A tananyagokban, a médiában, a közbeszédben nagyítóval kell keresni egy-egy információmorzsát az évezred legnagyobb magyar tragédiájáról.
Mit jelent cigány aktivistának lenni az egyre dúló kultúrháború közepette, és hogyan tudjuk feldolgozni és leküzdeni a társadalomból való kirekesztést?
Nem először nyilvánul meg a szlovákiai miniszterelnök ellenségesen a romákkal szemben.
Gulyás Gergely egy kormányinfón teljesen magától értetődő módon hozta fel, hogy az iskolai eredményeket a „cigány gyermekek” ronthatják le.
Forráselvonással nem lehet felszámolni a roma gyerekek hátrányos megkülönböztetését az iskolákban.
Az Együttnevelés Szövetség kampányának zárónapján indokolatlanul speciális osztályokba helyezett diákok karácsonyi kívánságait osztották szét a fővárosban.
„A szülei hallgatnak; az ő száját is befogták. Megmondták neki: egy mukkot se, amikor áthaladnak a határon! A kis Todor számára a határ csak egy vicces játék, amelyben csendben kell maradni.”
Túlságosan sok roma kisgyerek kap enyhe értelmi fogyatékos minősítést az oktatási rendszerben, ami megfelelő tájékoztatás és fejlesztések hiányában lényegében csak megbélyegzi őket, és további akadályokat emel eléjük az amúgy is nehezített pályán.
A társadalomnak fel kell ismernie az erőszak és diszkrimináció jeleit, és aktívan hozzá kell járulnia az ilyen esetek megelőzéséhez és kezeléséhez.
Leginkább a szegények és a romák az elszenvedői az oktatási rendszer leromlásának.
