A hétvégén több száz tüntető tiltakozott a nyugat-szerbiai Loznica városában és a környező falvakban a Rio Tinto beruházása ellen. A brit-ausztrál-amerikai óriáscég lítiumbányászatra vonatkozó projektuma különböző intenzitással, ám már évek óta foglalkoztatja a szerbiai és a nemzetközi nyilvánosságot. Amikor már úgy tűnt, a boszniai határ közelében fekvő Jadar-völgyében tervezett beruházás ellenzői győznek a cég, a szerbiai kormányzat és az Európai Unió érdekérvényesítése ellen, a beruházásról szóló polémia egy jogi döntés miatt újrakezdődött.

Most még nem tudjuk, hogy a tiltakozásokat a velük barátságtalan médiának sikerül-e kifullasztania, vagy hogy az emberek képesek lesznek-e kitartani. Árulkodó azonban, hogy a projektumban érintett Loznica polgármestere a megválasztása után fél évvel lemondott tisztségéről, miután az államfő a Rio Tintóval szembeni tiltakozások során többször is kritizálta az SNS-es városi vezetőt. A múlt héten pedig szintén lemondtak a belgrádi Villamosmérnöki Kar vezetői is. Ők amiatt, mert az állam részéről nyomást gyakoroltak a karra, hogy a lítiumbányászatról és a Jadar-projektről kedvezően nyilatkozzanak meg. S úgy tűnik, a térség egyes Haladó párti tagjai is csatlakoztak a tüntetőkhöz.

Annyi bizonyos, további küzdelmek várnak a szerbiai környezetvédőkre és politikai aktivistákra, akik a hétvégi kiállásuk után ezen a héten útblokádokkal folytatják a tiltakozást.

Kincs a föld alatt

A loznicai, brezjaki és Gornje Nedeljice-i tüntetésekre azután került sor, hogy a parlamentben négynapos vita után a kormányzó pártok leszavazták az ellenzék indítványát, mely megtiltotta volna a lítium és a bór kutatását és bányászatát Szerbiában. Az utóbbi két település a Jadar-projektum legfontosabb helyszínei, s az ellenállás is itt koncentrálódik. A Rio Tinto ezeknek a falvaknak a határában számos földterületet fölvásárolt, s a próbafúrások, a kitermelést megelőző munkálatok számosakat elűztek a nehezen megközelíthető, kies területről.

De még ha a Nedeljicét átszelő Korenita folyó partját „mederrendezés” ürügyén letaroló munkagépeket látjuk, ha az elhagyatottan álló brezjaki vályogházakra tekintünk is, ha a völgyön át húzódó, újonnan öntött aszfaltcsíkot vesszük is szemügyre – nem látni a föld alatt lapuló természeti gazdagságot, ahogyan azokat az erőviszonyokat sem ismerhetjük fel, amely a Jadar-völgyet az európai zöld átállás kitüntetett területévé, s így megannyi érdekharc ütközési zónájává  tette.

Botrányok botránya

Az újra, immár harmadszor feltámadó elégedetlenségi hullám – amely Loznicától ezúttal Berlinig terjedt – egybeesett egy szomorú, ám jelzésértékű évfordulóval. Éppen egy éve történt ugyanis, hogy a Rio Tinto madagaszkári bányája elleni tüntetésen a rendőrség három tiltakozót meggyilkolt. A madagaszkári útlezárásokra azért került sor, mert az ígéretekkel szemben nem kaptak kegyelmet azok a természetvédők, akik a Rio Tinto bányájának 2022-es gátszakadása után a cég felelősségre vonását követelték, s emiatt több éves börtönbüntetéssel sújtották őket.

S tegyük nyomban hozzá: nem ez az egyetlen botrány, amely a brit-ausztrál cég nevéhez fűződik. A spanyolországi Huelvából bekebelezések és egybeolvadások által naggyá nőtt, egykor a Rothschildok kezén is megfordult cégcsoport mintegy vérben és erőszakban született. A cég első próbálkozásai már heves tiltakozást váltottak ki a zalameai munkások, gazdák és anarchisták részéről, akiknek a tüntetéseit 1888-ban sortűzzel verte le a katonaság. Több mint 130 évvel később a madagaszkári eset bizonyította, egyes bányászati területeken a módszerek nem változtak. S hiába a sűrű elnézéskérések és bocsánatok, az egyszerre három nagy tőzsdén is jegyzett, a világ második legnagyobb bányászati konzorciuma 2020 májusában a Brockman-4 bánya bővítése érdekében jóvátehetetlen kárt okozott, amikor lerombolta az ausztrál őslakosok egyik szent barlangját, amely az emberi fejlődés 46 ezer évéről tanúskodott. A Rio Tinto ellentmondásos történetét ebben az írásunkban dolgoztuk fel részletesen.

