Az izraeli források a Hamaszhoz próbálják kötni a közel 50 hajóból álló civil flottát, amely hétfőn indult el Barcelonából Gázába többek között Greta Thunberggel a fedélzeten, hogy június után most ismét megpróbálják szimbolikusan áttörni az izraeli blokádot. Valójában inkább a nemzetközi békepárti baloldalhoz és radikális munkásszervezetekhez kötődik  a jelenlegi, erőszakmentes akció. Erről résztvevői is bevallják, a segély, amit visznek, szimbolikus. A cél, hogy ismét a borzalmas helyzetre irányítsák a nemzetközi médiafigyelmet.

Eddig nem látott hevességű támadások érték az izraeli hírszerzéshez köthető források részéről a héten útnak indult és a Gázai-övezet blokádját áttörni kívánó óriási Szumud-flottát. Még az Euronewson is megjelentek azok az információk, amelyek egyenesen a svéd aktivistát, Greta Thunberget próbálják olyan személyekhez kötni, akiknek feltehetően köze van az iszlám-nacionalista szervezet európai politikai szárnyához. Ahogyan azonban a leleplezőnek szánt Euronews-cikkben is szerepel, Zaher Birávi londoni illetőségű aktivista ugyan valóban látható volt a Gázába indult, ám Izrael által feltartóztatott Madleen nevű hajó indulásakor júniusban, az aktivisták körében, és valóban szervez gázai szolidaritási akciókat is, de 2021-ben, amikor Nagy-Britannia terrorlistára helyezte politikai tevékenységéért, a bíróság a javára döntött, kompenzációt is kapott, ezzel legalábbis a brit közjog szerint bebizonyítva, nincs köze terrorista szervezetekhez. 

Hasonló a helyzet azzal a volt flottataggal is, aki a fegyveres és évtizedekkel ezelőtt még terrorakciókban is érdekelt forradalmi kommunista Palesztin Népi Felszabadítási Front (PNFF) nevű szervezetnek az Izrael által bebörtönzött palesztinok segítésére szervezett  egyesületéhez, az ellentmondásos Szamidúnhoz tartozik. A Szamidúnt 2023 őszén Németország, az USA és Kanada kormánya betiltotta és terrorlistára tette, holott célja éppen nem a fegyveres harc támogatása volt, hanem annak alternatívájaként egyfajta nemzetközi szolidaritást igyekezett kiépíteni a palesztinokkal, terrorszervezet-jellegére ugyancsak nincs bizonyíték. A Szamidún nagy részben arról szólt, hogy lövöldözés és robbantgatás helyett milyen értelmesebb és hatékonyabb eszközök kínálkoznak az izraeli megszállás ellenében.

Miközben Izrael megpróbálja a nemzetközi közvéleménnyel elhitetni, hogy egy huszonéves klímaaktivistából terrorista hálózat tagja lett, éppen azt próbálja eltakarni a szemünk elől, ami a legérdekesebb az egész ügyben.

A Madleen és az azt most követő Szumud (vagyis Állhatatosság) akciója ugyanis olyan választ kíván adni a brutális, civileket érő tömeges erőszakra, ami nem erőszakos, nem szélsőséges dühöngés és nem a terror eszközével próbál élni. Ezek a módszerek ugyanis a palesztin felszabadítási mozgalom elmúlt 50 évében immár a Gázai övezetben és Ciszjordániában is szemmel látható katasztrófához vezettek.

Könnyű lenne persze az iszlám nacionalista propaganda azon állítását elhinnünk, hogy a bombázott, börtönben agyonvert, drónról vagy katonák által szétlőtt, kiéheztetett gázai palesztinok vágynak a mártíromságra, szívesen mennek a paradicsomba, ezt senki sem veheti komolyan az adott helyzetben.

A valódi kérdés az, mégis mit tehet egy európai annak érdekében, hogy megpróbálja szétverni ezt a sötét kelepcét?

A Szumud Gázai övezet felé indulása a palesztin-ügy történetében nem egészen új módja az erőszakmentes ellenállásnak: a 2010-es Mavi Marmara-akciónál viszont ez végül erőszakos összecsapásba, az idén júniusi Madleen-ügy pedig izraeli állami erőszakba, valamint az aktivisták kinevettetésének kísérletébe fulladt.

De hasonló sorsa lett 2018-ban az övezet kerítéséhez szervezett „visszatérés-menetnek” is, ahol a fegyvertelen tömegbe lőttek az izraeli hadsereg mesterlövészei, kerekes székes tüntetőlket, ápolókat, gyerekekett megölve, újságírókat megsebesítve. (Izrael erről az esetről is azt állította, hogy titokban a Hamasz áttörési kísérlete volt – sajnálatos módon az ilyen téves benyomásokat a 2018-as össztársadalmi kezdeményezésről csak megerősítette a 2023. október 7-i, Hamasz és Iszlám Dzsihád-féle terrortámadás-sorozat, ezután az izraeli propaganda állítása, hogy minden gázai palesztin mindig is erőszakos volt, hihetőbbnek tűnt). 

