Az elmúlt néhány napban rég látott mennyiségű szenny ömlött a nyilvánosságra a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elleni lejáratókampány keretében. A gyerekmolesztálási vádra épülő történet az elmúlt évek tendenciáinak megfelelően sokak fantáziáját megmozgatta, és úgy tűnik, a legalább látszólag értelmes témák – viszlát, Adóemelő Péteres nemzeti konzultáció! – után politikai elitünk visszatért egymás aljas pocskondiázásának jól megszokott terepére. Arról viszont, hogy mi legyen a gyerekekkel ezúttal sem esik szó.

Első körben foglaljuk össze röviden, hogy mi történt. Szeptember 8-án Kuslits Gábor, a fővárosi Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) egykori igazgatója interjút adott a Válasznak. Ebben többek között a Szőlő utcai bentlakásos intézet korábbi, emberkereskedelemmel és futtatással vádolt igazgatójának ügye kapcsán arról is beszélt, hogy – egyébként nem a Szőlő utcából – két magasrangú politikusnak szállítottak szexuális bántalmazás céljából lányokat és fiúkat, és ez a két politikus védhette be éveken át a nemrég letartóztatott intézményvezetőt. Talán eddig tartott a történetnek a legalább valamennyire tényszerű része. Kuslits nem mondott neveket.

Ez viszont nem akadályozta meg Juhász Péter egykori együttes politikust, Káncz Csaba állítólagos geopolitika-tudóst, és más sokat látott szakértőket abban, hogy addig vezessék a műsort a jereváni rádióban, míg talán már maguk is elhiszik, hogy Rogán Antalnak kislányokat, Semjén Zsoltnak pedig kisfiúkat szállítottak a Szőlő utcai javítóintézetből. Amit nagyjából annyira lehet alátámasztani, amennyire a podcasterré vedlett politikus rokona az emberkereskedelemmel vádolt Szőlő utcai intézményigazgatónak, Juhász Péter Pálnak – semennyire. Hovatovább egy semmivel sem alátámasztott, Juhász műsorában elhangzott állítólagos idézet alapján az O1G-kommandó jelentős része kezdett Zsolti bácsiként hivatkozni a miniszterelnök-helyettesre, arra utalva, hogy állítólag így szólították a kisfiúk, akiket a történet szerint egy ózdi gyerekotthonban bántalmazott szexuálisan. Tehát itt már nem is csak a Szőlő utcáról van szó, hanem egy másik városban történtekről is, ráadásul még a bácsizós idézet esetén sem volt szó arról, hogy a Zsolti bácsi ki lehet, az ellenzéki politikusok tényként kezelték, hogy Semjénről van szó (pedig van más Zsolt is a magyar politikában).

És amikor már teljesen összemosódott egymással a Szőlő utcai intézet korábban letartóztatott, az eddig nyilvánosságra került információk alapján egykori intézetiseket prostitúcióra kényszerítő igazgatója, az irodájában tartott orgiák, az ózdi gyerekotthon egykori lakóinak egy videoblogról megismert története és az egyébként az eredeti sztori szerint tök máshonnan szállított gyerekek, elkezdődött az őszi szezon az Országgyűlésben.

A hétfői ülésnapon az ellenzéki politikusok egymásra licitálva pedofilozták Semjént, aki azzal sem segített a saját helyzetén, hogy nyilvános kommunikációképtelenségét megcsillogtatva olyan frappáns választ adott képviselőtársainak, amitől néhány percre még az is elhiszi, hogy gyerekeket bántalmazott, aki addig nem gondolta. A parlamenti és parlamenten kívüli ellenzék jelentős része természetesen kapva kapott az alkalmon. Politikusaik és kiszolgálófelületeik pedofilozzák a miniszterelnök-helyettest, és szerencsére még a fővárosi közgyűlésben is kivesézték a témát, bár a prímet legalább a prímás vitte.

A kormány pedig persze, hogy bosszút esküdött, lejáratókampányról, álhírgyártásról, összeesküvésekről, külföldi titkosszolgálati beavatkozásról, miegymásról beszél a miniszterelnök és a kormánytagok, kéjesen pocskondiázva az egyébként korrektül működő sajtót is. Hovatovább még egy eddig konzekvensen betartott határt is átlépett azzal, hogy Tuzson Bence igazságügyi miniszter bemutatott a Szőlő utcai ügy folyamatban lévő nyomozásából származó jegyzőkönyvet, ezzel alátámasztva, hogy minden a legnagyobb rendben. Orbán szerint a Szőlő utcában nincs fiatalkorú áldozat (ez tényszerűen akár igaz is lehet), ráadásul az igazgató bűncselekményének amúgy sincs köze az intézményhez (a Szőlő utcaihoz pont nem, de ne feledjük: a 444 tényfeltáró cikke szerint a prostitúcióra kényszerített lányokat más intézményekben hálózhatta be, tehát a gyermekvédelemtől semmiképp sem független az ügy), és amúgy is lecsukták az igazgatót. Aki korábban egyébként átment a kifogástalan életvitel vizsgálaton.

