TGM: Barátom, ellenségem Szőcs Géza halálára
Ha komolyan vesszük Szőcs Gézát mint költőt, mint a barátunkat, akkor tartozunk vele neki, a méltóságának meg saját magunknak, hogy szégyelljük magunkat miatta.
Ha komolyan vesszük Szőcs Gézát mint költőt, mint a barátunkat, akkor tartozunk vele neki, a méltóságának meg saját magunknak, hogy szégyelljük magunkat miatta.
Balogh Lajos 24 évesen már ismert zenész volt, TV-s szerkesztő, műsorvezető, amikor jelentkezett közösségszervezőnek a Civil Kollégium Alapítvány programjába, és elindult Kispest szegényebb utcáiban beszélgetni az emberekkel.
Vonakodó liberális volt (vagy lett) Eörsi István, akiben azért folyton dolgozott a kommunista vírus. Leküzdötte, kigyógyult belőle, de rá is érvényes a régi mondás, hogy két dolgot nem lehet eltitkolni: a köhögést és azt, hogy kommunista az ember.
Szeptember 2-án rövid rosszullét után egy velencei kórházban 59 évesen elhunyt David Graeber, korunk egyik legfontosabb baloldali értelmiségije: antropológus, anarchista, egyetemi oktató, aktivista, közéleti értelmiségi.
Bajban vagyok. Csak törlöm és törlöm a félkész bekezdéseket, de nem tudok a pillanat erejéhez, súlyához passzoló mondatokat a képernyőre varázsolni.
Művei nem pusztán műalkotások, hanem a mindennemű elnyomás ellen lázadás szimbolikus megjelenítései, főleg a kétszeresen hátrányos helyzetben – nőként és romaként – megszólalás erejének erősítésére.
Valamikor barátok voltunk.
Nagy volt rá az a kabát: igen ügyes politikai machinátor volt – és igen ügyetlen államelnök. Egyébként a maga nemében tényleg nem volt gyűlöletes figura.
Rajk Laci – tudtán kívül talán – őrületbe kergette azokat, akik úgy látták, hogy neki nem lenne szabad boldognak, szabadnak és alkotónak lennie, hiszen a sorsa kizárni látszott ezt a lehetőséget.
Az édesapja temetésén láttam először. Hét éves volt, én tizenhét.