Üdvözlünk a Mérce napi véleményrovatának, az AMércének az oldalán. A rovat célja, hogy naponta tudjunk nektek adni egy olyan véleménycikket, ami kitekint a mindennapi megszokott nézőpontokból, új dinamikákat ad a gondolkodásunknak, leveri azokat a falakat, amiket a politika körénk épít.
A balliberális ellenzék szimpatizánsai, szavazói április 6-án Magyar Péter tüntetésén gyülekeztek. Feltehetően azért, mert tele van a hócipőjük az egésszel, és valami újra, jobbra és békésebbre vágynak.
Krúbi terméke nem más mint a „Jó, hát akkor itt fogunk élni”-hangulat, a politikával és a változással szembeni szkepszis megfogalmazása. A beletörődésipar csúcsterméke.
A propagandának is van „kemény” és „puha”, bulváros változata. Utóbbit nem Varga Judittól, hanem a Frizbi műsorvezetőjétől láthattuk szerdán.
Attól, hogy valaki áldozat, még nem lesz jó ember vagy jobb megítélést érdemlő politikus.
A legújabb antiorbánista messiás nem hozott nagy nóvumot a magyarországi politikai térbe, de legalább nem árul zsákbamacskát.
Volt egyszer egy nemzeti érzelmű ember, J., akiből igazságügy-miniszter lett, hogy megvédje hazáját, mint egyszerre erős és gyengéd magyar asszony.
A művészet úgy figyel, hogy feltáruljanak a világban meglévő, csak eltakart kapcsolódások.
Žižek napjaink egyik legtöbbet idézett, ugyanakkor leginkább megosztó filozófusa.
Magyar nem ígér változást. Ő is csupán a középosztály szavazataira hajt, és nem kínál rendszer-alternatívát.
Lassan két hónapja hiába várjuk a bizonyítékot az ENSZ gázaiakat segítő szervezetét ért vádakra.
