A palackvisszaváltási rendszer nagy visszhangot verő reformja miatt hirtelen sokan felkapták a fejüket arra, hogy nagy összegű bírsággal, akár elzárással is sújtható a szemetesekbe dobott hulladék összegyűjtése. Ez azonban a legkevésbé sem újdonság: a hatályos törvények szerint ez már 11 éve így van; annak ellenére, hogy 2011-ben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a „guberálás” szankcionálása alkotmányellenes.

Miután az azóta eltelt évek alatt csak elvétve büntették ténylegesen a szemetet a hulladékgyűjtőkből összeszedő embereket, különösebb következménye nem volt ennek az ellentmondásos helyzetnek. Mióta azonban a Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) irányításával számosítható anyagi haszonnal jár a palackok gyűjtögetése, nagyra nőhet a legszegényebbek számára akár az életben maradást is jelentő guberálás tétje.   

Ahhoz, hogy megértsük a guberálás büntethetőségének történetét, 2011-ig kell visszamennünk, amikor is az akkori ombudsman kezdeményezésére az Alkotmánybíróság elé került egy kaposvári önkormányzati rendelet, amely szabálysértéssé nyilvánította volna a szemét kiszedését „a közterületre kihelyezett gyűjtőedényzetből”. (Erre egyébként akkoriban számos önkormányzat kísérletet tett.) A taláros testület akkor úgy ítélte meg, hogy amennyiben nem valósul meg köztisztasági szabálysértés (szemetelés) és a szemét nincs magántulajdonban, a guberálás nem büntethető. Egészen pontosan így fogalmaztak a 2011 decemberében kiadott határozatban:

„Az Alkotmánybíróság tekintettel volt arra, hogy a guberálási tevékenység többnyire az életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló, mások jogait és a közrendet nem sértő kényszerű cselekvés, amelynek a társadalomra való veszélyessége nem állapítható meg. Ezért az a rendeleti szabály, amely pénzbírsággal (és annak meg nem fizetése esetén a személyi szabadságot korlátozó közérdekű munka és elzárás kiszabásával) fenyegeti a guberálókat, súlyosan veszélyezteti az érintett magánszemély és a vele együtt élő közeli hozzátartozók létfenntartását.”

Miért szankcionálható akkor ma mégis a szemét kukából való összegyűjtése?

Amikor a fenti határozat született, még nem volt hatályban a mostani hulladéktörvény, amelyet 2012-ben fogadott el a fideszes kétharmad, és 2013. január 1-jén lépett hatályba.

Ez a jogszabály már egyértelműen megfogalmazza, hogy a szemét, amennyiben közterületen gyűjtőedénybe helyezik, a hulladékot kezelő cégek tulajdonába kerül, ez pedig a jelenlegi állapot szerint a MOHU hulladékkoncesszor. A törvényhozás tehát a guberáló szegények büntetését elvben megakadályozó alkotmánybírósági állásfoglalást azzal hidalta át, hogy a  szemetet a tulajdon körébe vonta, ezáltal pedig a szemétgyűjtés – avagy a mai gyakorlatra lefordítva a visszaváltás jelentette haszon miatt nagy méreteket öltő „flakonozás” –  vagyon elleni szabálysértéssé, tehát lopássá vált. 

Vagyis jelenleg egyszerre igaz az, hogy a guberálás témájában legutóbb megfogalmazott alkotmánybírósági állásfoglalás szerint nem lenne szabad azért büntetni a szegényeket, mert összegyűjtik a szemetet a kukákból, és az, hogy a hatályos hulladéktörvény szerint pontosan ugyanez a cselekedet lopásnak számít, tehát szankcionálható.

A szegénységben élő embereknek jogsegélyt nyújtó Utcajogász Egyesület tagja, Molnár Noémi Fanni ügyvéd szerint ennek az ellentmondásnak a tisztázására újra tárgyalhatná az Alkotmánybíróság ezt a kérdést, főleg azután, hogy az új, „50 forintos” visszaváltási lehetőség nyomán megjelent egy új, sokkal erősebb „kereslet” a kidobott palackokra. 

A jogász ugyanakkor azt is hozzáteszi: 2011 óta megváltozott a testület összetétele, és ha ez a kérdés egy konkrét ügy nyomán ma a testület asztalára kerülne, hasonló állásfoglalásra lehetne számítani tőlük, mint 2019-ben, amikor a hajléktalanság kriminalizációját (az „életvitelszerű” közterületi tartózkodás tilalmát) – a korábbi összetételű testülethez képest teljesen más elvi álláspontra helyezkedve – alkotmányosnak találták.

Hiszen, ahogyan Molnár Noémi Fanni is rámutat, alapelvi szinten 2011-ben ugyanúgy szólt az AB indoklása a guberálás kapcsán, mint amikor 2012-ben a közterületi hajléktalanságról mondták ki, hogy az nem büntethető, mert szociális krízishelyzettel összefüggő magatartás, így nincs alkotmányos indok arra, hogy szegény embereket büntessenek. 

Ma azonban valószínűleg azt a választ kapnánk az Alkotmánybíróságtól, amivel 2019-ben a hajléktalanság kriminalizációját is gyakorlatilag helyben hagyták: az öt évvel ezelőtti állásfoglalás már nem méltányolta ezt a válságos élethelyzetet, hanem úgy szólt, hogy a hajléktalanság tiltásának szellemében azóta módosított Alaptörvény szövegét kell követni. Az, hogy a guberálás kapcsán ma hasonló – szegényellenes – álláspontra helyezkedne az AB, már csak azért is valószínűbb, mert azt egyébként már a 2011-es döntés is kimondta a szemét gyűjtéséről, hogy ha az valakinek a tulajdonát képezné, lopásnak minősülne – csak éppen akkor még nem szögezte le törvény, hogy a kidobott hulladék a hulladékkezelő tulajdona.  

„2011-ben az alkotmánybírók abból indultak ki, hogy a szemét tipikusan gazdátlan dolog, aminek nincs tulajdonosa, így lopás tárgya sem lehet. Valószínűleg ezt figyelembe véve írták később törvénybe, hogy a hulladék kidobással automatikusan az államé lesz, így az elvétel mint lopás büntethető”

– magyarázta lapunknak az Utcajogász ügyvédje. 

Mint Molnár Noémi Fanni a Mércének elmondta, a 2010 óta működő Utcajogász Egyesületnél is mindössze egyetlen olyan ügyfelet tudnak felidézni, akit az elmúlt 11 évben guberálásért bírságoltak meg. Kérdéses azonban, hogy ez így marad-e azután, hogy az állam egy nyereségérdekelt cégnek szervezte ki az újrahasznosítást, miközben a lakosságnak is számosítható haszna származhat a kukákból kiszedett műanyag palackok nagy tételben való visszaváltásából.