Az augusztusban publikált adatok szerint ismét megugrott a magyarországi infláció júliusban. Az MNB-prognózis még 3% körüli adattal számolt, a múlt hónapban ezzel szemben végül 4,1%-os lett az adat. A KSH bejelentése alapján írt hírek kiemelték, az infláció mértéke pár százalékponttal meghaladta az elemzői várakozásokat, még ha nem is üti meg a 2021-22-es mértéket.

Ez nem biztos, hogy teljesen jó hír a gazdaságnak. A Stex nevű, közgazdasági YouTube-csatorna legutóbbi videójában Büttl Ferenc és Pogátsa Zoltán közgazdászok beszélgettek a helyzetről.

Pogátsa már az inflációs adatok elemzésének kezdetén jelezte, két fontos tényező figyelhető meg: az egyik bizonyos típusú élelmiszerek akár jelentős áremelkedése, a másik a szolgáltatószektor (vendéglátás, hosszútávú lakáskiadás stb.) terén folyamatosan tapasztalható drágulás.

Büttl szerint a fő kockázati tényező az élelmiszeripar és a mezőgazdaság egyre növekvő problémáihoz kötődik. Mint emlékeztetett, bár „mindenki drukkolt, hogy ne legyen olyan aszályos időszak, mint két évvel ezelőtt”, a nyáron sajnos kiderült, hogy „lett”. Ennek következménye, hogy olyan

fontos élelmiszer- és takarmánynövények, mint a napraforgó vagy a kukorica hektáronkénti terméshozama tavalyhoz képest idén a felére csökkent.

És mivel a hazai piacon ebből kevesebb lesz, őszre nemcsak a takarmány, de már a húsáruk is ismét megdrágulhatnak. Büttl szerint bármiféle prognózist pesszimista irányba befolyásolhat csak, hogy számos élelmiszerfajta (sertéshús, liszt, cukor) esetén az infláció továbbra is kétszámjegyű, márpedig az élelmiszer-infláció az, amit a legtöbb ember a leghamarabb fog megérezni a pénztárcáján.

Felfelé húzza az adatot még a szolgáltatószektor is. Ebben egyrészt Pogátsa és Büttl szerint is kiemelhető az albérletárak drasztikus emelkedése. A lakhatás drágulása főként Budapestet érinti, de a legtöbb vidéki városban is jellemző. Ennek az oka, hogy miközben az albérlet- és ingatlan-négyzetméterárak már az év elejétől nagy mértékben emelkedtek, a hosszú távú bérleti szerződések többsége egyetemisták albérleteihez kötődik. Itt a végzősök szerződései (amelyeket még olcsóbb havi lakbérre kötöttek) lejárnak, kifutnak, a felvételi ponthatárok kihirdetése után pedig jön az új elsősök albérletkeresési rohama.

Itt a keresleti oldal jóval túlterjeszkedik a kínálaton (hiszen kollégiumi férőhelyből továbbra is kevés van), így az új bérleti szerződéseket az ingatlantulajdonosok már tömegesen az új piaci áron kötik meg. Ezek a hatások, törvényszerűen a nyár folyamán egyszerre jelentkeztek.

Egy másik ilyen tényező a turizmus. Ez a covid-időszakhoz képest alaposan meglódult, noha a 2019-es vendégéjszakák számát (eddig) még az idei nyár sem lépte túl. Ehhez kapcsolódóan a Balaton környékén például idén jelentősen árat emeltek a vendéglátósok és a szállásadók is. Ennek okai is a covid-időszak „üres szezonjaira” vezethetők vissza.

A negyedik, jelenleg még kevéssé érzékelhető, de a legtöbb bizonytalanságot magában hordozó erő az energiaválság. Az élelmiszerek drágulása főként ugyancsak az ukrajnai és a közel-keleti háborús helyzethez köthető. Ami viszont még inkább kiszolgáltatottságot okoz, az Magyarország jelentős energiafüggősége Oroszországtól. Mint arról hétfőn írtunk is, az ukrán hadsereg hirtelen betörése Kurszk régióba azt is jelenti, hogy ellenőrzést szereztek egyes, fontos Gazprom-tranzitállomások felett a Testvériség földgázvezeték mentén, ez a földgáz tőzsdei árát máris a 2024-es, éves csúcsra vitte fel.

Eközben az olajkereskedelemre Európában hatással van a Hamasz-vezető teheráni meggyilkolása utáni, felerősödött iráni-izraeli háborús feszültség is, amely máris befolyásolta az olajárat. Ráadásul a teljes nyugati kereskedelmet érinti, hogy a gázai népirtás miatt a jemeni hútik továbbra is lényegében zárva tartják a vörös-tengeri útvonalat. Az amerikai haditengerészet ugyan katonai akciót indított a jemeniek ellen, ennek azonban kevés kézzelfogható eredménye látszik egyelőre. Ennek következtében Eilat kereskedelmi kikötője Izraelben nemrég csődöt is kellett, hogy jelentsen.

Nem a jegybankok fognak ezen segíteni

A közgazdász Michael Roberts blogján beszámol arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok májusi inflációs adataiban a vörös-tengeri helyzet mellett az áprilisi iráni dróntámadás hatásai látszanak meg leginkább. Azon kívül, hogy az ellátási láncok nagy részének Covid-járványt követő helyreállítása után a cégek a járványválság alatti szerényebb haszon után most bevételt maximalizálnának.

