Bár azóta a szexuális kisebbségek zaklatása és a kilátásba helyezett alkotmánymódosítások átvették a politikai napirend feletti uralmat, Orbán Viktor miniszterelnök februárban még népjóléti ígéretekkel rúgta be kampányát. A bejelentéseket tekinthetjük választási programnak, a továbbiakban tehát a gazdasági vonatkozású elemekkel foglalkozok röviden.

Ezek pedig a következők:

• az áfa részleges visszatérítése a nyugdíjasoknak,

• 2025. júliusától két lépésben megduplázódó (2025. július, 2026. január) családi adókedvezmény,

• 3 és 2 gyermekes anyák több lépésben bevezetendő élethosszig tartó szja-mentessége (3 gyermekes anyák esetében 2025. októbertől, 2 gyermekes anyák esetében 2026. januártól 40 év alattiak számára, majd évente újabb életkori csoportokra kiterjesztve),

• hathavi fegyverpénz 2026. januárban,

• élelmiszer-infláció letörése (ennek mikéntje ekkor még homályban maradt),

• 100 új gyár program,

• stb.

A fentiekhez kapcsolódik továbbá Nagy Márton 21 pontos akcióterve, amelyet 2024 végén hirdetett meg a nemzetgazdasági miniszter, és amely pontok – függetlenül valódi eredményességüktől vagy hatásosságuktól – ma már mint „elvitathatatlan” kormányzati sikerek köszönnek ránk az óriásplakátokról (pl. munkáshitel).

Nézzük a fentieket sorjában! A terjedelmi és egyéb korlátok nem teszik lehetővé a teljes körű, minden apró részletre kiterjedő elemzést, illetve előre bocsátom, hogy az általam fontosnak tartott elemeket, hatásokat igyekszem kiemelni. Ebben a részben a nyugdíjasok áfa-visszatérítésével foglalkozom, a családi adókedvezmény duplázására és a személyi jövedelemadóra vonatkozó tervekkel a következő részekben foglalkozom.

Részleges áfa-visszatérítés nyugdíjasoknak

A tervezett intézkedésről annyit tudunk, hogy valamikor 2025 második felében indul, plasztik kártya (és mobilapplikáció?) leolvasásával azonosítja be a kedvezményezetteket (nyugdíjasok), az állam bankszámlára vagy ennek hiányában nyugdíjfizetéskor, készpénzben térít majd vissza maximum 10 000 – 15 000 forintot. Feltételezzük, hogy a bevezetéshez a kártyák (applikáció?) elkészítésén és postázásán kívül szükséges még némi informatikai fejlesztés mind az államigazgatás, mind a kiskereskedelem részéről. A kártya használata – jelenleg úgy tűnik –, nem lesz egyéb igazolványhoz/ igazoláshoz kötött, azt tulajdonképpen bárki használhatja vásárlásra (a visszatérítés természetesen mindenképpen a kártya tulajdonosához fog érkezni). A nyugdíjasok számára kedvezményes, vagyis részben visszatéríthető árú termékek pontos köre jelenleg nem ismert, ezek valószínűleg alapélelmiszerek lesznek (pl. tej), illetve zöldségek és gyümölcsök.

Mi az intézkedés célja? Tételezzük fel egy pillanatra, hogy az intézkedés célja nem pusztán a politikai haszonszerzés (szavazatvásárlás), hanem szociálpolitikai (társadalompolitikai?), jóléti (jövedelempolitikai?) célokat is kitűz. A cél ebben az esetben egy heterogén társadalmi csoport (nyugdíjasok) reáljövedelmének növelése úgy, hogy a pótlólagos nominális jövedelem korlátozottan legyen felhasználható, azaz azt csak bizonyos áruk megvásárlására lehessen fordítani.

Nézzük az első elemet. Egy társadalmi csoport reáljövedelmének növelését – miközben más társadalmi csoportok jövedelmét az adott közpolitikai intézkedés nem növeli – az adott társadalmi csoportra vonatkozó oksági érveléssel szokás indokolni. Méghozzá olyan oksági érveléssel, amely társadalmi elfogadottsággal/ támogatottsággal rendelkezik. Például: „azért adunk pénzbeli támogatást, mert rászorul [képtelen önálló munkavégzésre], ha nem támogatnánk éhen halna”, vagy „azért adunk pénzbeli támogatást, mert kiemelkedően szolgálta a hazáját”, stb. Jelen esetben az oksági érvelés eltér ettől: „azért adunk pénzbeli támogatást a nyugdíjasoknak, mert nyugdíjasok” – mondja a kormány, amivel nem vagyunk beljebb.

A problémát a csoport heterogenitása adja: vannak egészséges nyugdíjasok, beteg nyugdíjasok, alacsony nyugellátást kapók, magas nyugellátást kapók, dolgozó nyugdíjasok, nem dolgozó nyugdíjasok, stb. Nincs és nem lehet kiemelni egyetlen olyan tulajdonságát a csoportnak, amely a csoport, ha nem is minden tagjára, de jelentős részére (80% felett) biztosan igaz, és amely tulajdonság valamely újraelosztási logika szerint racionális alapját adná a teljes csoport kedvezményezésének. Egy olyan kormány, amely kormányoz és nem szavazatokat gyűjt, azt mondaná például, hogy vannak alacsony nyugellátást kapó nyugdíjasok, számukra bizonyos termékek elérését olcsóbbá teszem (ezzel a technikával, viszont nem postázom minden nyugdíjasnak a kártyát, csak a havi x forintnál kevesebbet kapóknak). Persze még itt is felmerül, hogy miért nem általában az alacsony jövedelműek számára teszik olcsóbbá az élelmiszereket, miért emelik ki az alacsony nyugdíjat kapó nyugdíjasokat az alacsony jövedelműek csoportjából, de már így is egy lépéssel közelebb kerülnénk egy értelmes közpolitikai intézkedéshez.

