A kulturális munkások tudásai egy szolidáris mozgalom részeként nemcsak a művészet válságára, hanem a tágabb társadalmi krízisekre is tudnának reagálni – miközben ezek az alternatív intézmények megélhetést és stabilitást is nyújtanának a résztvevőknek.
A kormánypárti Demokratának adott interjút a sokat kritizált színházi vezető.
Az egyetemes művészet évezredes hagyománya volt a nők kihasználása múzsaként, aktmodellként, de a rengeteg névtelen áldozat után mára a szexuális zaklatások nyilvánosságra kerülésével – és olyan művészeknek köszönhetően, mint Betty Tompkins – megnyílt a párbeszéd a témáról.
Erre pedig bizonyítékok is vannak.
„A magyar kultúra sokszínűségét eddig a művészet szabadsága biztosította. A politika nem szólhat bele a színházi életbe! A színházigazgató kinevezési joga nem lehet hatalmi játszmák eszköze.”
Szorosabbra azt a gyeplőt!
Mitől és mennyire lesz egy művész rendszerellenes, és milyen lehetőségek vannak a társadalmi feszültségek művészeti kifejezésére?
A szomorú hírt a család közölte az MTI-vel vasárnap.
Minden propagandának szüksége van egy narratívára ahhoz, hogy hatékony legyen. A Tanácsköztársaság narratívája a marxista ideológiára, a történeti materializmusra épült.
Aki volt már munkától fáradt és kissé rossz kedvű, az tudja, milyen észrevétlenül tud eltelni egy teljes szombat valamilyen sorozat bámulásával, hogy milyen nehéz a spektákulum csábításának ellenállni.
