A héten történt libanoni robbantásokat a legtöbb esetben bravúros titkosszolgálati és katonai akcióként keretezte a hazai média. Az az értelmezés is felbukkant, hogy  a terrorizmus elleni harc győzelmeként könyvelhető el a Libanonban kollektív pánikot kiváltó, mintegy 3000 embert megsebesítő és csaknem 40 halálos áldozattal járó csipogó- és walkie-talkie robbantássorozat. Az ellenvélemények közül alább Parászka Boróka Facebook-posztját adjuk közre, a szerző engedélyével, szerkesztés nélkül. 

Már folyik a dél-libanoni térség bombázása és Magyarország még mindig nem érti, miért rendkívül súlyos, hogy közvetlenül érintett ebben az újabb háborús epizódban. Harmadik napja új típusú háború dúl, és a magyar kormány jövő csütörtökre hívta össze a Nemzetbiztonsági Bizottságot. Kb. így haltak ki a dinoszauruszok is: rég megették a testük egyik felét, mire eljutott az agyukig, hogy valaki lakmározik a húsukból.

Mit látunk a szemünk előtt? A NATO tagfelvétel és az uniós bővítés idején a közép-kelet-európai, posztszocialista országok többek között azzal érveltek a felvételük mellett, hogy ez a térség biztonságpolitikailag különösen fontos, és ők oroszlánrészt tudnak vállalni Európa keleti határainak védelmében.

Ehhez képest mi történik? Nemhogy védelem nincs, de ezekben az országokban, és különösen Magyarországon úgy halászik bármely háborús ország titkosszolgálata a zavarosban, ahogy akar, és innen lehet a mégoly távoli háborús konfliktusokat is szítani, támogatni. Pont úgy működik az egykori oszmán birodalom és osztrák-magyar monarchia határvidéke, ahogy százötven éve, nem sokat léptünk előre. Káosz, bizonytalanság és randalírozó önkényurak kéz kezet mos politikája.

Néhány nappal a csipogóbotrány előtt látott napvilágot egy jelentés, mely szerint a szudáni népirtást – kínai és orosz fegyverek mellett – szerbiai fegyverekkel végzik. Valaki azt kérdezte ezen az oldalon, miért súlyosabb a kelet-európai államok fegyvergyártása, mint a nyugat-európai. Nem „súlyosabb”: követhetetlenebb. Éppen ezért, az igazán átláthatatlan, semmiféle nemzetközi szabályt, számonkérhetőséget el nem ismerő vérengzésekben törvényszerűen felbukkannak ezek a mutyiban gyártott, forgalmazott közép-kelet-európai fegyverek. Szadista diktátorok utánpótlóvidéke vagyunk.

Mitől más a csipogó botrány, és miért terrorcselekmény? Hisz – szajkózza a hivatalos izraeli propaganda állításait az azt általában kritikátlanul átvevő és terjesztő magyar közvélemény – terrorszervezet ellen nem lehet terrorcselekményt végrehajtani.

Azért, mert -függetlenül a támadó szándékaitól – itt nem csak a Hezbollah fegyveresei ellen történt támadás. Ezeket a csipogókat kiosztották mindenkinek, akiknek a munkavégzésére, közfeladatok elvégzésére szükség volt. Ápolók, orvosok, tűzoltók – mindenki kapott ezekből. Munkaeszközök voltak egy térségben, ahol a telefonhálózatok működésében nem bíztak.

Tudjuk: háborús helyzetben az első, amit lelőnek, a mobilhálózatok, így egy annál primitívebb és ezért életben tarthatóbb kommunikációs rendszer nagyon fontos. És persze, terroristák is kaptak belőle, mert nem akarták, hogy lehallgatható telefonkészülékeken keresztül kommunikáljanak – ők szenvedték el a legkisebb károkat, hisz ennél sokkal jobban álcázott támadásokra is fel vannak készülve.

A személyi hívókat mindenki, polgári személyek is ártatlan eszközöknek gondolták, és nem háborús helyzetben, nem háborús fenyegetettségben úgy kezelték, mint bármilyen használati eszközt. Mint egy golyóstollat, cipőkanalat vagy esernyőt. És ezekben a civil terekben robbantak fel a csipogók, azonnal háborús övezetté változtatva azokat. És a gyanútlan civileket sebesítették meg tömegesen, köztük gyerekeket is.

Hiszen a csipogó ott hevert apa asztalán, el lehetett venni, hozzá lehetett nyúlni. Senkiben fel se merült, hogy a gyerek kezében robban. Ráadásul robbanás előtt üzeneteket kaptak a tulajdonosok: azt hihették, hogy most van szükség rájuk, most érkezett munkába szólító jelzés. Több áldozat ezért nyúlt utána, a gyerekek is ezért kezdték el piszkálni, kézbe venni. Egy aláaknázott, háborús terepen egy gyerek is tudja, hogy nem szabad végigmenni, hogy óvatosnak, elővigyázatosnak kell lenni. Itt most fel sem merült ilyesmi.

Pillanatok alatt sikerült háborús fenyegetettséget kiváltani, kiterjeszteni a háborút. És mindezt egy magyar cég részvételével. Mindegy is, hogy „fedőcég” vagy nem „fedőcég” volt. Magyarország ebben az ügyben érintett.

Most szabadul el a globális paranoia, hogy még milyen gyilkos eszközöket lehet hova-kikhez eljuttatni, és ebben a versenyben a gyilkos oldalra sodródott akarva-akaratlan az ország.

Ez a Pegasus-botrány folytatása, akkor azt tanultuk meg, hogy nincs, sehol sincs intim szféra, nincs semmilyen védett információ. Most azt tanuljuk meg a dinoszaurusz agyunkkal, hogy nemcsak az információink nincsenek védve, de mi magunk, a fizikai biztonságunk sem biztosítható.

És ebben a helyzetben megy a brüsszelezés, magyarpéterezés, donáthannázás, lmbtq-propagandázás egyik oldalon. Másik oldalon meg a húzott-e már gumicsizmát Orbán Viktor dráma. A Nemzetbiztonsági Bizottság meg majd ülésezik jövőhéten. Ha ráér. Ha nem ugranak el egy szőlőszüretes teambuildingre, vagy nem jön közbe valami más buli.