Sok írás születik „helyes ideológiáról” és jó „ellenzéki stratégiáról”, miközben elfeledkezünk a mozgalomépítés alapjáról: egy bázisról, ami autonóm módon épül. Ezen keresztül juthatunk túl a szubkulturális baloldalon, és a folyamatosan „a munkásokat” „megszólítani” kívánó pártpolitizálás gyengeségein.
A demokratikus szocializmus kortárs amerikai víziója olyan intézményesült politika, ami nem pár ember megválasztására irányul, hanem kampányaival és reformokkal viszi előre a munkásosztály küzdelmeit – derül ki Bhaskar Sankara The Socialist Manifesto c. könyvéből.
Amikor a munkások kerülnek bajba, mert tartalékaik elfogynak, akkor „lusták” és „rövidlátók”, amikor a vállalatok és bankok tartalékai fogynak el, az nemzeti tragédia.
Gazdasági kérdések, neoliberális múlt és kapitalizmuskritika.
A jövőkép és az alternatíva hiánya teszi olyan végtelenül reménytelenné a mai szakszervezeti mozgalmat: nincs semmi, amit az orbáni neoliberalizmussal szembe állíthatna a baloldal.
A bürokráciacsökkentés újabb hullámában nincs több szó továbbképzésről, csak elbocsátásról és nyugdíjazásról.
A baloldal kiüresedésére a válasz a termelési folyamat szintjéről, a munka világából jön: a gazdaság demokratizálása, a munkás érdekképviselet újjáélesztése, a szociális és munkajogok védelme, és a koalícióépítés az ezen dolgozó szervezetek között.
A demokrácia igénye ritkán merül fel, ha a gazdaságról, munkahelyről van szó. Pedig vannak olyan alternatívák, olyanok, amik a rendszer magját megváltoztatva teszik lehetővé, hogy azok dönthessenek, akik a termelést végzik.
Bérek a létminimum határán, fizikailag és mentálisan is megterhelő, gyakran tízórás műszakok, mindez eldobható, kölcsönzött munkaerővel. Így növeld a profitod.
Egyre több a munkahelyi baleset, ami leginkább annak az olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitikának eredménye, amit a Fidesz is büszkén hirdet. Vagyis javulást nem nagyon várhatunk.