Noha a rezsimhez kötődő burzsoázia mesés meggazdagodása miatt érzett düh alkalmanként a felszínre tört, ez a harag mindeddig nem vert éket abba az osztályokon átívelő szövetségbe, amely a Fideszt hatalomra juttatta.
2010 után az Orbán rendszer a nemzeti tőke számára előnyös integrációs modellt szorgalmazott, mely egyszerre tudja a külső befektetők profitját, és a belső tőkefelhalmozást biztosítani, a költségeket pedig a társadalom kiszolgáltatottabb szereplőire helyezni.
Ez a győzelem attól szép, hogy a semmiből jött, mégis maradtak kérdések.
Ha megnézzük az elmúlt hónap közvélemény-kutatásait, azt láthatjuk, hogy Karácsony Gergely erősödik, de abban már korántsem lehetünk biztosak, ez miből fakad, mennyi tartalék van még ebben az erősödésben, és ez mire lehet elegendő.
A vártnál gyengébb EP-szereplés, és a szorosabb ellenzéki összefogás rontja a Fidesz esélyeit. A megyei jogú városok többségét és a kerületek legalább közel felét így is elviszi majd a Fidesz.
Ezen a választáson az ellenzéki szavazókat korábbi választásokhoz képest sokkal kevésbé kötötte a párthűség, és még a Jobbik és a DK szavazói között is lehetett átjárás a 2019-es Európai Parlamenti választásokon.
Az EP-választás számaiból bármilyen módon is az országgyűlési választás eredményét kiszámolni, teljesen szakmaiatlan és butaság is.
A héten azonnali hatállyal szerződést bontott a Simicska Lajostól a Fideszhez kerülő MAHIR reklámcég a HVG-vel, így a lap címlapjait tartalmazó reklámok már nem kerülnek ki a közterekre.
A többiek meg örülhetnek, hogy többet ér a lakásuk, mert így vagyonosabbnak számítanak mint korábban.
Miközben vidéken számos nagyvárosban voltak lakosságarányosan nagy tüntetések a rabszolgatörvény és a kormány politikája ellen, és volt félpályás útlezárás olyan kistelepülésen is, mint például Kaba, a budapesti tüntetések teljesen értelmezhetetlenek voltak.