Ismét közeledik az évente megtartott budapesti nemzetközi neonáci és újfasiszta találkozó, a „becsület napja”,  ezért menetrendszerűen megkezdődött az antifasiszta terrorral való rettegtetés is a kormányzati szereplőktől és a hozzájuk kapcsolódó sajtótermékekben. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes és Csécsi Soma alezredes, rendőrségi szóvivő múlt hét hétfőn sajtótájékoztatón számolt be arról, hogyan készülnek az esetleges antifasiszta támadások elkerülésére a „kitörés napja” kapcsán.

A sajtótájékoztatón a Mérce is jelen volt, ahol több kérdést is feltettünk a szélsőjobboldaliak által elkövetett erőszakos cselekményekkel és – Rétvári egyik kijelentésére reagálva – a Szikra mozgalommal szemben folyó eljárásokkal kapcsolatban, valamint arról is kérdeztünk, hogy a magyarországi antifasiszták bármiféle erőszakos cselekményt elkövettek-e.

A helyszínen ezek egyikére sem kaptunk választ, csupán arra kértek minket, hogy kérdéseinket a sajtótájékoztató(!) után, e-mailben küldjük meg.

A rendőrségi válaszokat lejjebb ismertetjük. 

 „A két évvel ezelőtti antifa támadások után felkészült a magyar rendőrség arra, hogy hasonló ne történjen meg. A tavalyi esztendőben már sikerült megakadályozni, sikerült elejét venni, sikerült megelőzni azt, hogy olyan antifa támadások legyenek Budapest utcáin, mint amilyenek voltak 2023-ban”

– fogalmazott expozéjában Rétvári Bence, aki elmondta azt is, annak érdekében, hogy a támadássorozat ne ismétlődhessen meg, a rendőrség együttműködik a hazai és külföldi titkosszolgálatokkal. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Készenléti Rendőrség erőivel közösen, emelt létszámmal biztosítja a közrendet és közbiztonságot a fővárosban. 

Csécsi Soma alezredes arról is tájékoztatta a jelenlévőket, hogy a fokozott rendőri jelenlét több napon keresztül, több kerületre kiterjed majd, aztán hozzátette: a BRFK „mindenki számára biztosítja a békés gyülekezéshez való jogot, azonban nem megengedett, hogy bárkit támadás érjen nézetei miatt”.

Ezzel szemben az elmúlt évek tapasztalatai inkább afelé mutatnak, hogy a hazai baloldali szervezetekkel szemben uszítanak, és a valóban erőszakos cselekményeket elkövető szélsőjobboldaliakról pedig hallgatnak – ez igaz mind a kormányra, mind a karhatalomra.

Alaptalan vádaskodás a hazai baloldallal szemben, közben a szélsőjobboldali jelző mellőzése

A sajtótájékoztatón megtartott politikai beszédébe Rétvári Bence mindenféle kontextus nélkül, a külföldi támadók és a támadás részletezése után azt is belefűzte:

„Ismerjük a Szikra Mozgalmat, amelyik az antifa eszmeiségnek, filozófiának, ideológiának a magyarországi egyik legfőbb propagálója. Mi viszont nem tartunk elfogadottnak semmilyen olyan ideológiát – lehet az szélsőségesen jobb vagy szélsőségesen baloldali, a lényeg, hogy szélsőséges. Semmilyen szélsőséges ideológia nem indokolja azt meg, hogy emberekre támadjanak, az erőszakra semmi nem adhat indokot. Úgyhogy mi a legszigorúbban felléptünk eddig is, és a legszigorúbban fogunk ezután is fellépni minden hasonló támadással szemben.”

Amikor azonban arról kérdeztük a jelen lévő alezredest és államtitkárt, hogy folyik-e bármiféle eljárás a két évvel ezelőtti támadások vagy más erőszakos bűncselekmény kapcsán a Szikra mozgalommal vagy annak bármely tagjával szemben, azt a választ kaptuk, hogy a kérdést levélben küldjük meg. Rétvári Bence annyit még hozzátett:

„Korábbra vártuk a kérdését!”

