Sok munkavállaló pontosan tudja, hogy amit csinál, amögött a legfőbb hajtóerő a mások vélt vagy valós elvárásaihoz való igazodás, a „megfelelés”. Ugyanakkor azt is tudja, hogy változtatnia kell, de mégsem teszi meg. Hogyan lehetséges ez?
Várhatunk megoldást a pénzügyi szektor szereplőitől a problémára, amit ők okoztak? És hol kell keresni a válság tényleges okait?
Különös, hogy őt, aki hitte, hogy a gondolat, az eszme, a szellem szabadít föl és nem a szenvedély, épp a szenvedély – az igazság iránti szenvedély – tette példává és tanítóvá egy egész nemzedék számára.
Ami többek között pont azokat a kockázatokat vizsgálta volna, amik az SVB összeomlását okozták.
Egyelőre azonban csak a színfalak mögött, az openDemocracy által megszerzett dokumentumok alapján. Kérdés, hogy készek-e nyilvánosan is konfrontálódni az ukrán vezetéssel a dolgozók védelme érdekében?
Nem csupán a centrumban, nem pusztán a „középosztály” és nem is csak a fiatal felnőttek körében pusztít a kiégés járványa.
Tamás Gáspár Miklós eddig magyarul soha meg nem jelent 2009-es interjúját adjuk közre.
Csupán 17 évvel a koleralázadás, és az első nagy reformgondolatok papírra vetése után nemcsak a magyar forradalom tört ki, de eddigre létrejött az a tábor is, amely a forradalom radikális kritikusa lesz.
Csak akkor van lehetőség egy baloldali békepárti pozícióra, ha ki tudjuk fejteni, hogy akárcsak az Orbán-rendszer, a háború is a globális kapitalizmus terméke.
Miközben egyszer mind megöregszünk, az öregségről beszélni máig tabu.
