EMMI • „De te minek akarsz tanár lenni?” – tették fel a számára sokszor a költői kérdést, emlékeztetett Glovoczki Ráhel, pedagógushallgató. Ennek kapcsán felidézte, hogy a pedagógusoknak hat évig kell egyetemre járni, épp mint az orvostan-hallgatóknak. Továbbá a mesterszakos kutatójelöltek és pedagógushallgatók nehézségeit hasonlította össze, ami a pedagógushallgatókra több hátrányt ró. Az egyetem elvégzése után sem kap megbecsülést, emlékeztetett. Az egyetlen vigasz a „csillogó szemű gyerekek”. Kérdés, meddig lesz képes a pedagógustársadalom tanítani ezeket a gyerekeket „túlterhelten, megbecsülést sem kapva”.

„Ma nem magunkért vagyunk itt!” – jelentette ki beszédében.

Diákjaikért tüntetnek és a sztrájkoló tanárokért, akik példaértékűen kiálltak magunkért. Akiknek „nem inge” a pedagógusok ügye, azoknak gyermekeiket kiégett emberek fogják tanítani, hívta fel a figyelmet. Megköszönte családjának, rokonjainak, hogy támogatják munkájában, a tanárainak, példaképeinek, hogy nem akarták rábeszélni más pályára a gimnáziumban stb.

Végül az ukrajnai háborúra utalva hangsúlyozta a társadalmi béke, törődés fontosságát, és dicsérte a társadalmi szolidaritást, ami a menekültek érkezése kapcsán is tapasztalható.