 A rendőrség későbbi, írásos válaszában úgy fogalmazott: „ilyen jellegű nyilvántartást a BRFK nem vezet”, annak ellenére, hogy egy korábbi, 2023. március 21-én feltett, „Folyik-e valamiféle adatgyűjtés, nyomozás a Szikra mozgalommal szemben?” kérdésünkre a BRFK akkor még úgy válaszolt:

„A Budapesti Rendőr-főkapitányság nem folytat nyomozást a Szikra Mozgalommal kapcsolatban.”

Úgy tűnik tehát, mind az államtitkár, mind a kormányzati szócsövek alaptalanul vádaskodnak a Szikra Mozgalommal és annak tagjaival szemben.

Amíg a magyarországi baloldali és antifasiszta mozgalmak tagjai nem követtek el erőszakos cselekményeket, addig ez nem mondható el a szélsőjobboldalról. Elég a 2019-es „kitörés napjára” gondolnunk, amikor a demonstrációt követően békés ellentüntetőkre támadtak szélsőjobboldaliak – az ügy pótmagánvádas tárgyalása a mai napig bíróság előtt folyik. Egy évvel később az eset megismétlődött, ekkor fokosokkal is verték az ellentüntetőket.

És ilyen az az antifasiszta támadások évében történt eset is, amikor a Széll Kálmán téren tartott nácimentegető találkozóról és ellentüntetésről mit sem tudó járókelőket vertek meg szélsőjobboldaliak, vagy a tavaly Kesztyűgyár Közösségi Házban történt támadás is, amikor békésen gyülekező baloldali fiatalokra rontottak rá maszkosok, egy gyermekeknek tartott boxedzés közvetlen szomszédságában. 

Az utóbbi két esetben (bár előbbit az antifa-támadásokkal együtt kezelte a karhatalom) sem akkor, sem azóta nem tartott sajtótájékoztatót a rendőrség, a közösségi házban történt atrocitásokról közleményt is csak cikkünkre reagálva adtak ki.

Azt is láthatjuk, hogy amíg a rendőrség mind az általános kommunikációjában, mind pedig a kérdéseinkre adott válaszaiban bátran használja az „antifasiszta”, illetve az „antifasiszta indíttatású” kifejezéseket, addig a szélsőjobboldaliak által elkövetett esetekben nem említik a támadók politikai irányultságát,

nem kerül elő a „fasiszta”, a „neonáci”, de még csak a „szélsőjobboldali” jelző sem.

Miközben Budapest az egyik utolsó hely, ahol náci egyenruhás felvonulást rendezhetnek, addig az elmúlt évek tapasztalata az is, hogy amíg a mostani hétvége kapcsán az ide érkező antifasisztákat ellenőrzik, addig nem történik hasonló felkészülés az évente több alkalommal is megtartott szélsőjobboldali találkozók idején. Pedig csak a tavaly őszi klubszezonra szinte minden hétre jutott egy ilyen Magyarországon.

Ha szélsőjobboldaliak támadnak, egészen máshogy reagál a rendőrség

Amint arról korábban beszámoltunk, tavaly június 10-én a Fáklya trockista szervezet több tagja a Fáklya ernyőszervezetének, a Forradalmi Kommunista Internacionálénak kongresszusát követte élőben a józsefvárosi Kesztyűgyár közösségi házban, amikor kapucnis, arcukat eltakaró emberek törtek be a helyiségbe. A támadók a jelenlévők közül több embert tettleg bántalmaztak, a berendezés egy részét tönkretették. 

A Fáklya mozgalom tagja a tavaly nyári támadással kapcsolatban a Mércének azt nyilatkozta, a békés gyülekezésüket 5 fekete ruhás, maszkos férfi zavarta meg: először szóban szidalmazták őket, majd elkezdték megrongálni a kiadványaikat és tárgyaikat. A felszerelések védelmére kelő egyik tagjukat először megpofozták, majd több másik tagot ütlegeltek, fojtogattak, az esetről felvételt készíteni próbálóktól elvették a telefont, tárgyakat vágtak a jelenlévőkhöz – majd elmenekültek.

