A szocializmus a jövő?
Nagyinterjú Krausz Tamással új tanulmánykötete kapcsán Kelet-Európáról, a zsidóságról, a baloldalról és a fasizmusról, amely ismét egyre fenyegetőbb.
Nagyinterjú Krausz Tamással új tanulmánykötete kapcsán Kelet-Európáról, a zsidóságról, a baloldalról és a fasizmusról, amely ismét egyre fenyegetőbb.
A náciszimpatizáns autonóm Szlovákia az ellenzéki politikusok és a zsidók egyre radikálisabb üldözésével reagált a rezsim diplomáciai fiaskóira. Mára a szlovák társadalom egyértelműen a rezsimellenes nemzeti felkelés oldalán áll.
A német tudós által kidolgozott „központi helyek elméletét” először a nácik használták, majd a „gondoskodó imperializmus” jegyében használta az USA.
A Die Rechte nevű politikai formáció szónoka „a legnagyobb német államférfinek” nevezte a náci vezért, és belefért mellé még egy kis zsidózás is.
A kitörési kísérletet bármilyen értelemben kapcsolatba hozni bárkinek a becsületével, olyan arcpirító hazugság, hogy az ember nem is tudja eldönteni, felháborodjon-e rajta vagy nevessen.
Ahogy normálissá válik a náci masírozás a budai hegyekben, úgy válnak normálissá az 1944-45-ös eseményeket illetően a szélsőjobboldali narratívák is a közbeszédben.
Nem kizárt, hogy a Facebook-oldal működtetői nem tudtak a plakát eredetéről, pedig a stílusjegyei elég egyértelműek.
Györkös István egy kisebb neonáci szervezet ismert, nyíltan és nyilvánosan működő vezetője volt. Nem dühében. Neki csak a tisztán faji, totalitárius állam volt elismerhető, tehát a mostani – nyomokban még demokratikus elemeket tartalmazó – állam nem.
A költő úgy halt meg, ahogyan élt, a fasizmus ellen küzdve, tiszta erkölcscsel. Az, ami ellen harcolt, viszont velünk él.
Emlékezhetnénk rá.