A teljes magyar sajtót bejárta kedden a hír, hogy meggyilkoltak egy 22 hónapos kislányt a Bács-Kiskun vármegyei Miskén. Eltűnését hétfőn bejelentette a rendőrség, de már csak a gyermek holttestét találták meg. A hatóságok másnap elfogták a gyilkossággal gyanúsított 24 éves férfit, a gyermek édesanyjának élettársát. Az ügy részleteiből a hazai ellátórendszer hiányosságainak, a hasonló ügyekkel kapcsolatos felelősséghárító hatósági kommunikációnak, a nőkkel szembeni és családon belüli erőszak hazai helyzetének látlelete is kirajzolódik.

Kiderült, hogy már tavaly év végén érkezett bejelentés a rendőrséghez arról, hogy a kislányt és testvérét a szülei bántalmazták egy helyi buszjáraton. Akkor még a gyermekek édesapjával kapcsolatban jelezték, hogy nem csak a családját, hanem a többi utast is megfenyegette – a kiérkező rendőrök azonban nem intézkedtek. Ezenfelül 2025 januárjában a miskei körzeti megbízott is kiment a családhoz, mivel a szülők veszekedtek. „Ekkor sem merült fel olyan adat, hogy bárki is bántalmazta volna a gyerekeket. Ettől függetlenül az eset után a rendőrök jelzéssel éltek a gyermekjóléti szolgálatnak.”

A hatóság közlése szerint a gyerek anyja és apja ezután szakítottak, a nő idén február óta volt párkapcsolatban a most őrizetbe vett J. Dáviddal. A rendőrség szerint azóta nem érkezett hozzájuk jelzés arról, hogy veszekedés lenne az anya és a férfi között. A gyerekek bántalmazásáról semmilyen információ nem merült fel sem a rendőrségnél, sem a gyermekjóléti szolgálatnál.

Vagyis, bár elsősorban nem J. Dávid miatt (akinek sajtóhírek szerint voltak korábban rendőrségi ügyei), de a család már rajta volt azoknak az intézményeknek a radarján, amelyeknek adott esetben fel kellett volna lépnie a gyerekek védelmében. Ehhez intenzív figyelemre, terepmunkára, működő jelzőrendszerre, a családdal való folyamatos kapcsolattartásra lett volna szükség – akkor is, ha időközben az apa és anya szakítottak, a gyerekekre pedig már az új nevelőapa, J. Dávid vigyázott rendszeresen.

Mindezzel jó eséllyel megelőzhető lett volna a tragédia, hiszen ahogy egy nőgyilkosság, úgy egy gyermekgyilkosság sem előzmény nélküli: szinte minden esetben rendszeres erőszak előzi meg, aminek vannak jelei.

A Blikk információi szerint ráadásul a gyilkosságot megelőző este az édesanya szakítani akart J. Dáviddal. Bár a férfi erőszakosságáról részleteket egyelőre nem ismerünk, könnyen lehet, hogy a férfi szélsőséges (de nem egyedi) reakciójáról van szó:

a gyerekek gyakran válnak a bántalmazó apa/nevelőapa bosszújának tárgyává – akár végzetes módon is –, ha a nő meg akarja szakítani a kapcsolatot, vagy csak nem úgy viselkedik, ahogy a bántalmazó akarja.

A sajtó jelentős része és a kormány azonban nem azt hangsúlyozza, hogy a miskei tragédia megelőzéséhez működő gyermekvédelmi rendszerre, elegendő, felkészült és megfizetett szakemberre lett volna szükség, aminek hiányában gyerekek rendszeresen halnak meg vagy szenvednek el családon belüli erőszakot. Sokkal inkább az elkövető személyére, vélelmezett szerhasználatára húzzák fel a történteket.

A híradásokban jelentős szerepet kapott az is, hogy a helyiek kedd este tüntetést is szerveztek a településen elharapodzó „droghelyzet” ellen, a HírTV ugyanis úgy tudja, „a faluban terjedő pletykák szerint J. Dávid a gyilkosság napján is kábítószer hatása alatt állhatott.”  Erre az információra Horváth László kábítószer-kereskedelem felszámolásáért felelős kormánybiztos is reagált: keddi Facebook-bejegyzésében a rendőrség „villámgyors munkáját” és a kormány Btk.-szigorítását méltatta, hozzátéve: „Felmerült, hogy a tragédiában a kábítószer is szerepet játszhatott. Ez ismét megmutatja: a drog nemcsak az egyént rombolja, hanem erőszakhoz vezet és ártatlan életeket is követelhet.” A gyermekvédelemről ugyanakkor egy szót sem ejtett.

A gyilkosság szerhasználati vetületének kormányzati kihangosításával kapcsolatban a Drogriporter szakblog a Facebook-oldalán arról ír, hogy 

ha ez az ügy „artikulálatlan drogellenes és általában a szerhasználó emberek elleni indulatba” megy át, az nem használ, hanem egyenesen árt.

„A droghasználati problémák ugyanis ebben az esetben sokkal inkább felszín. Lehetne és kellene persze kezdeni velük valamit, de ezek csak tünetek, nem az okok. Olyan, jóval mélyebbre nyúló, rendszerszintű problémák tünetei, amelyeknek a felvetése sokkal kényelmetlenebb – hiszen felveti az állam, a politikusok, a hatóságok felelősségének kérdését.”

– írja a Drogriporter, hozzátéve, a szerhasználat természetesen probléma, amivel lenne bőven tennivaló: befektetni a korszerű (nem rendőrségi) megelőzésbe, fejleszteni az ellátórendszert, hogy legyen hol, hová felépülni, és megkeresni az érintett embereket, családokat, gyerekeket, még mielőtt a helyzet eszkalálódna. Valamint képezni kellene a rendőröket a családon belüli erőszak felismerésére és az áldozatok védelmére. 

„Korai beavatkozás – ilyen ma Magyarországon szinte alig létezik. Ne legyenek kétségeink, ezt a kislányt meg lehetett volna menteni.”

A gyilkosságot a szerhasználatra kenő kommunikáció mellőzi azt a tényt, hogy több alkalommal is lett volna lehetősége a hatóságoknak arra, hogy az apával és a nevelőapával kapcsolatos problémákat, az anya és a gyermekek helyzetét felismerjék, és lépéseket tegyenek – de nem ismerték fel, és nem tettek semmit.

Ráadásul – mint arra Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakember is felhívta a figyelmet a miskei gyilkosság kapcsán – sok esetben maguk az érintettek is azt érzik, nem áll érdekükben vagy reménytelen segítséget kérni. Időnként pedig nem is látják problémának azt, amiben vannak. Magyarországon a lakhatási problémákkal, a szerhasználattal, az anyagi gondokkal vagy életvezetési nehézségekkel küzdő családok nem jutnak érdemi segítséghez, és még attól is tartaniuk kell, hogy elveszik a gyerekeiket. Pedig minél több beavatkozási lehetőség és segítség van, annál jobban működnek a védelmi rendszerek és maguk a szakemberek is.

Ha a döntéshozók drogháborús propagandát gyártanak egy gyermek meggyilkolásából, azzal csak az egyébként is egekben lévő indulatokat korbácsolják tovább öncélúan. Lehet néhány hétig halálbüntetést követelni a Facebookon, és látványos razziákat tartani  felelősök és problémák azonosítása helyett. A következő tragédiába torkolló családon belüli bántalmazásnál – amit egy jól működő rendszer talán épp most tudna előre jelezni, és megakadályozni – pedig újra széttárt karokkal állunk majd.