A fiatal generáció felismerte, hogy a jelenlegi gazdasági modell nemcsak nem kínál számára jövőképet, hanem a természeti tartalékok felélése miatt gyakorlatilag a túlélését fenyegeti.
A történelmi előzmények megértése mindenképpen szükséges a „latin-amerikai tavasz” eseményeinek alaposabb átlátásához.
Az év második felének tüntetési hullámai arra utalnak, hogy a kapitalizmus után végre az antikapitalizmus is globalizálódik.
A tüntetők elérték, hogy alkotmányozó gyűlést hívjanak össze, a kérdés most az, hogy kik ülhetnek ebben. Közben az utcán egyre erőszakosabb eszközökkel igyekszik a kormány rendet rakni.
Reszket, reszket minden szexista, mert feminista lesz egész Latin-Amerika.
Jelenleg is a Pinochet-féle alkotmány van érvényben, a nép nem rajong érte.
A valódi küzdelem most kezdődik. A neoliberális politikai hegemónia már megtört, az elképzelhetetlen, a rendszerkritika lehetősége széles körben valósággá vált, egyszerűen, a hétköznapok felől.
A chilei események lendületet adtak a digitális eszközök felhasználásának is a demokratikus önszerveződésben.
A két hete tartó, erőszakba torkollott tüntetések közepette Chile visszalépett mind az ENSZ 25. klímacsúcsának, mind az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés találkozójának megtartásától.
Chilében ma éppen azok az intézmények vívják ki a népharagot, amelyek a Pinochet-diktatúrától örökölt neoliberális alkotmányt és berendezkedést szimbolizálják.