TGM: 1989. március 15.
Sajnálatos, hogy 1989 – bár számtalan aspektusában szép és reménykeltő – tévút volt, bohózatként azonban kár lenne még egyszer megpróbálkozni vele.
Sajnálatos, hogy 1989 – bár számtalan aspektusában szép és reménykeltő – tévút volt, bohózatként azonban kár lenne még egyszer megpróbálkozni vele.
Látjuk a formálódó akcióegységet, miközben tapasztaljuk a teljes szolidaritáshiányt a magyar kultúra és a magyar értelmiség tönkretétele közben és okán.
Most, hogy Tandori meghalt, öregen. Olvasom, miket írnak. Nagyon furákat, úgy tetszik: mintha olyan kedves lett volna meg jámbor: verebek, macik, lovak, mindenkivel elbeszélg. Lehet.
A romáktól az élet jogát kétféle módszerrel lehet elvitatni: az egyik a puskagolyó, a másik a szociálpolitika.
A rettenetes Maduro-kormányzatot még rettenetesebb erők óhajtják valami borzalommal helyettesíteni; az egész ügy csak rosszul végződhetik.
Mivel előreláthatólag nagyon sokáig együtt fogunk élni még a magyarországi jobboldallal, szükséges lesz lehetőleg pontosan megértenünk, és nem pusztán az általa létrehozott rendszert, hanem a jobboldal lelkét.
Száz éve, a forradalmak kavargásában meghalt Ady. Aki nélkül nem lehetett volna forradalom.
Már megint azt csináljuk, amit elítélünk főhajtásos-gyászfátylas-virágkoszorús évfordulókon: kiszolgáltatott, üldözött, ártatlan embereket hagyunk meghalni.
Rosa Luxemburg a maga művészet és természet iránti, ambivalencia nélküli áhítatával, növénygyűjteményével és fejben tartott Goethe-verseivel, Vormärz-stílusú, rajongó, érzelmes, lelkes, szigorú leveleivel – ez a picike, sánta zsidó nő, lengyel bevándorló Berlinben és Lipcsében az orosz lelkével, a szorgalmas jó tanuló és precíz tudós, aki azt mondta a barátnőinek, hogy asszonynak mindenekelőtt büszkeségre van szüksége – , igen, neki halnia kellett.
A szélsőjobboldali – és a délibábos türk-hun-szittya-sumér-kurultájos-barantázó, fajbiológiai, oltásellenes, antiökologikus áltudománnyal és a bolond Kásler miniszterrel szövetségben történő – rombolás egyaránt pusztít régit és újat, jót és rosszat, úgyszólván mindent, ami a civilizációhoz tartozik.