Miskolcon a diákok ülősztrájkot és élőláncot tartottak az iskolákban, a Hidl téren pedig nagyjából 200-an tüntettek. A téren beszédekis elhangzottak, elsőként Báli Vince, a rendezvény egyik főszervezője, egy miskolci diák szólalt fel. Felhívta a figyelmet az oktatás problémáira, hogy a tanárok nélkül nem lesz jövő, nem lesz oktatás.

Szerinte a mostani kirúgások olyan szerepet töltenek be, mint a középkorban nyilvános kivégzések: céljuk a megfélelmlítés.

A szervező szerint tanáraik demonstrációja számukra is példamutató, hiszen megtanítják, hogyan kell kiállni egy fontos ügyért.

„Kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a tanáraimért, és az oktatás módszeres tönkretétele ellen.”

Következőként Szűcs Tamás, a PDSZ országos választmányának tagja állt a színpadra.

„Nektek tanár kell, nem agymosás!”

– skandálta a tömeg a pedagógussal. Szűcs felelevenítette az első nagy pedagógus demonstrációt még 2016-ban, amelyet a miskolci tankerület elé szerveztek. Később pedig a városból indult a 6 évvel ezelőtti tanárlázadás. Kiemelte, hogy a tanárok ügye közös ügy, amit most már egyre többen éreznek.

„Most kapjátok a legfontosabb tanítást, a többi csak irodalom”

Felszólalt még Orsós János, a hátrányos helyzetű roma fiatalokkal foglalkozó Dr. Ámbédkar Iskola fenntartója. „Mi pontosan tudjuk mit jelent az, ha nincs tanár. Ismerünk olyan közoktatási intézményt a megyében, ahol nincsenek diplomás emberek. A vége az lesz, hogy közmunkások lesznek.”

Az Ámbédkar Iskola egyik diákja is felszólalt, aki saját tapasztalatait osztotta meg a szegregált oktatásról.

„A cigány származású osztálytársaimmal idejöttünk, mert nekünk fontos az oktatás ügye. Az az oktatás, amely minden egyes roma és nem roma embert megillet!”

A rendezvény végét a pedagógusok követeléseinek felolvasásával zárták.