A baloldali politikai gyakorlat dilemmáiról
Válasz Kapelner Zsoltnak.
Válasz Kapelner Zsoltnak.
Az olasz ’68 egy kemény és erőszakos, feszült, sok tekintetben véres korszak, de egyben játékos, intelligens, szenvedélyes és persze érzelmekkel teli időszak is.
A „szólásszabadságra” hivatkozva innentől csak a tagságtól gyűjthetnek pénzt a szakszervezetek, pedig mindenkit képviselnek. Kennedy bíró visszavonulása tovább súlyosbíthatja a helyzetet.
1912-ben ezen a napon százezres munkástömeg követelt egy demokratikusabb Magyarországot. A hatalom erőszakkal válaszolt.
Új pártok alapítása bevett dolog, ám adódik a kérdés: van társadalmi bázisa a pártnak, elég-e a reklámfelületek szavatolta médianyilvánosság? A magyarországi szociáldemokrácia példája azt mutatja, hogy a lassú mozgalmi és kulturális építkezés kedvezőtlen politikai környezetben sokat segít.
Parlamenti többség nélkül kormányozni próbáló kabinet, egymást eláruló politikusok, kompromisszumra képtelen pártok, letartóztatott radikálisok – Magyarország ilyen politikai helyzettel vágott neki az I. világháború utolsó évének.
Zsigmond Ede, a fasizmus által tragikusan fiatalon meggyilkolt proletárköltő versei, prózái és cikkei megérdemlik a gyűjtést és közlést, itt azonban én is csak egy válogatásra szorítkozhatom verseiből, melyek az emberségért, a szabadságért, egyenlőségért és az életért szóltak
József Attila írásának, amelyre itt föl akartam hívni a figyelmet, úgyszólván nincsenek aktualizálható tanulságai, mivel a munkásmozgalom pillanatnyilag szünetel (jobb esetben talán „átalakítás miatt zárva”). De van, ami – a kontextustól függetlenül – mégis hasznosítható belőle.