Több amerikai államban már most megnövelték az áramszámlákat a techcégek által létesített, vagy tervezett szerverparkok. A különböző nyelvi modellek, mesterséges intelligenciák hatalmas energiaigényű adatközpontokkal működnek, amik létesítéséhez a hálózatok fejlesztésére, alállomások létrehozására van szükség, méghozzá egyre többre. A New York Times cikke szerint a Google, a Microsoft, az Amazon és a hozzájuk hasonló cégek sorra húznák fel ezeket a központokat, de a közművek fejlesztésére sokhelyütt az átlagos fogyasztók, háztartások, kisvállalkozások kénytelenek „összedobni” a pénzt. 

A ChatGPT és társai megjelenése óta kezdődő mesterséges intelligencia (A.I./M.I.) versenyt megelőzően az internetes óriások kispályásnak számítottak az energiapiacon – saját lábnyomuk csökkentése érdekében nap- és szélerőmű parkokat hoztak létre, a kitermelt áramból a saját felhasználásuk fedezése mellett a közszolgáltatóknak is értékesítettek. 

A New York Times átfogó cikke szerint ez néhány évvel ezelőtt megváltozott: a techóriások energiaipari leányvállalatokat hoztak létre, amivel bár még mindig apró, de egyre jelentősebb termelőkké léptek elő. Ezzel párhuzamosan pedig, a korábbi tevékenységükkel szemben hatalmas energiaigényű M.I.-k megjelenésével a legnagyobb fogyasztók sorába is beléptek.

A lap által idézett kutatás szerint a nyelvi modellekhez is szükséges adatközpontok 2023-ban az Egyesült Államok energiafogyasztásának 4%-áért voltak felelősek – ez a szám három év alatt elérheti a 12%-ot.

Így az egyre kiélezettebb M.I. versenyben a techóriások számára az energiaellátás lehet az egyik legnagyobb korlát.

A sorra bejelentett adatközpontok építése így a közműszolgáltatókra is jelentős beruházásokat, fejlesztéseket ró, amik költségeit gyakran az átlagos fogyasztók, kisvállalkozások, háztartások fizetik meg. 

Az Egyesült Államokban az átlagos lakossági áramárak alapvetően is sokat drágultak az elmúlt években: 2020 óta 30%-kal növekedtek, elsősorban azért, mert az energiaellátó cégek az elmaradt karbantartási munkákra és az extrém időjárási viszonyokra való felkészülésre hivatkozva számláztak többet. Ezt a drágulást gyorsíthatják még tovább a gombamód szaporodó szerverparkok.

Ohio államban idén júniustól kezdve havonta akár 15 dollárral is emelkedhetett egy átlagos háztartás áramszámlája az adatközpontoknak köszönhetően.

Bár a techóriások közleményeikben állítják, hogy nem céljuk a lakosság számláinak felpumpálása, és készek fizetni a saját fogyasztásukkal járó költségeket, a valóságban gyakran ezzel ellentétesen cselekednek. 

2024 decemberében például az Amazon, a Google és a Microsoft ügyvédei több tucat adatközpont létesítésének terve kapcsán kerültek szembe az American Electric Power szolgáltatóval, melynek becslése szerint a létesítmények kiszolgálásához az addigi termelés hatszorosára lesz szükség.

A közműszolgáltató hónapokon keresztül folyó tárgyalások során próbált meg egyezségre jutni a szükséges fejlesztésekkel kapcsolatban, egyeztetve a fogyasztói csoportokkal és az érintett iparágakkal, valamint az állami döntéshozókkal. Az általa bemutatott tervezet alapján az adatközpontokat a meglévő négy (háztartások, gyárak, vállalkozások, közösségi közlekedés) mellett egy ötödik fogyasztói kategóriába sorolná, azoktól eltérő díjazást alkalmazva rájuk.

Valamint a techcégeket az általuk előre bejelentett áramigény 85 százalékának megfizetésére is kötelezték volna, annak felhasználásától függetlenül.

A szolgáltató célja ezzel elsősorban az volt, hogy az adatközpontokat kiszolgáló fejlesztéseket ne a fogyasztókkal fizetessék meg, jelentősen emelve a közműszámláikat, hanem a techcégekkel. Különösen annak fényében, hogy a már elfogadott 30 központ mellett további 90 ellátására is kérelmet adtak be a techóriások Ohioban.

Ahogy sejthető volt, a szolgáltató által tett javaslatot az Amazon, a Google és a Microsoft ügyvédei megtámadták. A bejelentett áramigény 85%-ának kötelező kifizetését tíz százalékkal lealkudták volna, ami jelentős többletterhet jelentene a háztartásoknak, a külön kategóriát pedig diszkriminációnak nevezték, és a gyárakkal egyenlő bánásmódot követeltek.

Az ügyben eljáró állami bizottság végül a közműszolgáltató javára döntött.

Az igényelt és valósan elfogyasztott energia közti különbség megfizetése azért is kardinális pont, mivel az M.I.-hez szükséges adatközpontok esetében a techcégek jóval több áramot kérhetnek, mint amennyire ténylegesen szükségük lesz. Egyfelől túlbecsülhetik az M.I. iránti igényt, másfelől alábecsülik az új mikrochipek energiahatékonyságát. Ráadásul a kiélezett versenyben több olyan fejlesztést is bejelenthetnek, melyeket a fentiek miatt nem, vagy csupán évekkel később valósítanak meg.

Bár a cégeknek (ebben a konkrét esetben) egyes fejlesztéseket – mint az alállomások létesítése és az onnan a telephelyükre vezető hálózat kiépítése – fedezniük kell, de másokat, amik kizárólag az ő érdekeiket szolgálják, közösen állják a fogyasztók. Így például az erőmű és az adott alállomás közti rendszerbővítést. Ezek a fizikai fejlesztések egy-egy központ kapcsán akár hónapokat, éveket is igénybe vehetnek.

A félelmek nem alaptanok, az ohiói meghallgatás során a közműszolgáltatók vezetői egy Virginia állambéli esetet mutattak be, ahol az átlagos felhasználók fizettek egy olyan hálózatfejlesztésért, amire egy, a tervezetthez képest több éves csúszással megnyitó adatközpont miatt volt szükség.

A mesterséges intelligencia a hatalmas energiaigénye mellett átrajzolja az online jelenlétünket, az államok megfigyelési eszköztárát, a munkaerőpiacot és a politikai kampányokat is. Miközben a techóriásoknak minden eddiginél több profitot termelnek, ezek a modellek a szabályozásokat megelőzve változtatják meg a valósághoz való viszonyunkat – és a következő évtizedekben ennek azok is fizetni fogják a költségeit, akik nem használják őket. Nem csak átvitt, de szó szoros értelemben is.