A kormány elmúlt 14 évben hozott szegényellenes döntéseinek értelmében szabálysértésért büntethetik 6500 és 65 000 forint közötti, egyes esetekben akár 90 000 forintnyi összeggel azokat, akik meglehetősen csekély jövedelmüket a mások által szemétre vetett visszaváltós italcsomagolások összegyűjtésével és visszaváltásával egészítenék ki – derült ki a rendőrség  Díványnak adott nyilatkozatából, miután a lap több olvasója is levélben panaszkodott a MOHU-automatáknál kialakult állapotok miatt. 

A rendőrség a 2012-es szabálysértési törvényre hivatkozik, amely tulajdon elleni szabálysértésnek minősíti az „ötvenezer forintot meg nem haladó érték[ű] lopást, sikkasztást, jogtalan elsajátítást”. Ugyanis, bár a hajléktalanság büntetését alkotmányellenesnek minősítette az Alkotmánybíróság, egyes, gyakori velejáróit nem. A közterületi kukákban található dolgok pedig a hulladékkezelő tulajdonát képezik.

Vagyis hivatalosan lopás bármit kivenni a kukából.

Bár a szabályozás nem új, ismét előtérbe került, miután egyre látványosabb a hatalmas, italcsomagolásokkal teli zsákokat cipelő emberek látványa az utcákon.

Innentől kezdve azért is veszélyes játszma a más által eldobott betétdíjas palackok visszaváltása, mert a hajléktalanságban élők legfeljebb leülni tudják a büntetést, az otthonnal rendelkezők nyakára pedig végrehajtást hozhat, ami a lakhatásukat is veszélyeztetheti. Esetleg közérdekű munkára mehet, akinek fizikuma engedi.

„A palackok ára 50 forint, ami nagy segítség lehet azok számára, akik napi megélhetési problémákkal küzdenek. Budapest utcáin ezért szemmel láthatóan nem is csak hajléktalan emberek gyűjtik őket, hanem azok is, akiknek lakhatásuk ugyan van, de rossz anyagi körülmények között élnek”

– világít rá posztjában a helyzetre az Utcajogász jogvédő szervezet hozzátéve, hogy ez gyakorlatban „a szegénység kriminalizálásával azonos.”

Különösen cinikus gyakorlat ez, pláne annak fényében, hogy eleddig aligha találkozott büntetéssel az, aki „ha neked nem kell, másnak még jó lehet” jeligére a szemetes mellett hagyta az utcán elfogyasztott italja palackját, – ami egyébként szemetelésnek minősülhet – hisz aki így tesz, bizonyára van annyira jómódú, hogy mindegy neki az a 25-50 forint, amiért végig kellene járnia a visszaváltás maceráját.

A szemétre dobott palackok visszaváltásának tiltásával az üvegvisszaváltó rendszer látványos zavarait is lehet persze kezelni, hátha ezzel is lehet csökkenteni a rendszeresen kudarcot valló gépekre nehezedő nyomást, nagyobb teret – és az egyre fogyatkozó működő automatáknál kevesebb sorban állást – biztosítva azoknak, akiket motivál a betétdíj, de társadalmi helyzetüknél fogva még nem annyira, hogy a szemétből is összeszedjék a csomagolásokat. 

De akár azt is gondolhatnánk, hogy a Momentum ötlete motiválta a szabályozás felmelegítését, miután az ellenzéki párt totális társadalmi érzéketlenségét demonstrálva azzal a módszerrel állt elő, hogy a jómódú polgárok szervezett keretek között használják voltaképpen afféle társadalmi szolgáltatásként, hogy vannak, akiknek jóval kevesebb a jövedelmük, mint az övék.

Csak épp 14 évvel a NER hatalomra kerülése és jó 35 évvel a rendszerváltás után nehéz nem észrevenni a szegényellenes intézkedések mintázatát, például az általános kukázás és a hajléktalanság (jogászul „életvitelszerű közterületen tartózkodás”) kriminalizálását. Ezek kísértetiesen hasonlók ahhoz, hogy a rendőrség immáron a tematikus gyűjtögetést is büntetheti, de ideidézhetnénk a lomtalanítás funkcióját ironikusan éppenséggel kiüresítő rendelkezést, ami tiltja a kirakott lomok „elbitorlását”. Tegyük hozzá, nem reprezentatív megfigyelésem szerint ez esetben sem a jól szituált fiatalok a hatósági intézkedések célcsoportja.

A fenti intézkedések mind-mind arról szólnak, hogy azok, akik egyelőre megengedhetik maguknak, hogy – a munkaalapú társadalom elveinek megfelelően – munkajövedelemből jussanak hozzá az akár mégoly sanyarú megélhetéshez szükséges erőforrásokhoz, ne legyenek kénytelenek szembesülni az extrém – vagy akár az utcán sokszor kevésbé feltűnő, lakhatási, vagy munkanélkülieket sújtó – szegénység következményeivel.

Magyarán a szegényeket a még szegényebbek ellen fordító kormányzati stratégia eszköze a hulladékgyűjtőket kriminalizáló szabályozás, nem is beszélve arról, hogy míg az intézkedések pszeudo-üzeneteikkel, addig a kormányzati propaganda nyílt szegényellenességgel biztosítja a támogató közhangulatot.

Ebben a környezetben aligha fog ellenállásba ütközni a szegénység nyílt büntetése, bár az is valószínű, hogy a társadalom többsége egyszerűen észre sem fogja venni, csak azzal szembesül, hogy a szupermarket előtt állva kevesebb rosszul öltözött ember fog jókora szemeteszsákokkal sorbaállni, ergo hamarabb bejutnak.

A kormánynak pedig azért is lehet előnyös, mert amíg a MOL-nak nem sikerül megoldást találnia arra, hogy kielégítse a kirívóan slendriánul felmért társadalmi igényeket, ki lehessen hirdetni, hogy lám, máris kisebbek a sorok az automaták előtt, így a derék polgároknak kevesebb értékes időt kell a „bolygó megmentésére” fecsérelniük. Egyben illusztrálja a csomagolás-visszaváltás melletti elköteleződés komolyságát is, hisz csak

addig fontosak a nagy szavak a környezet védelméről, amíg nem zavarja a kormánypártok által preferált városképet és társadalmi berendezkedést.

Szó mi szó, ott vagyunk, ahol a part szakad: ahelyett, hogy a problémát – az extrém szegénységet – számolnák fel, továbbra is az áldozatokat akarják eltüntetni a szem elől hatósági eszközökkel.

Csak abban reménykedhetünk, hogy akár a hajléktalanság, akár a szemétre vetett, egyéb, valamennyi értékkel még bíró tárgyak kikutatásának eddigi kriminalizálásához hasonlóan a rendőrség és a közterület-felügyelet rövid fellángolás után megunja, hogy ilyen esetekben intézkedjen. Mindezekkel kapcsolatban, a tekintetben viszont hálát adhatunk a kormánynak, hogy a rendőrség többi feladatának ellátására sincs elég ember az állományban, így remélhetőleg hosszabb távon nem a szegény emberek vegzálását tekintik majd elsődleges feladatuknak a járőrök. Persze, azzal sem vagyunk beljebb, ha ehelyett inkább a kilakoltatásokat biztosítják a hatóságok.