15 évvel ezelőtt fasiszta terroristák vadásztak honfitársainkra. Most több tucat szervezet emelné a hivatalos emlékezetpolitikába az eseményeket.
A többségi társadalom még mindig adós a szolidaritással és a feleszméléssel
A tananyagokban, a médiában, a közbeszédben nagyítóval kell keresni egy-egy információmorzsát az évezred legnagyobb magyar tragédiájáról.
Az ellentüntetés szervezői felháborítónak és aggasztónak nevezik, hogy a magyar rendőrség „a párt nyilvánvaló alkotmányellenes céljai ellenére” tudomásul vette a Mi Hazánk akcióját.
Györkös István egy kisebb neonáci szervezet ismert, nyíltan és nyilvánosan működő vezetője volt. Nem dühében. Neki csak a tisztán faji, totalitárius állam volt elismerhető, tehát a mostani – nyomokban még demokratikus elemeket tartalmazó – állam nem.
10 évvel a romák ellen elkövetett rasszista indíttatású gyilkosságsorozat után új rendőrségi protokoll lép érvénybe, amely hatékonyabbá teheti a gyűlölet-bűncselekmények kezelésével összefüggő feladatok végrehajtását.
Az összefogás szükségessége felülírhatja azokat a bűnöket, amelyeket 2006 után láttunk a Jobbiktól és holdudvarától?
Fáklyás vonulást és megemlékező istentiszteletet is tartottak.
Egyáltalán képesek vagyunk-e belátni, hogy ott nincs emberhez méltó élet vagy emberhez méltó közösségi-politikai gyakorlat, ahol nem érvényesülnek a szabadság, a humanitás alapvető értékei, ahol nincs jelen a szolidaritás?
Magunkra maradtunk ezeknek a sebeknek a gyógyításával.
