Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Nélkülük minden összeomlana, mégsem becsüljük meg őket: a nélkülözhetetlen dolgozók szerveződése

A nyugati világ elöregedő társadalmaiban az ápolók, szociális dolgozók és az ágazat más dolgozói egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak, ám mégsem javul a szakma morális vagy anyagi megbecsültsége, a helyzet egyre inkább igaz Kelet-Európában is, ahol az állam is kivonul erről a területről. Az E.A.S.T. (Transznacionális Nélkülözhetetlen Autonóm Küzdelmek) mozgalmakból és szakszervezetekből álló nemzetközi szerveződése március 8-án nemzetközi sztrájkot hirdetett az ápolók, szociális dolgozók és munkások jogaiért, valamint a produktív és reproduktív munkák kizsákmányolása ellen. Tagjaik hétfőn este a Nők Egymásért Mozgalom (NEM) képviselőivel beszélgettek. Az eseményt Kelemen Ágnes, a Szikra Mozgalom tagja moderálta.

A világjárvány megerősítette a határokon átívelő kapcsolatokat

Az E.A.S.T. a járvány első hullámában kezdte meg tevékenységét, legfontosabb céljukként pedig a patriarchális erőszak elleni kiállást és a produktív és reproduktív munkák kizsákmányolásának megakadályozását tűzték ki a nyugati és keleti mozgalmak összefogásával. Eleonora Cappuccilli kiemelte, hogy a reproduktív munkát nem csak szakszervezeti szinten kell összefogni, de azt is fontos hangsúlyozni, hogy az ebben az ágazatban dolgozó nők és menekültek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak a nyugati társadalmakban. Ők azok, akik életben tartották a társadalmat a világjárvány idején, viszont a nem megfelelő munkakörülményeik miatt a legjobban ki voltak téve a vírusnak.

Isabella Consolati szerint a mozgalmaknak vissza kell hoznia a sztrájkot mint az érdekérvényesítés eszközét. Az E.A.S.T. képviselője úgy gondolja meg kell vizsgálni, melyek azok a pontok, amelyek megnehezítik a sztrájkok szervezését, majd szakszervezetekkel együttműködve szociálisabbá és politikaivá kell tenni a megmozdulásokat. Mindkét nő kiemelte a nemzeti kormányok által intézményesített rasszizmust és transzfóbiát, amely ellen nemzetközileg kell összefogni. A járványhelyzet erre az összefogásra is lehetőséget adott, Consolati úgy véli,

a világjárvány megerősítette a határokon átívelő kapcsolatokat, és előhozta a közös problémákat és célokat.

Csehország szociális munkásainak 86%-a nő, azonban a társadalom ezt teljesen természetesnek veszi, mivel úgy gondolják, a dolgozók hagyományosan női feladatokat látnak el, mondta Tereza Táborská, az ALICE UZO szervezet tagja, amely a Cseh Köztársaság szociális dolgozói szakszervezeteit tömöríti.

„A barátaim azt mondják egy szuperhős vagyok a munkám miatt. Én nem érzem magam annak, viszont az tényleg szupererőt igényel, hogy a jövedelemből befizessem a lakbért, és ne éhezzek a hónap végéig” – mondta.

Tereza Táborská szerint a közvélemény megváltoztatása érdekében meg kell értetni az emberekkel a szociális munka jelentőségét, és meg kell küzdeni a posztkommunista országokra jellemző nézettel, mely szerint a szakszervezetek a kommunizmus maradványai.

Lengyel kollégája, Ania Bacia elmondta, minden szakmabeli sajátos problémákkal néz szembe, Lengyelországban pedig az ALICE célja egy magáncégeknél működő szakszervezet létrehozása, amely mindenféle pozícióból tömörít dolgozókat, akik ápolással és gondoskodással foglalkoznak. A járvány megmutatta, hogy a kormány befolyásolására erős érdekképviseletre van szükség. Az ALICE hosszú távú célja, hogy növelje a gondoskodási és az ápolási ágazat megbecsültségét. Az elismerés mellett azonban jobb fizetést és munkakörülményeket is szeretnének a dolgozóknak. Lengyelországban az ápolói munkakörben dolgozók sokszor 2-3 teljes állást is vállalnak. Ráadásul mivel az ágazatban dolgozók nagy része nő, így otthon is rengeteg időt töltenek fizetetlen munkával. A hatalom azonban ellenséges velük szemben, az emberek pedig félnek a szerveződéstől. Ania Bacia azt is kiemelte, hogy egy ápolási intézményben már sikerült kiharcolniuk a dolgozók minimálbérét, a munkáltató korábban még azt sem fizette meg számukra.

Az önkormányzatok és a középosztály ellenérdekeltek

Milánkovics Kinga, a Tudatos Öregedés társalapítója a magyar helyzetről elmondta, hogy a világjárvány kitörése óta egyértelművé vált a szociális és ápoló munkák nélkülözhetetlensége. Azonban az elismerés csak szimbolikus megmozdulásokban merült ki (mint az egészségügyi dolgozók megtapsolása), a dolgozók helyzete érdemben nem változott. Sőt, sok helyen rosszabb helyzetbe is kerültek a nők mint voltak. Szerinte

az is sokat elárul, hogy a nővérek nem lázadtak fel a munkakörülményeik és alacsony béreik miatt, ami arról tanúskodik, hogy rendkívül kiszolgáltatottak.

Úgy véli, Magyarországon az ágazatban dolgozókat a gyerekeiken keresztül tartja sakkban a rendszer, vagyis azért nem tudnak más munkát keresni, mert gondoskodniuk kell saját gyermekeikről is. Az ágazat jelentős utánpótlás hiánnyal is küzd, mivel itthon nagyon kevesen választják ezt a szakmát, sokan pedig külföldre mennek. Az újabb dolgozók általában középkorú, korábban más területen dolgozó, kiszolgáltatott nőkből kerülnek ki.

