„Hibáztunk” – jelentette ki Fülöp Gergely, a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikációs osztályának vezetője kedd délelőtt a rendőrség tájékoztatóján, amit a január 29-i budapesti nőgyilkosság kapcsán tartottak. A Budapest V. kerületében megölt nő volt férje fenyegető üzenete miatt korábban tett feljelentésének elutasítása, valamint az ellopott laptopjának ügyében végzett nyomozás hiányosságai miatt Budapest rendőrfőkapitánya teljes körű belső vizsgálatot rendelt el.

A vizsgálat megállapításai alapján az V. Kerületi Rendőrkapitányságon összesen öt fővel szemben rendeltek el fegyelmi eljárást, közülük egy alosztályvezetőt más beosztásba helyeztek, egy osztályvezetőt felmentettek beosztása alól, a BRFK Facebook-adminját pedig leváltották az általa közzétett méltatlan kommentek miatt. Budapest rendőrfőkapitánya emellett elrendelte a családon belüli erőszak témakörében érzékenyítő tréningre kötelezett rendőrök létszámának bővítését.

Az eset kapcsán az országos rendőrfőkapitány elrendelte a kapcsolati erőszak miatt tett feljelentések ügyében az elmúlt évben hozott valamennyi elutasító, illetve bűncselekmény vagy bizonyíték hiányára alapozott nyomozást megszüntető határozat felülvizsgálatát, továbbá a folyamatban lévő ügyek fokozott szakirányítói felügyeletét. Utóbbi azt jelenti, hogy nem csak az ORFK, de a területi szervek is kötelesek a kapcsolati erőszak miatt folyó ügyekben fokozott körültekintéssel és felelősséggel eljárni – tette hozzá Gál Kristóf, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője.

Bár a rendőrség ezzel gyakorlatilag virágnyelven elismerte, hogy jó eséllyel megelőzhették volna az V. kerületi tragédiát, és hogy rendszerszintű problémáról van szó, amely sok nő életét követelte, a rendőrfőkapitány lemondását nem jelentették be.

A sajtó pedig hiába próbált, nem tehetett fel kérdéseket a helyszínen.

Fontos első lépés, homályos részletek

A rendőrképzés sürgős átalakítását a PATENT Egyesület kezdte követelni a kétgyermekes édesanya halálát követően, felhívva a figyelmet: amíg nincs semmilyen tudása a rendőröknek a nők elleni erőszak természetéről, jeleiről, megelőzéséről, addig a nők életveszélyben vannak.

„Addig kizárólag a bántalmazón múlik, megöli-e partnerét. Addig minden nőnél fennáll a lehetőség, hogy a következő nőnapon nem a kezébe, hanem a sírjára kerül majd a virág.”

– hangzott el az egyesület szombaton tartott tüntetésén.

A nőjogi szervezet a rendőrség bejelentését Facebook-oldalán a női szolidaritás, az V. kerületi ügy kapcsán a hangjukat felemelők közös sikereként könyvelte el.

Ugyanakkor hangsúlyozzák: az csak az első lépés, hogy a rendőrség elismerte a hibáját, de továbbra is kötelező képzést követelnek, méghozzá szakmai garanciákkal, a szakértő szervezetek bevonásával.

Ehhez képest ugyanis a rendőrségi tájékoztatón igencsak homályosan fogalmaztak a bejelentett érzékenyítő tréningről: nem derült ki, mely beosztásokban és milyen gyakran lesz kötelező részt venni a képzésen, hogyan fogják ellenőrizni a szakmai irányelvek betartását és mely szervezeteket vonják be a képzésbe.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a rendőrképzéseket is tartó PATENT Egyesület jogászának tapasztalata alapján semmiképp sem elegendő egyszer-egyszer, egy-egy rendőrt elküldeni nők elleni erőszakkal kapcsolatos képzésekre. Egyrészt, mert ha nem része az alapképzésnek a kapcsolati és családon belüli erőszak felismeréséhez és kezeléséhez szükséges készségek elsajátítása, a – bántalmazott nőkkel szemben nem ritkán masszív előítéletességet mutató – rendőröknél az érzékenyítő feladatok ideig-óráig hatásosak, aztán visszamennek a szokott köreikbe, és az előítéletek is visszatérnek.

A nagyritkán elrendelt érzékenyítő tréning ráadásul általában púp a hátukon: „nemcsak azért, mert utálják a témát, hanem azért is, mert túlterheltek, emberhiányban vannak. Miközben a képzéseken kell részt venniük, nem tudnak a munkájukkal haladni, aminek nem győznek hangot is adni.”

Mindezek miatt volna nagyon fontos, hogy a nők és gyermekek hatékony védelme a rendőrré válás alapfeltétele legyen, a képzések pedig rendszeresek legyenek.

Gulyás Gergely válaszában a teljes áldozathibáztató rendszer benne volt

Azt, hogy a nők mennyivel nehezebb helyzetben vannak családon belüli erőszak áldozataként, mint más bűncselekmények áldozatai, jól példázza két eset az elmúlt hetekből.

Néhány hete országszerte bombariadó volt a magyarországi iskolákban. A rendőrség az ügyet komolyan véve kiürítette és átvizsgálta az iskolákat. A hatósági intézkedés alapja egy bombával fenyegető levél volt.

Tavaly novemberben az V. kerületi nő feljelentést tett a volt férjével szemben, aki halálosan megfenyegette levélben. A rendőrség elutasította a feljelentést, a nőt a gyanú szerint volt férje gyilkolta meg előre eltervezetten, a halálesetet balesetnek álcázva. Hogy mi az alapja annak, hogy fenyegető levél és fenyegető levél között különbséget tesz a rendőrség, azt kiválóan megvilágítja Gulyás Gergely múlt heti nyilatkozata. Ahogy azt is, hogy a kormánynak is lenne bőven dolga az áldozatvédelem és a gyermekvédelem terén.

