Azt a legtöbb olvasónk valószínűleg tudja, milyen a Foodoráról vagy a Woltról ételt rendelni. Azzal viszont sokan nincsenek tisztában, hogy az ételüket hozó futárnak a kiszállítás pillanatában még fogalma sincs, hogy mennyi lesz a jövedelme nemhogy a hónap, de a nap végén. Ezen cégeknél ugyanis egy feketedobozszerű algoritmus szabja meg nekik, hogy a rendelések száma és még megannyi más tényező tükrében mennyit ér a munkájuk a velük szerződő cégeknek. Ez az átláthatatlanság csak egy a vállalkozói szerződéssel munkát vállaló, úgynevezett platformnukásokat érő munkajogi hátrányok tömkelegéből, amelyek közül igyekszünk minél többet megemlíteni a Mérce új beszélgetős műsorának második adásában. 

Bár a Futárok Ligájának legutóbbi, március 20–i tüntetésén –  amely néhány hónapon belül már a harmadik kiállás volt a lehetetlen munkakörülmények és díjazás ellen, – nem vonultak fel tömegek a futárok mögött, az ő segélykiáltásukkal valószínűleg többen tudnak azonosulni a magyar gazdaságban, mint gondolnánk. 

A haknigazdaság ikonikus alakjai ugyan a biciklis ételhordók, de a kiszolgáltatottság problémája messze túlmutat az ő körükön.

Mint az adásunkból is kiderül, csak Magyarországon mintegy 160 platformcég működik, főállásban 40 ezer mellékállásban pedig több mint 500 ezer (!) dolgozót foglalkoztatva.

Hogyan tett zárójelbe ma már evidenciának tűnő, 150 éves munkajogi vívmányokat a platformmunka? Miből jön ki a hónap végén egy futár, ha munka közben balesetet szenved? Hogyan hozta össze a KATA adózási forma lényegi eltörlése a megélhetésükért küzdő platformmunkásokat? Hogyan érkezik ebbe a szektorba rengeteg harmadik országbeli munkás, és hogyan lehet velük összefogni a munkajogi küzdelemben? Mit változtathat ezen a helyzeten az EU, és mit szól a panaszokhoz a magyar kormány?

Minderről Tóth „Greg” Gergő, a Futárok Ligája szakszervezet alelnöke beszélgetett Kiss Soma Ábrahám kollégánkkal.