Támogató közösséget építeni nők számára
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
2018-ban egy 16 cikkből álló sorozatot publikáltunk a 16 akciónap apropóján, november 25. és december 10 között, amikor a nőkkel szembeni erőszak végét követelve mozdulnak meg nők milliói az egész világon. Ez volt az első alkalom, hogy a nemi alapú erőszak témája ilyen koncentráltan jelent meg a portálon. Azóta elindítottunk egy aloldalt, ahol a nők és gyermekek elleni erőszak halálos áldozatait dokumentáljuk, mert azt gondoljuk, a sajtónak is szerepet kell vállalnia abban, hogy rendszerszintű változást érjünk el e téren.
Az alábbi cikkek nem egy hagyományos sorozat részei: a következő években ebben az időszakban készült szövegek mellé más fontos írásokat is beválogattunk, amelyek különösen megvilágító erejűek a patriarchátus, a kapitalizmus és a belőlük fakadó erőszak megértéséhez és az ellene vívott küzdelemhez.
A Mércén megjelent sorozatokat mind egy helyen találod, ha ellátogatsz a Sorozatoldalra!
A 16 akciónap utolsó cikke a NEM! (Nők Egymásért Mozgalom) munkáját, illetve a csoport alakulásának körülményeit járja körül.
„Én a legmegdöbbentőbb és a legdurvább árulást természetesen a jog és az igazságszolgáltatás területén éltem meg, de emellett még ott volt az egészségügy is, hisz azonnali műtétekre volt szükségem.”
A boszorkányság minden nő öröksége, de ahhoz, hogy megértsük azt a nőgyűlöletet, ami a mai napig meghatározza a patriarchális intézmények gyakorlatait és a férfi-női viszonyokat, emlékeznünk kell a boszorkányüldözések alatt elkövetett nők elleni erőszakra.
A kormány komoly fejlesztés kezdeményezésére szánta el magát a nőket érő erőszak leküzdése terén, viszont az általa válogatottan szűk körből kikerülő (nagyrészt egyházi fenntartású) szolgáltató intézmények néha többet ártanak, mint segítenek.
Itthon mostanság kezd el szélesebb körben terjedni a „PAS”-ra való hivatkozás azokban a szülői felügyeleti jog- és kapcsolattartás-perekben, ahol felmerült az apa gyerek elleni szexuális visszaélésének vagy fizikai bántalmazásának, vagy az anya elleni bántalmazásának a gyanúja vagy vádja.
Freud árulása a nők ellen meghatározó példája annak, hogyan termeli újra a szenvedést az egyenlőtlenségek és az erőszak láthatatlanná tétele.
Bevett szokás, hogy a gyereket az akarata és igénye ellenében, a bántalmazó szülő és az őt támogató hatóságok által kifejtett nyomásgyakorlására kényszerítik az apjával való kapcsolattartásra.
„Volt olyan bíró, aki azzal kezdte, hogy adnak nekünk tíz percet, menjünk ki a folyosóra, és beszéljük meg egymással. Ott álltam, hogy mi ez, ez most valami kandi kamera? És akkor beszüntették azt a könnyű testi sértési eljárást, merthogy nem békültem ki vele.”
Ha az a szándékunk, hogy felszámoljuk a nők elleni erőszakot, nem elegendő, ha a sikert csupán az egyének érzékenyítésétől, okításától vagy tudatosságuk növelésétől várjuk, legyenek ők akár hétköznapi szemlélők, az elkövetők maguk, vagy éppen az esettel találkozó szakemberek.
Az egyik legalapvetőbb egyenlőtlenség, amire a prostitúció épül, az, hogy a prostituált nem szexelni akar, hanem arra a pénzre van szüksége, amit a használó szexért fizet neki.
„Ha elmesélném, hogy az apám hároméves koromtól kezdve heti-havi rendszerességgel használt szexuálisan, akkor valószínűleg azt gondolnátok, hogy pedofil lehetett… Azt gondolnátok, hogy szerencsére ti nem ismertek senkit, aki ilyen súlyos erőszakot élt át, olyat meg pláne nem, aki elkövette.”
Akár nagyon különbözőnek tűnő szexuális visszaélések is mind összekapcsolódnak valahogy: nem véletlen, hogy a beszólásoktól a közel halálra verésig mindenféle történet megjelent a metoo-címke alatt.