Tematikus napok a Mércén: A csaptól az áradásig
Augusztus 17-től kékbe borul a Mérce: egy héten át a víz lesz a fő témánk.
2020 nyarán került sor az első tematikus hétre a Mércén: egy héten át a víz volt a fő témánk. Vízpartjaink, vízkészleteink jelene és jövője, a klímaváltozás és a privatizáció kockázatai. Hogyan lehetne igazságosabb és fenntartható a vízforrásaink kezelése? Hogyan lehetne közkincs, ami egyre kevesebbek privilégiuma?
Egy pohár tiszta víz, egy frissítő tusolás, a vízpartok csodálatos, élő világa és az általuk nyújtotta örömök, az egészséges, elérhető árú zöldség, gyümölcs és élelmiszer, az alapvető szükségleteket biztonságosan fedező közmű szolgáltatások – mindannyian azt szeretnénk, ha mi, akárcsak gyermekeink részesülhetnénk a víz áldásaiból. Mi a Mércén egy olyan világra vágyunk, ahol mindez nemcsak a szerencsés országokba, szerencsés családokba születettek privilégiuma, hanem az egész emberiség osztályrésze. Ezért életbe vágó, hogy beszéljünk a vízről – tartsatok velünk!
A Mércén megjelent sorozatokat mind egy helyen találod, ha ellátogatsz a Sorozatoldalra!
Augusztus 17-től kékbe borul a Mérce: egy héten át a víz lesz a fő témánk.
Kulcsfontosságú az életminőségünk fenntartása szempontjából, hogy stabil és tiszta csapvíz érkezzen otthonunkba, mégis, nem sokat tudunk arról, hogy mi a helyzet a magyarországi vízi infrastruktúrával jelenleg, sőt, azt sem, hogy valójában egészséges-e csapvizet inni.
Közel huszonöt év, és a hulladéktározó hét évvel ezelőtti állami átvétele után nem tudható, hogy jelenleg mi a feltárt probléma, illetve, hogy mi történik annak elhárítására, per pillanat a Mészáros és Mészáros Kft. fővállalkozásában.
Fortepan-válogatás a 20. század legszebb és legvidámabb vízparti, nyaralós fotóiból.
Ma Budapesten csak néhány helyen férnek hozzá a városlakók a folyó vizéhez, pedig annyi biztos, hogy lenne rá igény.
Ahhoz, hogy valóban tiszta energiáról beszélhessünk, melynek termelése nem jár környezeti és társadalmi károkkal, igencsak oda kell figyelni a termelés módjára és annak kollaterális veszélyeire – és ez az, amiről gyakran elfeledkeznek az építtetők.
Az ipar vízigényessége és vízszennyezése szintén helyrehozhatatlan természeti károkat okoz, miközben a klímaváltozást is felgyorsítja. Szerencsére vannak apró fejlemények.
Az értelmes lokális cselekvést a helyi viszonyok felmérésével kell kezdeni: az elsivatagosodó Duna-Tisza közén nem szabad erdősíteni. A legeltető állattartás viszont a fenntartható növénytermesztésnek is feltétele lenne!
Amikor egyre kevesebb a szabadstrand és egyre több a Mészáros-érdekeltség a parton, milyen lehetőségei maradtak a kevésbé tehetőseknek arra, hogy ők is nyaralhassanak a Balatonnál?
Semmi nem szimbolizálja jobban a túlfogyasztást, a kapitalista értékrendek által kizsákmányolt és magára hagyott természet és az ember viszonyát, a pillanatnyi igények kielégítésére épült iparokat, mint egy folyóban úszó műanyag palack.