Az iparilag előállított áru a kapitalizmusban minden, csak nem szűkös, csakis a pénz felől tekintve számít valami szűkösnek, annak értelmében, hogy ki fizetőképes (és ki nem), vagyis nem természeténél fogva adott.
A munka társadalmi tartalmának megszűnése az, ami erodálja, sőt felszámolásra ítéli a politika értelmét és funkcióját.
Amit elmondandó vagyok, nem „igazabb” vagy „hitelesebb” annál, ahogyan Ferge Zsuzsa visszaidézi a 80-as évtizedet. Legfeljebb bizonyos részletekre másképp emlékszem.
A kormány bebiztosította, hogy ne szállhassanak be a sajtóba olyan figurák, mint például az osztrák Pecina.
Mennyire formálta a kapitalizmus a szerelemről alkotott elképzeléseinket, és mi a baj a ránk erőltetett, megvásárolható romantikával?
A koronavírus-járvány nyomában járó gazdasági válság Magyarországon is a prekariátus körében szedi a legtöbb áldozatát, de a proletariátus helyzetét is az egyre nagyobb létbizonytalanság jellemzi. A piaci logikával szemben itthon egyelőre nem látni érdemi ellenerőket.
Szilvay Gergely válaszára reagálva megint szó lesz nemzetről, vérségi és egyéb kötelékekről, kapitalizmusról, a „visszatérés” szükségtelenségéről és a progresszió lehetőségeiről.
A koronavírus-járvány okozta emberi szenvedésből nagyot kaszálhatnak a gyógyszeripari és gyógyászati cégek.
A Momentum EP-képviselője éppen ott privatizálna, ahol ez nagyon nem működik.
Hogyan lehet a globális felmelegedés tényével szembenézni?