Viták és kemény európai és amerikai törvényi ellenállás kísérte a 2010-es évek palesztin bojkottmozgalmát is. Itt a belső, radikális balos kritika az volt, hogy az izraeli illegális telepeken és Izraelben termelt áruk megvásárlásának megtagadása, és az izraeli befektetések megszüntetése alapvetően polgári, értelmiségi, ha nem egyenesen nagypolgári cselekvésre korlátozzák a cselekvést.

A Szumud-flotta akciója ezzel szemben hosszú ideje az első, amit egy tömegsztrájk-kísérlet is keretez.

Először a marseille-i és genovai dokkmunkások jelentették be, ha a flotta hajóit megpróbálják az izraeli hatóságok elvágni a külvilágtól, akkor leáll a kikötő, sőt a genovai munkások szóvivője szerint „Európa kereskedelme” is. Megszületett tehát a gázai válságra egy válasz, amely valóban érzékeny pontján, a kereskedelemnél fogja meg a problémát, és alapvetően az európai és palesztinai dolgozó osztályok szolidaritására épül. A flotta részben Spanyolországból, részben Olaszországból, részben pedig Tunéziából 17 ország szakszervezeti aktivistáit, orvosait, delegációszerűen kívánja Gázáig szállítani. Mivel az övezetben már az ENSZ éhínségskálája szerint is a legkomolyabb a fenyegetés,  az orvosi, pszichiáteri segítség legalább annyira fontos, mint a szimbolikus élelemszállítmány.

A csatlakozó szakszervezetek sem mindennapi társaságot alkotnak. Az olaszországi Genovában szerveződő Collettivo Autonomo dei Lavoratori Portuali (Kikötőmunkások Autonóm Kollektívája – CALP) 2011-ben kulcsfontosságú szerepet töltött be a háborúk és fegyverszállítmányok elleni fellépésben, eredetileg csak erre szerveződtek, azóta tevékenységüket a teljes kereskedelem politikai nyomásként való akadályozására is kiterjesztették. Gyökereit észak-olaszországi városok autonomista, kommunista történeti hagyományaiban kell keresnünk.

A CALP azóta számos kisebb-nagyobb akciót szervezett a Gáza ellen történt különböző izraeli támadások kapcsán, nemzetközi kapcsolatokat is épített, főként Franciaországban, és most az eddigi legnagyobb beavatkozására készül. Ezúttal a nemzetközi munkás szolidaritást kívánja feléleszteni, ami ha élő és mozgó gyakorlati hagyomány lenne, kétségkívül hatásosabb lenne, mint a puszta fegyveres harc vagy a bojkottmozgalom.

Ez is ellenállás, ez is fegyvertelen, de talán mindennél hatásosabb. Amikor pedig Izrael terrorszervezetek érdekeltségével próbálja összemosni őket, fontos megjegyezni, hogy épp Izrael állam és az Egyesült Államok az, amely az elmúlt hónapokban megalapította a „Gázai Humanitárius Alapítványt” (GHF), amiről kiderült, hogy alig létezik hivatalosan, és valójában izraeli hatóságok állnak mögötte. Ételosztó pontjaikon a perifériát az izraeli katonák, míg a belső ellenőrzést felbérelt – főként amerikai – zsoldoshadsereg biztosítja.

A szervezetről nemrég egy korábban ott dolgozó amerikai katona, Anthony Aguilar is lerántotta a leplet: az utóbbi évek legnagyobb „csalásának” tartja a GHF munkáját, és ő maga is tanúja volt annak, hogy az izraeli katonák minden ok nélkül, rendszeresen sortűzzel gyilkolják meg az ide élelemsegélyért érkező civileket.

Ő maga egy kisfiú meggyilkolásának is szemtanúja volt, aki előtte tőle kapott segélycsomagot, és még a kezét is megcsókolta.

A GHF kommunikációs gépezete ezek után megpróbálta Aguilart lejáratni, de állításaikról szinte azonnal bebizonyosodott, hogy hamisak. Az eset azért is megrázó, mert Aguilar éppen azért csatlakozott a GHF katonai biztosítói közé, mert szimpatizált Izraellel és a vezetésével, és segíteni akart nekik az október 7. utáni helyzetben. A Gázai övezetből viszont úgy tért vissza, hogy azt állította, emberiesség elleni bűncselekményeket követ el az állam és amerikai szövetségesei a helyi palesztinok ellen.

Egy dolog ebből a történetből világos: Izrael propagandagépezete pontosan tudja, milyen nagy hatással tud lenni a közvéleményre egy nagyszabású humanitárius akció egy blokádövezetben. Greta Thunbergék kezdeményezése viszont mindenben különbözik Izrael csupán papíron humanitárius programjától:

ők halál helyett tényleg szolidaritást és segítséget visznek a sötétségbe.