Ahogyan maga Magyar Péter, a TISZA elnöke is kijelentette szombaton nagykanizsai beszédében, kevesebb mint egy évvel az országgyűlési választások előtt pártja elérkezett  ahhoz a ponthoz, amelynél már nem elég azt mondani, hogy másfajta Magyarországot akarnak, „most már meg kell tudni mutatni, hogy milyen lesz ez a Magyarország”. Ennélfogva a Nemzet Hangja nevet viselő mozgósító konzultáció után az annak számos témáját magába foglaló Működő Magyarországért című csomag már a nevében is tényleges kormányprogram, még ha – egyelőre – csak vázlatos és a TISZA politikai portfóliójának egészét tekintve láthatóan szelektív is. Láthatóan messze nincs benne ugyanis minden, amit valaha Magyar Péter tematizált politikai színre lépése óta, hanem kifejezetten köz- és szociálpolitikai fókuszú, az állam jóléti funkcióját a középpontba helyező programpontokat gyűjtöttek össze. 

Már csak ez utóbbi tulajdonsága miatt is az a jellemző visszhangja a szombati beszédnek, hogy az hangsúlyosan „szociáldemokrata színezetű”, leginkább szociálliberális elemeket tartalmaz, amelyre a Franklin D. Roosevelt kormányától kölcsönzött „New Deal” parafrázissal még rá is tromfolt Magyar Péter. Tette ezt azzal együtt is, hogy közben a konkrét jelzők szintjén – a régi ellenzéki, „összefogásos” kampánykommunikációs direktívának megfelelően – a bal-jobb dichotómiától természetesen elhatárolta pártja közösségét és programját is. 

A pártelnök „új utat” lát szükségesnek, miután az elmúlt négy, kétharmados többséget hozó választáson „a mindenkori ellenzék, vagy így, vagy úgy, összesen nyolc darab egyéni választókerületet tudott megnyerni a magyar vidéken.” Ha későbbre is ígérte az ismertetett program részleteit Magyar, a mostani talán mégis egy olyan fázisa már a választási felkészülésnek, amikor a „New Deal” legalábbis összehasonlítási alapot szolgáltat az Orbán-kormányokat korábban leváltani próbáló, de a TISZA elnöke által érzékletesen leírt, csúfos kudarcot valló formációk írásba foglalt ajánlatával. 

Ha a Működő Magyarországért program elemeit pontról pontra rávetítjük az egy ciklussal ezelőtti, Márki-Zay Péter vezette hétpárti szövetség „Emelkedő Magyarországért” nevet viselő csomagjára, túl nagy újdonságokat nem találunk. Magyar Péter politikai karrierjének kezdete óta hangoztatott toposz, hogy lényegében ugyanazt állítja, mint az eddigi ellenzéki formációk, csak éppen a közös tartalmi elemek használatán kívül csinál mindent máshogy  – és általában hatékonyabban.

Ám tényleg nem túlzás azt állítani, hogy hangsúlykülönbségekkel minden olyasmi benne van a TISZA elnöke által  szombaton „levitézlett mandátumbitorlóknak” és „langyos ellenzéki kacsaúsztatóban élőknek„ nevezett politikusok egykori programjában, ami Magyar Péterék új ígéretei között is helyet kapott.

Az eddigi ellenzéki ajánlatokhoz mért legfőbb különbséggel. A Magyar Péterék ajánlatának baloldali populista voltát leginkább fémjelző elemről már a Nemzet Hangja eredményhirdetése után részletesebben foglalkoztunk: az ötmilliárd forint feletti, kategorikus vagyonadó tényleg olyasmi, ami bár baloldali szereplők részéről felmerült a régebbi ellenzéki kampányok során is, a végső ajánlatba a TISZA programjával szemben aztán mégsem került be. 

Ezen a nem jelentéktelen eltérésen túl azonban ember legyen a talpán, aki például az alábbi öt – a Magyar Péterék programjának baloldaliasságát, az állam cselekvő szerepét kiemelő értelmezések szempontjai szerint kiválasztott – állításról meg tudja állapítani, hogy a 2022-es vagy a 2026-os programcsomagból emeltük-e ki:

• „Bérlakásépítési programot indítunk. Minősített hazai kivitelezőkkel évente egy folyamatos program keretein belül több ezer bérlakást építhetünk.”

• „A vasúti gerinchálózaton a hangsúlyt a meglévő infrastruktúra felújítására és biztonságos használatára, a szolgáltatások minőségének javítására helyezzük. Megállítjuk a vasúti mellékvonalak elsorvasztását, és ahol lehet, helyi érdekű vasútként működtetjük tovább.”
• „Lerövidítjük a várólistákat és a betegfogadási listákat, szigorú és átlátható szakmai és hozzáférési szabályokat alakítunk ki.”
• „A devizahiteles ügyekben keletkezett kilakoltatásokat határozatlan időre felfüggesztjük egészen addig, amíg nem születik az érintettek számára megnyugtató, igazságos megoldás. Az Európai Bíróság döntéseit alapul véve újranyitjuk azoknak a devizahiteles ügyeknek a jogorvoslatát, amelyek tisztességtelenek voltak, ezekben az ügyekben új, tisztességes elszámolásra van szükség.”
• „Megvalósítjuk a tényleges, teljes körű akadálymentesítést, és annak fenntartását is szavatoljuk mind a közlekedés, mind az intézmények, mind a munkaerőpiac tekintetében.”

