A rendőrség alkotmány- és törvénysértő módon járt el, amikor egy tavaly nyári kilakoltatásnál megakadályozta, hogy a sajtó érdemben tudósítson a közérdeklődésre számot tartó eseményről. A Fővárosi Törvényszék szeptember 3-án kelt ítéletében igazat adott a Mérce két újságírójának, amikor kimondta, hogy a rendőri intézkedés aránytalan jogsérelemmel járt, és sértette a sajtószabadságot. A Mércét a bíróságon a Társaság a Szabadságjogokért képviselte. 

Mint arról többször is beszámoltunk, tavaly nyáron a csepeli önkormányzat meglehetősen kérdéses módon hajléktalanná tett egy idős lakost, a kilakoltatást pedig szokatlanul nagy létszámú rendőr biztosította. A helyszínen a Város Mindenkié aktivistái, valamint Jámbor András országgyűlési képviselő is megjelent, hogy tiltakozzanak a felesleges és törvénysértő intézkedés ellen.

A rendőrség az aktivisták elől lezárta az épületet, majd mikor a sajtó munkatársai – többek között a Mérce és a 444 tudósítói – be akartak jutni, hogy valós időben rögzítsék az eseményeket, őket sem engedték be.

Pedig egyáltalán nem érdektelenek a közvélemény számára a kilakoltatások. 2015-höz képest a lakásárak gyakorlatilag kilőttek, és közel sem látszik, hogy jelentős javulásra lenne kilátás a közeljövőben. Otthonhoz tíz évvel ezelőtthöz képest háromszoros, reálértéken másfélszeres áron juthat hozzá az, akinek van rá pénze, vagy megengedheti magának, hogy jelentős összegű kölcsönt vegyen fel. Az albérletek szintén alig megfizethetőek, a mindennapi élet költségei pedig szintén rohamtempóban növekednek, miközben a bérek egyre inkább lemaradnak.

A konkrét kilakoltatásnál ráadásul felmerült a csepeli önkormányzat súlyos hibája is. Az önkormányzatoknak törvényi kötelességük a lakásvesztés megakadályozása lenne, ebben az esetben azonban ez nemhogy nem történt meg, de szinte épp ellenkezőleg járt el a városháza. A kilakoltatott bérlőnél az „együttélés követelményeivel ellentétes” magatartásra hivatkoztak, holott az illető szomszédai ezt nem tudták megerősíteni. Lett volna hát több okunk is arra, hogy közelebbről ellenőrizzük az eseményeket, és a helyszínről tudósítsunk az önkormányzat méltánytalan eljárásáról.

A helyszínen a rendőrök arra hivatkoztak, hogy az „eljárás zavartalansága” indokolja az újságírók kizárását a helyszínről, hiába hívtuk fel rá a figyelmet, hogy a munkánkat végezzük, ami az események rögzítése, illetve a híradás, és semmiképpen sem az eseményekbe való beavatkozás. Később azt is megemlítették, hogy a kilakoltatott férfival a cselekmény után, az utcán készíthetünk interjút, így nem sérül a tájékoztatáshoz fűződő jogunk.

Az eleve abszurd, és a későbbi eljárásban még abszurdabbá váló rendőrségi magyarázatot mind az első fokon eljáró Budapesti Rendőrfőkapitány, mind pedig a fellebbezésünk nyomán eljáró Országos Rendőrfőkapitány elfogadta, és nem adott helyt az esettel kapcsolatos panaszunknak. Ezek után viszont a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével perre mentünk, amelyben a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével megváltoztatta a rendőrfőkapitány határozatát és érdemben nekünk adott igazat.

„Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése kifejezetten védi a sajtószabadságot és annak intézményi garanciáit. A felperesek panasza és a keresetben foglalt okfejtésük alapján megalapozottan hivatkoztak arra, hogy a rendőrség intézkedése – amely a sajtó munkatársait kizárta a végrehajtási eljárás helyszínéről – szükségtelen és aránytalan alapjog-korlátozást valósított meg.”

A bíróság azt is megerősítette, hogy mivel az aktivisták nem az ingatlanon belül tartózkodtak, és a bent lévő személyek részéről semmilyen veszély nem állt fenn, a sajtó kizárása sem volt igazolható.

A bíróság megállapította, hogy a rendőrség intézkedése következtében „a nyilvánosság első kézből származó, hiteles tájékoztatáshoz való joga sérült, ezáltal csorbult a sajtó ellenőrző funkciója, amely a demokratikus közvélemény alapvető garanciája. (…) [A Rendőrségi Törvény] kimondja, hogy a rendőri intézkedéseknek a szükségesség és arányosság követelményének meg kell felelniük. Az intézkedés indokolatlanul korlátozta a sajtó jelenlétét, miközben a testi épséget vagy közbiztonságot veszélyeztető körülmény nem volt kimutatható. A rendőrség tehát a törvényi kereteket túllépte”.

Az ítélettel kapcsolatban Dr. Nehéz-Posony Kata, a TASZ ügyvédje lapunknak elmondta, hogy remélhetőleg a rendőrség a jövőben felismeri, hogy a sajtó helyszíni tudósítói tevékenysége egy demokratikus társadalomban alapérték, és ennek megfelelően képezze az eljáró rendőröket:

„Az ítélet kimondta, hogy aránytalan és szükségtelen intézkedés volt az épület lezárása a sajtó elől, a rendőrség képtelen volt bizonyítani, hogy bárkinek a testi épsége vagy az eljárás zavartalan lefolytatása veszélybe kerülhetett volna. A bíróság nagyon helyesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy a sajtó feladata a közhatalom ellenőrzése, és ezt az eljáró hatósági szerveknek biztosítaniuk kell. Az ellenőrzésnek pedig a kulcsa, hogy ne csak utólag tájékozódhassanak az újságírók, hanem a cselekmény közvetlen észleléséből. A rendőrségnek az a feladata, hogy levonja a tanulságot az esetből, és képeznie kell a munkatársait arra, hogy nem zárhatják ki, vagy korlátozhatják aránytalanul a sajtó működését, hiszen az alkotmányos jog, és demokratikus alapérték.”

Annak, hogy a rendőrség változtasson a gyakorlatán, különös súlyt ad, hogy a hatóság jogsértése esetén igen nehéz érvényt szerezni a jognak. A panaszeljárás és a peres eljárás időigényes, a perköltségek igen magasak, miközben a bíróságon sem feltétlenül lehet sikerre számítani, ha az alperes a rendőrség.

Mint korábban a TASZ jogászai lapunknak elmondták, tapasztalatuk szerint sajnos a magyar rendőrségtől idegen az a felismerés, hogy a sajtószabadság fontos érték, és az újságíró munkája külön védendő. Arról is beszéltek, hogy elmozdulást remélnek ebben az olyan típusú perek miatt, mint amilyen a mostani, a Mérce és az ORFK közötti. Szerintük ezek a jogi procedúrák előbb-utóbb, ha lassan is, de elérik a szemléletváltást a hazai jogalkalmazásban. Hegyi Szabolcs, a TASZ szakértője éppen ezért bizakodó a Fővárosi Törvényszék mostani ítélete kapcsán: „Azon fogunk dolgozni, hogy ennek az ítéletnek a segítségével rávegyük a rendőrséget arra, hogy változtasson a sajtóhoz és a munkájukat végző helyszíni tudósítókhoz való hozzáállásán.”