Csak találgatni tudta a botrányra mindig éhes sajtó, hogy ugyan miért, kikkel és hogyan repült az újév első hetében Orbán Viktor Indiába. A helyi hírek megszellőztetése után maga a miniszterelnök is bejelentkezett a déli, Malabar-partvidéken található Kerala államból, és röviden megpróbált a kifejezetten hosszú, egészen január 16-ig tartó ázsiai vakációra magyarázatot adni.

Úgy fogalmazott, azért érkezett Kerala egyik legnagyobb városába január 4-én, hogy pihenve tanuljon a civilizáció történelméről kedves családja körében: „Koccsiban – ahol épp most vagyok – halt meg Vasco da Gama, akit még az ifjúsági regényekből kedveltem meg. Az ő nyomába „eredtem”. Kedvenc felfedezőm, jelentősége legalább akkora, mint Kolumbuszé. Ennyit a múltról. A másik ok, amiért itt vagyunk, az a jövő. India gazdasága robbanásszerű fejlődés előtt áll.”

Ezzel mintegy a tavalyi tusványosi szeánszon általa már elmondott „világrendszerváltás” koncepciót is felidézve próbált meg kibújni a még az év végén megfogalmazott: „A meló soha nem érhet véget!” jelszó alól. Azaz tehát a meló véget érhet, amikor az ember Vasco da Gama portugál felfedező nyomdokaiba kíván lépni.

De mire a Blikk interjúja körbejárta a sajtót, az eredetileg a Kerala hivatalos nyelvén, malajálamul Orbán érkezéséről közölt helyi újságcikk Hadházy Ákos független képviselő jóvoltából már bejárta a közösségi médiát is. Így alternatív, kreatív magyarázatokból nem volt hiány. Ahogyan parancsuralmi/autoriter vagy vezérdemokrácia jellegű rendszerekben az lenni szokott, ezek közül a legnépszerűbb elmélet az volt, hogy Orbán Viktor esetleges titkolt egészségügyi panaszai kezelésére, ráadásul egy „albertirsai csodadoktor” kíséretében érkezett „pihenni.” A pletykákat a miniszterelnök az interjúban rövid úton elintézve annyival kommentálta:

„Makkegészséges vagyok. Ne reménykedjenek.”

A másik, szinte már borítékolható kísérőelemet már az indiai utazásról megjelent cikkek internetes hozzászólói prezentálták. Az egyik leggyakoribb kommentár a Facebookon az értesülés alatt ugyanis – máshol és nálunk is — az Indiáról a hazai tudatban első asszociációként sokaknak eszébe jutó „szaloncigányozás” volt. 

Azon sajnos kevéssé lepődhetünk meg a hazai – és általában az európai – közbeszéd színvonalára tekintve, hogy India általában a romákról alkotott negatív sztereotípiákat és ezen kívül általánosan a „sötét, műveletlen, mosdatlan Keletet” juttatta az emberek eszébe. Hiszen éppen a napokban pontosan ugyanígy járt Elon Musk is, aki – tipikus érzéketlen kapitalista lévén – összeveszett Trump és mozgalma keményvonalas támogatóival, amikor úgy érvelt, a „tehetséges indiai vendégmunkásokat” – tehát a neki túlórában dolgozókat vonzó H1B amerikai vízumot – „akár az élete árán is megvédi”. Mindezek során pedig nemcsak a szélsőjobbal, de Bernie Sanders szenátorral is vitába keveredett, Sanders ugyanis a rabszolgaszerű vendégmunkát és az amerikai dolgozók helyzetének romlását nagyban elősegítő vízumok nagy ellensége évtizedek óta. Persze a Twitteren feltámadt gyűlölethullám egyáltalán nem balról, hanem a legkeményebb széljobbról érkezett.

Amerikában tehát legalább főként a fehér felsőbbrendűség vagy az újfasizmus hívei kezdtek el rasszista mémeket kirakni. Itthon viszont éppen a felsőbbrendűségükre és nagyobb műveltségükre büszke „antiorbánista” tábor  kezdett primitív „indiaizásba” és „rokonozásba”, miközben ők elvileg a „szélsőjobboldallal” küzdenek, amikor Orbán elleni dühüket adják ki. 

Különösen vicces ilyen előzményekkel felidézni azt is, hogy Orbán úticélja, a déli Kerala annak a kommunista-szocialista „keralai modellnek” az őshazája, amely nagyjából szöges ellentéte a Magyarországon az állam szétesését és a hanyatlást menedzselő rendszernek, és az Orbán-ellenes trollközbeszéd primitív India-képének is.

Az 1971 óta szakadatlanul valamilyen formában a Baloldali Blokk által irányított szövetségi állam lakossága 34 millió fő körül mozog, ennek ellenére a fejlettség és az életszínvonal mutatói inkább hasonlítanak egy keleti Eu-tagországra, mint Indiára.

Az úgynevezett „keralai modell” ugyanis, amelyben az újraelosztó, jóléti intézkedések kormányzatokon és újraválasztott parlamenten átívelő módon konszenzus tárgyát képezték, képes volt hosszú távú változást előidézni az amúgy Dél-Ázsiát sújtó negatív trendekben.

