Az Utcáról Lakásba Egyesület és a többi lakhatást segítő egyesület felveszi a kesztyűt a nem bejegyzett, de valós Lakásból Utcára Egyesülettel szemben, akik állami, banki, sőt hatósági segítséggel végzik „munkájukat”.
Nyomást gyakoroltak a politikusokra, hogy foglalkozzanak ezzel a méltatlanul elhanyagolt üggyel.
Bár a magyarok harmadát érinti, mégsem tud annyi embert megmozgatni a lakhatási válság ügye, mint a klímakérdés. A 11. Lakásmenet főszervezőivel beszélgettünk.
A lakhatás világnapján írt a közelmúltban napvilágot látott, hajléktalan emberekkel szembeni támadásokról a
„Nem nézhettem tétlenül, hogy kilakoltatnak egy egyedülálló anyukát a kislányával” – mondta el a 10. Lakásmeneten Kiszely Tibor, akit sokkolóval vitt el a rendőrség egy kilakoltatás elleni élőláncról.
„Menjetek ki az utcára, de ne lakni (ez az, amit nem az utcán jó művelni), hanem tiltakozni.” Tamás Gáspár Miklós beszéde a 10. Lakásmeneten.
„Üres házak mindenhol, vegyük el a tulajtól!” – skandálja a tömeg a 10. Lakásmeneten.
Ma Magyarországon a lakosság egyharmada él bizonytalan vagy méltatlan lakhatási körülmények között.
Szeptember 18-án, két év kihagyás után újra megszervezzük a demonstrációt, hogy hangot adjunk a legsérülékenyebb társadalmi csoport – azaz hajléktalanná vált embertársaink – követeléseinek, és tüntessünk a lakhatási szegénység minden formája ellen.
Európa-szerte egymillió, ebből Magyarországon tizenhatezer aláírást gyűjtenek össze, hogy az Európai Bizottság kidolgozzon, és az Európai Parlament törvényi és pénzügyi kereteket fogadjon el azért, hogy Európában minden ember számára lehetővé váljon a megfizethető lakhatás.
