A kerékpározás fejlesztésén is múlik, milyen városban fogunk élni
Amikor arról beszélünk, hogy bringás városban szeretnénk élni, akkor valójában arról beszélünk, hogy egészséges és igazságos városban szeretnénk élni.
Amikor arról beszélünk, hogy bringás városban szeretnénk élni, akkor valójában arról beszélünk, hogy egészséges és igazságos városban szeretnénk élni.
A Keleti pályaudvarnál tüntetnek szeptember 26-án, korábban is voltak már tiltakozó megmozdulások.
A Kerékpárosklub közleménye hívja fel a figyelmet, hogy az Arany János utcai metrómegálló, a Podmaniczky tér és környéke átalakítása után a Bajcsy Zsilinszky úton egyszerűen félbeszakad a kerékpárút, az új térre és környékére se terveztek semmit, ami helyettesítené a biciklis közlekedést, így a felújítás miatt aki kerékpárral áthalad a téren, szabálytalanságot követ el.
A késések és a tájékoztatás hiánya miatt egyre dühösebb utasok valószínűleg nem repesnek az örömtől.
Ma Budapesten a polgármesterek, de még a mezei képviselők nagy részének is az autó jelenti a közlekedést. Így nekik egy felszíni vasútvonal nem más, mint zavaró tényező.
A munkavállalók azért döntöttek a munkabeszüntetés mellett, mert az olasz kormány kizárta a szakszervezeteket az új közlekedési tervezettel kapcsolatos tárgyalásokból.
Íme a gépjármű paradoxona: látszólag határtalan szabadságot biztosít a tulajdonosának, lehetőséget adva arra, hogy bárhol és bármikor nagyobb sebességgel utazzon a vonatnál is. A látszólagos függetlenség felszíne alatt azonban radikális függőség rejtőzik.
A volt műsorvezető a DK főpolgármesteri előválasztási jelöltjeként mutatta be programját.
A munkavállalók elégedetlenségét tovább fokozza, hogy mind a minimálbér, mind a garantált bérminimum több százalékponttal emelkedett (8-8%), mint az őket érintő bérfejlesztés.
Ha lenne baloldali főpolgármester-jelölt, azt a radikális elképzelései különböztetnék meg Tarlós Istvántól, és nem a Fidesz iránti ellenszenv, ezzel potenciálisan átrajzolva a politikai térképet, megkérdőjelezve a politikai berögződéseket.