A „nincs itt semmi látnivaló” mottóra pedig azt is jelezték a kormány részéről egy Bajnai Gordon-parafrázissal, hogy törvényi úton próbálnak meg elhallgattatni bárkit, aki egy mondatban használja a pedofília kifejezést a miniszterelnök-helyettes nevével.

Nehéz felfogni az előbbi négy bekezdést? Nem csoda, már önmagában erről szólhatna egy teljes longread. Aki részletesebben szeretne tájékozódni ennek a shitshownak a hátteréről ill. jelen állásáról, annak ajánlom Diószegi-Horváth Nóra cikkét a 444-en, vagy az aktuális podcastet ugyanitt.

A sok bába közt elveszett a gyerek

Az, hogy egy interjúban konkrét személyek említése nélkül elhangzott állítás ekkora karriert fusson be, nem túl gyakori. Ráadásul jelen esetben – ahogy Panyi Szabolcs kifejtette – visszanyalt a fagyi, és az ellenzéki politikusok jelentős része nem rest a kormány ellen fordítani a saját maga által tökélyre vitt kommunikációs fegyvert: a teljes pályás lejáratókampányt. Külön öröm, hogy eközben a KDNP vezetőjét lehet implicite homoszexualitással vádolni. Már csak mellesleg: adódik a kínos kérdés, miszerint tónizás miért nincs? Kislányokkal visszaélni elfogadhatóbb?

A gyerekvédelem és a szociális szféra sosem tartozott a népszerű közéleti témák közé. Ez változott meg a kegyelmi botránynak köszönhetően, aminek következményeként sikerült beemelni a témát a közbeszédbe. Még látványosabb eredménye ugyanakkor, hogy korábban elképzelhetetlen módon rengette meg a NER-t, hogy miniszteri, államfői szinten keveredett pedofilbotrányba az úton-útfélen gyerekvédelemről hadováló és a pedofíliát homoszexualitással összemosó hatalom, a botrány pedig még a Fidesz egyetlen esélyes kihívóját is kitermelte. Nem csoda, hogy a teljességgel alátámaszthatatlan információk alapján Magyar Péter is lehajol az apróért, a többi párt pedig vélhetően úgy látja, ha elég hangosan pedofilozzák a kormány tagjait, akár a parlamentbe jutásra is lehet esélyük.

Persze, kár lenne elvitatni, hogy a kegyelmi botrány nyomán születtek értelmes javaslatok, egyes politikusok – például Jámbor András, aki korábban is kifejezetten sokat foglalkozott a gyerekvédelem és a szociális szféra témájával – ilyen irányú megszólalásai nagyobb figyelmet kaptak.

Viszont azt is látnunk kell: a nagy gyerekvédelmi felbuzdulásban épp a gyerekek látszanak a legkevésbé.

Itt nemcsak arról van szó, hogy miközben a kormány heveny buzizással óvja a gyerekeket, szétrohad az állami gyerekvédelem és a gyerekgondozási rendszer a családlátogatóktól a bentlakásos tömegintézményekig, de az ellenzék sem teljesít sokkal jobban.

Míg a kegyelmi botránynak volt alapja, és lett is következménye, a Semjén elleni vádaskodásnak egyelőre úgy tűnik, legfeljebb a gyerekbántalmazás és a gyerekvédelem témájának elinflálása lesz, ráadásul a megfogalmazott vádak hangvétele előfordul, hogy megközelíti a kormányzati kommunikáció igen alacsony színvonalát. Ennek az ügynek köze nincs a Szőlő utcához (eleve nem volt sok), és a gyerekek addig érdekesek benne, míg így vagy úgy, de használni tudják őket a politikusok.