Hátszél

Ám hiába a Juukan-szurdok veszte, a cégen belüli, nőkkel szembeni visszaélésekről szóló beszámolók, a cégóriás élvezi a nyugati államok bizalmát. Így lehet, hogy a vállalat szerbiai ügyeit Olaf Scholz német kancellár Belgrádba utazva próbálta egyengetni, vagy hogy az Egyesült Államok belgrádi nagykövete többször is hangot adott a nézetének, miszerint a Rio Tinto a szerbiai fejlődés záloga. Egyébiránt Christopher Hill azt is vélelmezte egy pódiumbeszélgetésen, hogy „a tüntetők között sokan vannak olyanok, akik Oroszországot támogatják”, amivel ellenérzéseket kívánt kelteni a Jadar-völgy édesvízkészletéért aggódókkal, az otthonaikat védő helyiekkel szemben.

Az egyes közlemények szerint az Európai Unió szükségleteinek 90 százalékát lenne képes fedezni a bánya, amennyiben a tervek szerint, 2027-2028-tól megnyitna. Aleksandar Vučić államfő, a kormánykoalíció legjelentősebb erejét adó, különféle világnézetű pártokat magában egyesítő Szerb Haladó Párt (Srpska napredna stranka, SNS) volt elnöke úgy számolt, hogy évente 58 ezer tonna lítiumot, s legalább ennyi bórt, továbbá számos nemesfémet termelnének ki a föld gyomrából – hangsúlyosan – Európa (azaz az EU országaiban megtelepedett, a a svédországi Northvolt megroggyanása után alapvetően uniós kívüli akkumulátorgyárak) számára. Ehhez mérhető lítiumkincs nemigen létezik Európában, legfeljebb a Csehország és Németország határán található lelőhelyet említhetnénk. Cínovec és Zinnwald közelében a legutóbbi megvalósíthatósági tanulmány szerint évente valamivel kevesebb mint 30 ezer tonna lítium-hidroxid kinyerése lehetséges. Továbbá fontos lelőhely található Boszniában, a Jadar-völgyétől nem is messze, ahol szintén kutakodott a Rio Tinto. A boszniai „fehér aranyról” és a Lopare-projektumról Gyurkovics Virág, az Átlátszó Vajdaság újságírójának oknyomozó riportja nyomán itt írtunk bővebben.

A Jadar-völgy azonban különleges földkincset őriz, a jadaritot. Amiatt fontos szilikát ásványról van szó, hiszen lítiumot és bórt is tartalmaz, az előbbi pedig az elektromos közlekedési eszközök akkumulátoraihoz nélkülözhetetlen, az utóbbi pedig az építőanyag-iparban bír fontos szereppel. S bár a Rio Tinto, amely Slobodan Milošević rezsimjének 2000 októberében való bukása után kezdett el vizsgálódni Szerbiában, a magának szeretné tudni a jadarit fölfedezését, az ásványról már az 1990-es években tudomása volt a tudósoknak, s nem kellett hozzá a Rio Tinto geológusai. Jelena Obradović belgrádi geológus és fiatal kollégái az 1990-es években fedezték fel a jadaritot, és 2000-ben már publikáltak róla.

Az ellenállás

A készpénzre váltható hatalmas természeti gazdaságon túl a bányák megnyitása mellett más indok nem szól, a veszélyek pedig számottevőek. S – mint az előző írásunkban egy megfenyegetett tudós esete kapcsán kifejtettük – ez a gazdagság sem Szerbia lakosságához fog jutni. Nem véletlen, hogy a cégóriásnak a 2021-2022-es tüntetések után – melyek a tiltakozók győzelmével, bár csak rövid ideig tartó győzelmével végződtek – idén újból kemény ellenállással kezdett szembenéznie. A nyáron ugyanis Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, a Rio Tinto bányászati engedélyeinek felfüggesztése alkotmányellenes volt, ami visszahelyezte a jogaiba a cégóriást, amely azért a két évig tartó időszakban is rendületlenül folytatta a bányanyitáshoz szükséges földek felvásárlását. Az ellenállás harmadik hulláma pedig ezekben a napokban teljesedik ki, miután a kormányzó pártok félreérthetetlenül a cég pártjára álltak.

Az elégedetlenség ismét föllángolt, s még bármi lehet belőle.