Az intézkedés másik aspektusa a plusz jövedelem korlátozott felhasználhatósága. Ez gyakran alkalmazott megoldás: a gázár támogatást sem lehetett annak idején kerékpár vásárlásra fordítani, és a mostani kerékpár vásárlási támogatások sem költhetőek el tartós élelmiszerre. A korlátozott elkölthetőség célja kettős: lehet mögötte ágazati (struktúra-) politika, ilyen például, hogy a SZÉP kártyákon lévő összeg felét otthonfelújításra lehet költeni, ezzel a turizmus/ vendéglátás felől az építőipar felé terelnek forrásokat. Illetve lehet a meghatározott termék/ szolgáltatás fogyasztásának ösztönzése a jelentkező pozitív externális hatások miatt – pl. a kerékpárvásárlás támogatása miatt növekvő kerékpár „fogyasztás” csökkenti a gépjárműforgalmat, így a légszennyezés mértékét, javítja a népesség egészségi állapotát, ezáltal csökkenti a közegészségügyet terhelő költségeket, stb. Ebben az esetben egyelőre nem látjuk, hogy valamelyik szempont megjelenik-e az intézkedésben, mivel jelen pillanatban nem ismerjük az érintett áruk körét.

Mindenesetre az intézkedés két oldalról is megkérdőjelezhető (közpolitikai értelemben).

Ha a nyugdíjasok jólétét akarják növelni, akkor miért nem alapvetően azok nyugdíját, akik alacsony nyugdíjat kapnak – vagy ha minden nyugdíjasét, akkor miért nem emelik csak meg a nyugdíjakat?

Ha bizonyos termékek/ szolgáltatások gyártását szeretnék megtámogatni, vagy bizonyos termékek/ szolgáltatások fogyasztását serkenteni, akkor miért nem az adott termék/ szolgáltatás termelését vagy fogyasztását támogatják célzottan?

A termékek szűk körének érintettsége miatt egyébként nem lesz könnyű kihasználni a maximum 15 000 forintosra tervezett felső korlátot. A híradások szerint a visszatérítés az 5%-os áfakulcsnál magasabb áfakulcsú tejtermékek, zöldségekre és gyümölcsökre vonatkozik majd. Egy 100 – 150 ezer forintot kapó, alacsony nyugdíjjal rendelkező nyugdíjas nagy valószínűséggel nem költ annyit havonta tejtermékre, zöldségre és gyümölcsre, hogy a vásárlása nyomán 15 000 forintnyi visszatérítendő áfa keletkezzen. Nézzünk egy példát: nettó 50 000 forint, azaz áfával együtt 63 500 forint elköltése jár 13 500 forint áfa képződéssel, és az új rendszerben ez kerül visszatérítésre. Kíváncsi vagyok, hány nyugdíjas költ havonta több mint 60 000 forintot tejtermékekre, zöldségre és gyümölcsre?

Az áfa-visszatérítés következménye tehát valószínűleg családi „fogyasztás-optimalizáció” lesz, vagyis a nagymama/ nagypapa kontójára vásárol tejtermékeket, zöldségeket és gyümölcsöket a família, kimaxolva ezzel az áfa-visszatérítést, a nagyszülő egyéb termék és szolgáltatás vásárlásai pedig a családi kassza más zsebeit terhelik majd. Ez a működés egyfajta családon belüli jövedelem-újraelosztást jelent, a családi optimalizáció juttatja hozzá a nyugdíjast a 15 000 forinthoz. Ez önmagában egyébként nem kifejezetten problémás – bár a megfogalmazott közpolitikai cél komolyan vehetősége tovább csökken -, de ha hátrébb lépünk egyet, és észrevesszük, hogy hány nyugdíjas van, aki saját fogyasztásában nem költ ennyit a fenti termékcsoportokra, és nincs lehetősége igénybe venni a családi fogyasztási optimalizáció nyújtotta „segítséget”, mert gyermektelen, vagy családtagjai messze élnek tőle, stb., akkor egy rejtett igazságtalanságra bukkanunk.

Az áfa-visszatérítés tervezett rendszere kedvezőbb helyzetbe hozza a családi fogyasztási optimalizáció nyújtotta előnyt élvezni tudó, míg kedvezőtlenebb helyzetbe az annak híján lévő nyugdíjasokat.

Sokféleképpen lehetne még körbejárni a tervezett intézkedést, de valószínűleg mindig oda lyukadnánk ki, hogy az intézkedés csupán politikailag értelmezhető. A kormány egy igen nagy társadalmi csoport teljes elérését tűzte ki célul a költségvetés számára nem túl drága reáljövedelem-növelő hangulatjavító intézkedéssel. (A Portfolio.hu becslése szerint 2025-ben 150-200 milliárd forintba kerül az intézkedés a költségvetés számára – a 2025. évi központi költségvetés kiadási főösszege az elfogadott törvényben 42.851 milliárd forint.) Egy olyan csoportét, amelyik szimpátiája politikai értelemben releváns a kormányzó párt(ok) számára.

Az intézkedés sikerének megítélése tehát nem annyira a megvalósítás hatékonyságától, jóléti hatásaitól vagy (bármilyen értelemben vett) igazságosságától függ, hanem a nyugdíjas szavazatok eloszlásától. Erre feltehetőleg 2026 tavaszán kapunk majd választ.

Az elemzés második részében a családi adókedvezmény duplázását, a három és két gyermekes anyák szja-mentességét, valamint a csed és gyed szja-mentességét fogom vizsgálni.