Sem az ortodox marxista osztályelemzéshez, sem a feminizmus egydimenziós politikájához nem kívánatos visszatérni. De az interszekcionalitás politikai gyakorlata sem lehet a baloldal útja.
A választást a jelek szerint kényelmesen nyerte a jobboldali HDZ.
Az uralkodó jobboldali narratíva az, hogy a Deák téri késelés során fehér, magyar férfiak védték fehér, magyar nők „becsületét” a rájuk támadó (nekik beszólogató?) roma férfiak ellen.
Egy új kutatás kimutatja: ugyan kifejezetten tiltja a Munka törvénykönyve, sok munkáltató közvetlenül azután bocsátja el valamilyen mondvacsinált indokkal a munkavállalót, hogy az közölte, gyereket vár.
Nem is értjük, hogyan lehet még Magyarországon szavazati joguk a nőknek. Az ilyen államban, mint a mai magyar, csak a hierarchia elismerése, a megalázottak meghunyászkodása nyújt életjogot. Mert csak ez természetes.
Ha már vasárnap volt anyák napja, a KDNP elgondolkozott nőügyeket illetően, de bár ne tette volna.
Pedig a második Orbán-kormány azt még annak idején aláírta, igaz, azóta sem ratifikálta. A kisebbik kormánypárt szerint viszont nem kellene „társadalmi nemekről” beszélni.
Ő, az állam által kivásárolt, egykor a függetlenség és a szabadság szimbólumaként ismert Magyar Nemzet nevét bitorló sajtóroncs hasábjain megmondhatja, hogy mi a nő, mit tehet, mit gondolhat, mit érezhet egy nő.
A Magyar Nemzet cikke szerint a „korlátlan demokráciának” köszönhetjük, hogy „a nőiség mindennapos meggyalázásának vagyunk tanúi”.
Egy olyan világban élünk, ahol napi szinten szembesülünk nőként azzal, hogy ez a világ nem ránk van szabva.