A mozgalom lapunknak nyilatkozó tagja most, fél évvel az eset után elmondta azt is, a szervezet zaklatása nem ért véget a támadással, mint később a Fáklya tagjai számára világossá vált, a Mi Hazánk egy tagja beépült a soraikba. A Kesztyűgyárban történt atrocitásnál is jelen lévő lány folyamatosan hangfelvételeket készített a gyűléseikről és a belső levelezéseikkel együtt szélsőjobboldali lapok számára szivárogtatta őket, ahol arccal és névvel jelentették meg mozgalom tagjait. A személyes információk a szélsőjobboldalhoz köthető Telegram-csatornákon is megjelentek, ahol a portálnál jelentősen fenyegetőbb hangnemet ütöttek meg a szélsőséges csoportok tagjai.

„Az valahogy átslisszan a rendőrség látóterén, hogy Telegram-csoportokban uszítanak ellenünk. Konkrétan nekünk kellett nyomoznunk és a rendőrségnek megmutatni, hogy a támadás előtt az egyik ilyen fórumon szervezkedtek az eseményünk ellen.”

A tavaly júniusi események sokáig hatással voltak a szervezet életére is, bár a hírverés után többen csatlakoztak hozzájuk, a tagság egy ideig csak csoportosan mert mozogni, találkozni, újabb támadástól tartva. A helyzeten rendőrségi eljárás sem segített, többször érezték úgy, hogy a hatóságok nem mint sértettekként bánnak velük, sőt inkább őket próbálják meg átvilágítani.

Ezt az egyik sértett is megerősítette, aki lapunknak azt is elmondta, az eset utáni közvetlen kihallgatást két hónappal később egy arcfelismerés követte. A fényképek alapján történő azonosítás azért is okozott gondot, mivel a támadók maszkot viseltek – ugyan egyiküké a dulakodás közben félrecsúszott, így őt egyértelműen fel tudták ismerni. Ezt követően azonban semmilyen információt, jelzést nem kaptak azóta sem a nyomozóhatóságoktól.

A rendőrökkel való kommunikáció során többször úgy érezte, hogy sértettként is folyamatos kommentárokat kapott a kihallgatóktól, és a jegyzőkönyveket is csak külön kérésre, némi huzavona után kapták meg.

Amikor a sajtótájékoztatót követően arról kérdeztük a rendőrséget, hogy mit lehet tudni a Kesztyűgyár Közösségi Házban történt támadás elkövetőiről, milyen állampolgárságúak, illetve milyen csoporthoz/csoportokhoz köthetőek a gyanúsítottak, válaszukban annyit árultak el:

„A hivatkozott, a Kesztyűgyár Közösségi Házban történt bűncselekmény ügyében csoportosan elkövetett közösség tagja elleni erőszak bűntett megalapozott gyanúja miatt folyamatban lévő büntetőeljárás öt gyanúsítottja magyar állampolgárságú férfi; 17, 19, 29, 32, illetve 39 évesek. A gyanúsítottakról és az eljárásról további információt adni nem áll módunkban.”

A rendőrség tehát ebben az esetben nem mutatott olyan mértékű hajlandóságot a gyanúsítottak kötődéseinek nyilvánossá tételére, mint az antifasiszta támadások esetében – miközben a Fáklya mozgalom sértett tagjától tudjuk, egyértelműen kiderült, hogy a támadók (legalábbis egy része) milyen szervezethez kötődik:

„Először is láttunk rajtuk légió hungáriás szimbólumokat, aztán pedig egyértelművé vált azzal, hogy a Légió Hungária kiadott egy közleményt, amiben a »bajtársaikat« védik, és a rendőri intézkedést kifogásolják.”

Azt Incze Béla, a Légió Hungária vezetője is elismerte a Magyar Jelen Bunker című beszélgetős műsorában, hogy a szervezetük ügyvédje védi a két, a támadás után közvetlenül letartóztatott támadót.