India szövetségi állam, ami azt jelenti, hogy tagállamai széles és eddig még meg nem kérdőjelezett autonómiát élveznek a legtöbb belügyben: így maguk intézik az oktatás, egészségügy, szociális rendszer, tömegközlekedés, útépítés és fenntartás ügyeit is.

Ezt az autonómiát a keralai központú – egykor a Szovjetunióval és a keleti blokkal is baráti – Indiai Kommunista (Marxista) Párt és több más baloldali mozgalom arra használta fel, hogy az állam bevételeit az „emberi civilizáció”, és ne egyszerűen a „gazdaság” fejlesztésére használja fel. Ez az úgynevezett „keralai modell”.

Ennek pedig 50 év múltán már kézzel fogható eredményei is vannak. A legfrissebb adatok szerint ugyanis Kerala az ENSZ emberi fejlettségi indexén (Human Development Index) szerint 0,770-es mutatószámot ért el, ezzel nagyjából Bosznia-Hercegovina, Kína és Bulgária mellett végzett, messze megelőzve teljes India mutatószámát (0,644) is. A mérőszám a sokat használt nemzeti össztermékkel szemben azt méri, hogy a lakosság hány százaléka él hosszú és egészséges életet, milyen az életszínvonal, és milyen szintű a társadalom általános tudása, képzettsége és műveltsége.

Kerala – oktatási intézményei révén – az egyik első olyan indiai állam volt, amely lényegében teljesen megszüntette az analfabetizmust, így a lakosság hozzávetőleg 96,4 százaléka írástudó. A vidéki és városi szegénység mértéke 1973 és 2010 között közel a felére csökkent az államban, míg ugyanebben az időszakban India teljes területén csak harmadával.

A várható élettartam átlaga ugyancsak nagyot nőtt: a 74 év jelentősen előzi az indiai átlag 72 évet, és olyan, jóval fejlettebb államokéval állítható párhuzamba mint az EU-tagjelölt Grúzia, az olajkincseiből gyorsan fejlődő Azerbajdzsán, avagy a főbb európai trendeket követő Belarusz.

Ezekhez a mutatókhoz a fejlett rákorvosláshoz, kutatóintézetekhez, ingyenesen és viszonylag könnyen hozzáférhető egészségügyhöz hasonlóan hozzájárult az is, hogy az életszínvonalat jelentősen megnövelte a folyamatosan, nagy mértékben fejlesztett úthálózat és a városi tömegközlekedés (a koccsi-i metróvonal állapota például hasonló a most felújított 3-as, avagy az új 4-es vonalhoz Budapesten.)

Orbán Viktornak – és talán legidősebb lányának is – mondhat szintén érdekes lehet, hogy amellett, hogy a lakosság közszolgáltatásokhoz való hozzáférése az elmúlt 50 évben zavartalanul bővült, arra is maradt pénz, hogy Kerala felkapott, és egyre népszerűbb turistaközpont legyen India déli peremén. Nem elhanyagolandó mindebben az a szempont sem, hogy a legtöbb európai vagy észak-amerikai turista nyilván szeret olyan helyen üdülni, ahol a turisták számára létrehozott, zárt övezetekből kilépve sem a romok, hanyatlás és nyomor jellemzőivel kell találkoznia.

De a jólét és tolerancia nem áll meg a szociális intézkedéseknél, Kerala kormánya ugyanis, ahogyan arról néhány éve már a Mérce is beszámolt, erélyesen lép fel a vallási fanatizmus, a nők és a kisebbségek elnyomása ellen is, ebben az ügyben pedig nem ismer tréfát. Ráadásul Ázsiában szinte példátlan módon a szexuális kisebbségeknek, sőt a transzneműeknek is teret enged a rendszer: az egészségügyben – szigorú szabályok mellett – a transzneműek is részesülhetnek számukra szolgáló egészségügyi kezelésben, ráadásul a hivatalos ügyintézés során is vallhatják magukat transzneműnek – ezt a lehetőséget Magyarországon 2020-ban szüntették meg. Az állam több városában pedig a Pride-hónap keretében tartanak felvonulásokat is, hiszen a homoszexualitást sem kriminalizálják.

Ezt viszont a parlamentet uraló baloldali blokk éppen az Indiát uraló hindu-nacionalista, szélsőséges, kisebbség- és nőellenes rezsimmel való szembeszállása, az ellentartás lévén érte el. Érdekes módon pedig politikájuk, amely szerves része annak, amit Orbán Viktor „a jövőnek” és az indiai gazdaság robbanásszerű fejlődésének nevezett interjújában, pontosan olyan alapokon nyugszik, mint amilyen éppen Kerala. Igaz, ott nem a kultúrharc mesterséges élezésére és a propagandára megy el az adófizetők pénze, és nem is Lázár Jánosokra, Fülöp Attilákra, Hankó Balázsokra és Pintér Sándorokra vannak bízva a legfontosabb feladatok.

Így már csak abban reménykedhetünk, hogy Orbán Viktor, Vasco da Gama nyomdokain, újkori felfedezőként ezekkel a friss ötletekkel tér majd haza hosszú tanulmányútjáról. Magyarországnak sem ártana ugyanis, ha az emberi fejlődési indexen magához képest hirtelen akkorát ugrana, mint Indián belül Kerala.