Hullhatnak ugyanis fejek – mint Bicskén kivételesen megtörtént –, és hulljanak is, amíg vannak olyan intézményvezetők, akik visszaélnek a rájuk bízott gyerekekkel, láthattuk ugyanis, hogy a hatóságoknak komoly elmaradásai vannak e téren. De az intézetis gyerekek prostituálását nem ez fogja megállítani. Amíg az egyes intézetek a rendszer működéséből fakadóan nem tudnak a gyerekek számára biztonságos és megtartó közeget nyújtani – és a szakemberek szerint elavult, felszámolandó tömegintézmények nem is fognak –; amíg a falakon belül is rendszeres az abúzus; amíg még a saját törvényeit sem tudja betartani a kormány, miszerint 12 éves korig nevelőszülőknél kell elhelyezni a gyerekeket, és amíg 18 éves korukban simán az utcára teszik az állami gondozott gyerekeket, a rendszerbe van kódolva, hogy akár már fiatalkorúként prostituálttá váljanak. Ehhez hozzátehetjük a szomorú tényt, hogy miközben Szentkirályi Alexandra pár hónapja egy csomagtartójába zárt emberrel hívta fel a figyelmet az „ukrán embercsempészek” veszélyére, Magyarországon a kiszolgáltatott helyzetű, gyermekvédelmi intézményekben nevelkedő gyerekek testével való kereskedelem mindennapos. Ahogy az is, hogy a szinte semmiféle utógondozásban nem részesülő állami gondozottak jelentős része hajléktalanságban végzi.

Ezen sem Lázár János pedofilherélős és akasztós kirohanásai nem fognak változtatni, sem a „pedofideSS”-ezés (létező jelenség, az érdeklődőknek ajánlom kommentszekciónkat).

Mert a gyerekbántalmazás ellen nem az öblös felháborodással és a minél extrémebb büntetések szorgalmazásával lehet küzdeni. Azok bár lehetnek politikai haszonszerzésre kiváló eszközök, az áldozatokon aligha segítenek, ugyanúgy, ahogy nem lett jobb Pécsen állami gondozott gyereknek lenni attól, hogy Magyar Péter és Menczer Tamás egymással üvöltözött az utcán. Természetesen fontos az elkövetők felelősségre vonása, de jó lenne a másik oldallal is foglalkozni: hogyan segítünk a gyereknek, aki áldozattá vált – és hogyan előzzük meg, hogy áldozattá váljon.

Hogy mi lenne a teendő – amennyiben mégiscsak a gyerekeknek szeretnénk segíteni –, kiderül a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány bejegyzéséből. Öt pontjukat arról, hogy mire lenne szükség a gyerekek védelme érdekében, itt pontosan idézzük:

1. Nyilvánosságban zajló vádaskodás helyett: jogszerű, szakszerű, traumaérzékeny eljárásra.
2. Lincshangulat, minősítgetés és hárítás helyett: a bántalmazásra utaló jelzésük komolyan vételére és hogy, higgyenek nekik.
3. Politikai adok-kapok helyett: támogatásra, hogy a bántalmazás rövid- és hosszú távú következményei feldolgozhatóvá váljanak.
4. Válogatás nélküli, indulatból bárki meggyanúsítása helyett: segítségre abban, hogy a családjuk, barátaik, és a közösségek, amikhez kapcsolódnak jól értsék a trauma következményeit.
5. A szükségleteik figyelmen kívül hagyása helyett: együttérzésre és odafigyelésre.

A Hintalovon azt is megjegyzi, hogy ami most zajlik, az nemhogy segítene a gyerekeken, de maga a sárdobálás is bántalmazás, tiszteletlenség és érzéketlenség az áldozatokkal szemben. Akikre akkor is figyelni kellene, ha nem lehet bántalmazásukból politikai hasznot húzni, nincs hozzá köze semmiféle „magasrangú politikusnak”.

A gyerekek védelme érdekében arra is nagy szükség lenne, hogy a kormánypárt ne a bicskei botrány nyomán bejelentett életvitel vizsgálathoz hasonló olcsó, de legalább a dolgozók számára megalázó – és mint láthattuk, nem különösebben hatékony – látványosságokkal próbálja menteni az arcát a hatalom megtartása érdekében, hanem valóban tegyen a gyerekek biztonságáért és jóllétéért. De az is fontos lenne, hogy akár a kormánypárti, akár ellenzéki politikusok még csak a kommunikációs térben se tegyenek úgy öt perc népszerűségért cserébe – vö. Semjén gyalázása –, mintha elérhetetlenek lennének számukra szakmai szervezetek, például a Hintalovon ajánlásai, esetleg olvassák el a Kuslits-csal készült interjú többi részét is, elég sok fontos és megoldandó problémát – és lehetséges megoldást – sorol fel.

Ha pedig ezzel megvoltak, bólogatójánosok és O1G-influenszerek helyett szakemberekkel vitassák meg a gyerekvédelem problémáit, majd ennek megfelelően keressenek megoldásokat.