A baloldali politikai gyakorlat dilemmáiról
Válasz Kapelner Zsoltnak.
Válasz Kapelner Zsoltnak.
A húszas évek jobboldalának „hátbaszúrás”-nyelvezete még mindig elfedi a valóságot: Trianont a magyar munkásmozgalom ugyanolyan tragédiaként élte meg, mint a jobboldal. Még a kommunisták is.
Jól látszik, hogy a Fidesz rendelkezik azzal a politikai képességgel, hogy még baloldali témák képviseletében is hitelesebbnek tűnjön vetélytársainál, még akkor is, amikor a valóságban épp ellentétes szellemiségű lépéseket tesz.
1912-ben ezen a napon százezres munkástömeg követelt egy demokratikusabb Magyarországot. A hatalom erőszakkal válaszolt.
A kifejezés a magyarnál sokkal emberségesebb közmunkaprogramot takar.
155 év és a második világháború utáni legrosszabb választási eredmény kellett ahhoz, hogy végre egy nő álljon a párt élére. Kérdés, hogy az üvegplafon áttörése jelent-e áttörést a szociáldemokrácia ügyének?
Új pártok alapítása bevett dolog, ám adódik a kérdés: van társadalmi bázisa a pártnak, elég-e a reklámfelületek szavatolta médianyilvánosság? A magyarországi szociáldemokrácia példája azt mutatja, hogy a lassú mozgalmi és kulturális építkezés kedvezőtlen politikai környezetben sokat segít.
1919. őszére az országban egyre nyilvánvalóbb módon kapott teret a féktelen pusztítás, melynek célja volt mindazok megfélemlítése és elpusztítása, akik szemben álltak az úri Magyarország világával.
Elkeserítő helyzetből fordult gazdasági növekedésbe Portugália António Costa volt lisszaboni polgármester újbalos koalíciója alatt. De mi a siker forrása, és mennyire lehet az példaértékű?
Az német szociáldemokraták is keresik az útjukat. Egyelőre azonban a leghangosabb ajánlat arról szól, hogy az elveszett munkásosztály visszacsábításához a liberális eredményeket kell feladni.