Egy furcsa Nobel-ünnep
A Krasznahorkai László díja kapcsán érdemes egyet s mást tisztázni, hogy ellent tudjunk állni bizonyos hamisságoknak.
A Krasznahorkai László díja kapcsán érdemes egyet s mást tisztázni, hogy ellent tudjunk állni bizonyos hamisságoknak.
„Krasznahorkai László prózáját nem olvasni nehéz, mert Krasznahorkai prózáját olvasni gyönyörűség, hanem szórakozni nehéz rajta.” Hogyan vonják be az író könyvei olvasóit, s mikor fordítanak nekünk hátat?
Hogyan jut el valaki a világirodalmi státuszig és az irodalmi Nobel-díjig? Mit díjazott Krasznahorkai prózájában az Akadémia? Mit mond a fiatal olvasóknak ez az életmű, és miért érdemes olvasnia azoknak, akik eddig ódzkodtak tőle?
Ádám Zoltán Kertész Imre és Krasznahorkai László egyként vállalhatatlan, de különböző súlyú mondatairól ír, valamint arról, hogy a perifériák sártengerébe süppedt, bizonytalanul tántorgó, magukra maradt hősöknek is létezik „megváltás”.
Az immár Nobel-díjas Krasznahorkai az akaratlan ellenállás, a passzív ellenállás, az absztrakt ellenállás írója.
Az olvasó végigkíséri a fiatal Annie Ernaux-ot az abortuszért folytatott harcban, a bizonytalanságban és a kétségbeesésben.
Ernaux könyvei megadhatják annak az első felismerésnek a döbbenetes élményét, amikor a struktúrákba való ágyazottságunk mélyebb tudása alapján képesek leszünk átértékelni egy-egy személyes emléket, politikai vagy történelmi eseményt.
Szó szerint a nemi erőszak elleni harc frontvonalából érkezett a két kitüntetett.
A botrányok miatt működésképtelenné váló Svéd Királyi Akadémia jövőre halasztja a kitüntetés átadását.
Az ICAN meghatározó szerepet játszott az atomfegyverek használatát tiltó ENSZ egyezmény tető alá hozásában. Az atomhatalmak persze egyelőre nem írták alá.