S még hosszan sorolhatnánk a hasonló – a játék kedvéért kivétel nélkül a Márki-Zay-féle programból kiragadott – tételeket a vízkincs, a visszaszerzendő állami vagyon vagy a nyugdíjasok helyzetének javítása vonatkozásában. Mindezek a példák nem amelletti érvek, hogy a régi és új ellenzék közé egyenlőségjelet kéne tenni. Csupán annyit mutatnak: a problémák zöme, amelyeket a politika felismer és amelyekre reagál, régóta velünk van, ám a politikai cselekvés módja, formája egyértelmű elsőbbséget élvez a tartalomhoz képest, ha arról van szó, hová helyezi a bizalmát a választó.  

Ezzel együtt is még egyszer érdemes aláhúzni, hogy a rengeteg egyezés a két program között hangsúlybeli különbségekkel valósul meg. Ezek a hangsúlyok pedig kulcsfontosságúak. Érdemes például felidézni, hogy a TISZA által szombaton kiemelt pontok a 2021-2022-es programbemutatókon egy-egy delegált szakpolitikus előadásában témánként néhány percet kaptak egy sokkal sűrűbb, katalógusszerű sorozat részeként. A „szociális ügyekről” szóló tematikus programbemutatót az azóta is szintén a téma mentén következetesen politizáló Jámbor András, Kanász Nagy Máté és Korózs Lajos 2021. december 28-án(!), egészen méltatlan körülmények között tartották. A 2022. márciusi nagy ellenzéki townhall-prezentáció során a hitelkárosultak ügyét azóta is lelkiismeretesen és következetesen képviselő Z. Kárpát Dánielnek például szintén percei voltak arra, hogy általában véve mindenféle lakhatási ügyekkel kapcsolatos kormánytervről beszéljen, s ezek között másfél mondatot volt lehetősége szánni a devizásokra. Ez az attitűd jelent meg a kampány tavaszi szakaszában is, amikor a háború kitörését követően – a valóban nem egyszerű és régóta példa nélküli geopolitikai helyzetben – az ellenzék Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin szövetségesi viszonyára kezdett koncentrálni a megélhetési kérdések helyett. Most szombaton egy kormányzásra esélyes erő egy kampányrendezvényen kiemelt helyen, egyértelműen áldozati keretben beszélt a hitelkárosultakról, ami a 2018-as Jobbik óta elképzelhetetlen esemény, lényegében összellenzéki tabu volt. 

Ha ebben a tekintetben mégis valamit a régi ellenzék által írt 2022-es program javára lehet írni, az az, hogy a jelenlegi részletességében ismert TISZA-programhoz képest a munkavállalók bérezésen túlmutató helyzetére,

a munkajogokra általában véve sokkal érzékenyebbnek mutatkozott.

A Magyar Péter által vázolt program a dolgozók megbecsüléséről és – részben a vendégmunkásokkal szembeni – helyzetbe hozásáról beszél, a munkáltatóknak való kiszolgáltatottságról kevésbé. Márpedig ha máshonnan nem is, például a Policy Solutions problématérképéről biztosan tudjuk, hogy a TISZA által meghódítani kívánt kormánypárti szavazók aggodalmai között előkelő helyet foglal el ez a témakör. 

Ezzel együtt is úgy tűnik azonban, hogy a most szombaton Magyar Péter által említett „évek óta tartó megélhetési válság” jó hivatkozási alap a TISZA-nak arra, hogy programszerűen és következetesen csak olyan közpolitikai célokkal foglalkozzanak a kampány alatt, amelyekről azt gondolják, hogy a választókat legelső sorban foglalkoztatják, és direkt módon érinti őket. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne akár deklarált álláspontja is Magyar Péteréknek az euroatlanti elköteleződésről, a jogállamiságról, a közmédiáról, szuverenitásról és hasonló témákról.

Azzal azonban, hogy az ismert diagnózisokra kínált megoldásokat nem egy 70 oldalas, hét párt által, hónapok alkudozása alatt összetákolt iromány – amelynek legelső pontja az alkotmányozás(!) – alfejezeteibe suvasztják bele, hanem gesztusszerűen prioritásként kezelik őket, határozott üzenetet küldenek arról, hogy mivel akarnak kampányolni.

Ez – több jó szándékú politikus őszinte erőfeszítései ellenére – 2022-ben az akkori ellenzéknek aligha sikerült.