A miniszter a rendőrség által először balesetként kezelt nőgyilkossággal kapcsolatban egy múlt heti kormányinfón azt mondta, hogy

ez egy nehéz terület, mert egy volt házasságon belüli viszony kapcsán történt a feljelentés. Gulyás szerint nagyon nehéz, mert „az ilyen jellegű bejelentések egy jó… egy része nem megalapozott”, és olyan is van, hogy a bejelentő maga vonja vissza bejelentést.

Nem tűnik megalapozottnak, hogy nemhogy az ország több száz iskoláját, hanem akár csak egyet is felrobbantson valaki, de az esélye nem zárható ki, a lehetséges áldozatok védelmét a legkomolyabban kell venni, így a rendőrség – nagyon helyesen – óvintézkedéseket tett, átvizsgálta a fenyegető leveleket kapó iskolákat.

Amikor azonban nők jelzik, hogy partnerük vagy volt partnerük által fenyegetve érzik az életüket, esetleg gyermekük életét is, azt – ahogy a kormányt képviselő miniszter is – a rendőrség rendszeresen hazugságnak, rágalmazási kísérletnek, válófélben lévő házastársak egymást lejárató játszmájának, eltúlzott, „nem megalapozott” női hisztinek tartja, és ekként is kezeli… vagyis: nem kezeli sehogy sem.

A kormány, a rendőrség, sőt a gyámhatóság, a bíróságok, szakértők is rendszerszinten bagatellizálják nők halálfélelmét, bántalmazásának tényét, és gyakran képesek még azt is az áldozatok bizonytalanságának, labilisságának betudni, hogy visszavonják a feljelentésüket,

pedig ennek oka általában épp a halálfélelem.

Mintha csak diákcsínyként jelentenék fel a bántalmazójukat. Az állami szervek rendszeresen hülyének néznek olyan nőket, akiknek nagyon kevés esélyük van önerőből elmenekülni bántalmazójuk elől, ez fokozottan igaz, ha közös gyerekük is van az illetővel. Bár a rendőrség jobb működése alapjaiban nagyon sokat segíthet az áldozatvédelem más területein is a nőknek, ahhoz politikai akarat is kell, hogy a teljes rendszer változzon, melynek intézményeit végigjárhatja egy áldozat.

Éppen ezért borzasztó súlya van annak, hogy Gulyás Gergely a kormány nevében válási játszmaként, hazugságként interpretálja nők feljelentéseit, arra ösztönözve az áldozatokkal kapcsolatba kerülő állami szerveket: kezeljék továbbra is erős fenntartásokkal, ha egy nő bántalmazásról számol be és segítséget kér.

Az áldozat először is bizonyítsa be maga, hogy áldozat, esetleg ezt követően foglalkozhatnak vele – persze csak ha él még.

Az ország tragédiája

Az V. kerületben meggyilkolt nő esetét közel egy hétig ágyban dohányzás okozta balesetként kommunikálta a rendőrség, holott több gyanús körülmény, a volt férj erőszakos, fenyegető viselkedése és a vele szemben tett, ám a rendőrség által elutasított feljelentés is arra utalt, hogy nem cigarettázás közben égett össze az ágyában a nő, aki soha nem dohányzott. A 43 éves japán nő a PATENT Egyesület ügyfeleként küzdött azért, hogy hazaköltözhessen Japánba gyermekeivel, amit – nem Magyarországon élő – volt férje akadályozott. Erről – a gyerekek pszichológiai vizsgálatára fél évet várakoztatva – márciusban születhetett volna döntés.

Nagy felháborodást keltett, hogy a rendőrség négy nappal a nő halála után kijelentette, a rendelkezésre álló adatok alapján nem történt bűncselekmény, az pedig olaj volt a tűzre, ahogy erről a Budapesti Rendőr-főkapitányság kommunikált. Barátai tudták, hogy rettegett volt férjétől, ezért a kezdetektől kitartóan követelték az alaposabb nyomozást.

Végül egy újabb boncolás megállapította, hogy a holttesten bántalmazásra utaló nyomok vannak. Emellett találtak olyan kamerafelvételeket, amelyek bizonyítják, hogy a férfi a lakástűz előtt több mint egy órát töltött a nő otthonában, és próbálta álcázni magát.

Ezen bizonyítékok alapján döntöttek úgy, hogy gyilkosságként kezelik tovább az ügyet. A férfit letartóztatták, és előre eltervezett gyilkossággal vádolják. A rendőrség a nyomozásban beállt, múlt héten bejelentett fordulat után kezdte el vizsgálni, miért utasították el a nő feljelentését volt férje halálos fenyegetése miatt, valamint a kezdeti mentegetőzést követően február 5-én bocsánatot kért a BRFK sértő stílusú kommunikációja miatt.

Mindebben – és a rendőrség minimális önreflexiójában – tagadhatatlan szerepe volt a nőmozgalomnak és a nyilvánosságnak. Ugyanakkor az az egész ország tragédiája, hogy ezekhez a hosszú évek óta követelt lépésekhez egy újabb nő halála, két gyermek elárvulása, hozzátartozók, barátok életre szóló vesztesége kellett. Ahogy a legtöbb hasonló tragédia, ez is jó eséllyel megelőzhető lett volna. A változáshoz nem kellett volna vérnek folynia.