Ezzel szemben a nagy, nyugati jegybankok az elmúlt években mégis „takarékosságra” hivatkozva alapkamatot emeltek, csökkenteni pedig kevésbé voltak hajlandóak. Ennek következményeként csak az eleve nagyon tőkeerős nagyvállalatoknak kedvezett a piac, míg a kis- és középvállalkozások nehezen, vagy sehogyan sem jutottak hitelekhez. Ez Magyarországon is recesszióhoz vezetett.

Roberts viszont rámutat, hogy az inflációnak világosan látható, materiális okai vannak.

Ezért az az ortodox gazdasági elképzelés, amely szerint a jegybankok megszorítópolitikája és a fogyasztás letekerése leküzdhetik, végleg megbukott. Éppen azért, mert hetvenes években született elképzeléseikkel szemben nem a fogyasztás alakulása és a kereslet okozza, hanem a kínálati oldal egyre sokasodó problémái a globális ellátási láncokban.

Mindez Pogátsa és Büttl beszélgetésében is felmerült, ahol megállapították, Matolcsy és a Magyar Nemzeti Bank lehetőségei ugyancsak korlátozottak.

Amit a váratlanul magasabb inflációs adat Pogátsa Zoltán szerint biztosan befolyásolni fog, az a jegybanki alapkamat mértéke.

Ez az irányszám lényegében azt dönti el, mi lesz az irányadó kamat bármiféle, a bankok által a lakosságnak vagy a vállalkozásoknak nyújtott hitel esetén. Az alapkamat a jegybank egyik legfontosabb eszköze is egyben arra, hogy befolyásolja a hitelek mértékének megnövelésével a vásárlást, ösztönözze a fogyasztást, vagy annak megemelésével a hitelpiacot „felszárítsa” és a lakossági, illetve a vállalati megtakarítások felé tolja el az egyenleget.

A magyar jegybanki alapkamat most a 2022 szeptemberi, 13 százalékpontos csúcsról való folyamatos, néha bátor csökkentések után 6,75 százalékponton áll.

Pogátsa és Büttl egyetértettek abban, hogy ez az arány tovább már csak nagyon óvatosan csökkenthető, hiszen a 3,8-3,9 százalékpontos, MNB-s infláció-előrejelzések túlontúl optimistának bizonyultak.

Az MNB eleve nem viheti le az alapkamatot a hivatalos infláció mértéke alá. Tehát a közgazdászok véleménye szerint további alapkamat-csökkentést csak akkor hajthat végre, ha az amerikai szövetségi bank (Fed) is ezt teszi, máskülönben a forint dollárhoz viszonyított árfolyama nagyon kellemetlenül elszállna. Ha a Fed viszont kamatcsökkentésbe kezd, ez megnyithatja az MNB hasonló intézkedése előtti utat.

Ráadásul a magas magyarországi áfák azt is jelentik, hogy a magyar államháztartás Pogátsa szerint nagyon „áfanehéz”, tehát az áruforgalmi adóbevételekre alapoz. Ezek viszont éppen a recesszió – tehát fogyasztás-csökkenés – idején apadnak el, így épp ilyenkor nincs miből pótolni a bevételkiesést. A helyzet megoldására az Orbán-kormány emberei – főként Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter – 2023 decemberében például úgy válaszolt, hogy a lakosságot és a befektetőket az értékpapírokra kivetett, különböző adókkal az államkötvény-vásárlás felé próbálja terelni, több-kevesebb sikerrel.

Arról, hogy az MNB további alapkamat-csökkentése valójában milyen és mennyi hatást tudna gyakorolni az inflációra, Büttl Ferenc megkeresésünkre elmondta lapunknak: Matolcsy Györgynek továbbra is lenne mozgástere, hiszen az alapvető ellátásilánc-problémákon túl némileg csökkenthető lenne az érték állami beavatkozással.

Míg az amerikai Federal Reserve a fiskális és monetáris politikáért is felelős, Büttl szerint „rendszeres dilemmájuk, hogy a kisebb infláció vagy a kisebb recesszió” a fontosabb. Velük szemben az MNB csupán a monetáris politikáról dönt, Nagy Márton pedig korábban úgy nyilatkozott, az 5 százalék körüli infláció már „nem gond”, tartható. Eközben viszont az államháztartási hiány óriásira nőtt. „Így nemhogy kieső beruházásokat nem tud pótolni, de maga az állam is megszorít.”

Sőt, Nagy Márton és a kormány Büttl szerint nyilván örülne neki, ha Matolcsy és az MNB alapkamat-csökkentéssel partner lenne velük, és az 5-6 százalékos infláció mellé jönne be egy 4 százalékos növekedési adat. Matolcsy azonban ebben a tekintetben a szigor híve, és „nem partner”.

A viszonylag még magasan tartott alapkamat így egyelőre csupán azt biztosítja, hogy a Magyarországon jelen lévő nagyvállalatok az inflációtól nem szenvednek, miközben számos szektorban a dolgozók még 2024-ben sem tapasztalhattak valódi reálbér-növekedést. Az inflációs kockázatok mellett egyébként ez is olyan jelenség, amely az amerikai gazdaságban a magyarországihoz hasonlóan alakul.