A dolgozói szerveződésben a közösségi oldalak kulcsszerepet játszanak, az elszigetelten dolgozó érintettek így hatékonyan tudnak kommunikálni, dialógusba lépni másokkal, ezáltal a különböző iskolázottságú és eltérő tapasztalatú nők történetei összeérnek. Az önszerveződés ahhoz is hozzásegíti az ágazat dolgozóit, hogy tudatosabban legyenek képesek politikailag is fellépni érdekeik érvényesítésére. Milánkovics szerint ez egy hosszú és szisztematikus építkezés az ápolók és a családok között. Ők azt tapasztalják, hogy a kormányzatnak és a középosztálynak nem érdeke, hogy az otthonápolók összefogjanak, hiszen akkor nagyobb bért kéne fizetniük nekik. Milánkovics a nők szerveződését és a politikai követelések alapján szervezett sztrájk jelentőségét is kiemelte.

Milánkovics Kinga több írása megjelent a Mércén, ezek itt olvashatóak.

Ádám Zsófia a Szolidáris Gazdaság Központ részéről elmondta, hogy a jelenlegi társadalmi rend a természetre és a női munkára olcsó erőforrásként tekint. A klímaválságnak, valamint a gondoskodási válságnak tehát ugyanaz a piaci logika a gyökere. Éppen ezért a Szolidáris Gazdaság Központ a társadalom újraszervezésén tevékenykedik. Úgy gondolják, ehhez a zöld, a feminista és a baloldali mozgalmak összefogása szükséges. Ezek a társadalmi problémák az egyéni szinten úgy jelennek meg, hogy az állam által nyújtott szolgáltatások forráshiányosak, azonban a piaci megoldások nem elérhetőek, mivel nem arányosak az emberek bevételeivel. A hatékony mozgalomszervezésnek ezért materiális alapot is biztosítania kell. A piaci logikával szembenéző erők fontos szereplői a szakszervezetek, akik a kizsákmányolás ellen dolgoznak, a szervezet velük kooperálva facilitál és lát el tanácsokkal más csoportokat.

A Szolidáris Gazdaság Központ Mércén megjelent írásait itt olvashatjátok, nézeteiket a Fordulat 27. lapszámában összegezték.

Bolonyai Blanka, a Nők Egymásért Mozgalom és a Szikra Mozgalom tagja a rendszerkritikus baloldal fragmentáltságára is rámutatott. Az is kényes kérdés, hogy lehet szövetségeket építeni a rendelkezésre álló erőforrások tükrében, valamint hogy milyen szinten hajlandó egy szervezet részt venni az intézményesült politikában. Szerinte egyrészt lehet a reálpolitika útjára lépve abban reménykedni, hogy képesek leszünk részt venni a döntéshozásban, a másik, rendszerkritikus alternatíva az egész intézményt elvetve új utakra törekszik a már meglévő szervezetekkel együtt. Elmondta, hogy a NEM szervezetekkel együttműködve dolgozik, a járvány alatt például létrehoztak egy szervezeteken átívelő szolidaritási akciócsoportot. Az E.A.S.T.-hez való csatlakozás után a reproduktív munka kérdésköre is nagyobb szerepet kapott a NEM tevékenységében.

A Nők Egymásért Mozgalom Mércén megjelent cikkeit itt olvashatjátok, a Szikra tagjaival pedig itt interjúztunk.

A cél a munkakörülmények javítása, az elismerés és a bérek emelése

Az E.A.S.T. különböző kezdeményezésekkel és szerveződésekkel egyes országok érintettjeit kívánja elérni. A szervezet legfontosabb célja mindenhol a munkakörülmények javítása, az elismerés és a bérek emelése – mondta Isabella Consolati. Véleménye szerint a nők mindig is esszenciális munkát végeztek a patriarchális társadalomban, éppen ezért nem elég ezeket csak a munkások oldaláról megközelíteni, a feminista szemlélet is szükséges. Ezek a kezdeményezések meg tudják célozni azokat a problémákat, amikkel a nők, a menekültek, valamint az LMBTQ közösség tagjai szembenéznek. Az E.A.S.T. szerepe az lehet, hogy ezeket a megmozdulásokat összekösse, legyen szó szakszervezetekről vagy más szerveződésekről.

A jólét összefügg a gondoskodási válsággal, az egész társadalom túlélése a tét, mondta Eleonora Cappuccilli. A reproduktív munkában dolgozók fizetése és munkakörülményeik hatással vannak az egész társadalomra. A problémák különbözhetnek államonként, de vannak hasonlóságok és összefüggések:

egyes nyugati országokban összeomlóban van a jóléti társadalom, egyedül a kelet-európai bevándorló nők olcsó munkaereje tartja fenn, ami a patriarchális és a rasszista elnyomás globális összefüggéseire is rámutat.

Kovács Anikó visszaemlékezett a MeToo kampányra, amely végigsöpört az egész világon, de ott sem történt országokon átívelő szolidaritás. A Vasas Szakszervezeti Szövetség Nőbizottság ügyvivője úgy véli, azért szükségesek ilyen beszélgetések és összefogások, mert nem lehet minden problémát helyben kezelni. Csak akkor van esély bármit tenni, ha a dolgozó nők nem egyesével és külön próbálnak fellépni, hanem közösen, még akkor is, ha más politikai színtéren és törvényi keretek közt működnek. Együtt tudunk sikereket elérni, mondta.

Az előadásról készült felvétel a Szikra Mozgalom Facebook oldalán tekinthető meg.