Az ország eddigi legnagyobb kiemelt beruházási célterületét jelölték ki Pécs mellett, értékes termőföldeken, éppen a város vízbázisa fölött. Pécsi ellenzéki szervezetek fórumot tartottak arról, hogy mit tehet ilyenkor a lakosság, és hogyan lehet a helyiek érdekében garanciákat kiharcolni a kormánynál. Az eseményen többek között az is kiderült, hogy az ellenzéki pártoknak nem fognak lapot osztani ebben az ügyben (sem), és hogy a majd’ húszéves NATO-lokátor-ügy rengeteg tanulsággal szolgál a jelen pécsi küzdelmeire nézve.

Az elmúlt években a közérdeklődésre egyre inkább számot tartó nagyberuházások kapcsán országszerte tartott különböző fórumok, közmeghallgatások általában akkor érték el a híradások ingerküszöbét, ha azokon vagy egy kormánypárti politikus vagy a beruházó cég tisztségviselője is eleget tett a szervezők – általában valamilyen civil szervezet vagy érintett önkormányzat – meghívásának. Ilyenkor ők vagy valami olyat mondtak, ami a gigaprojekteket övező általános titkolózás közepette információértékű volt, vagy valami olyan csúszott ki a szájukon, ami a saját képviselői szerepüket kérdőjelezte meg (lásd legutóbb Aradszki András KDNP-s képviselő februári produkcióját a sóskúti beruházásokat illetően).

A kedden a bicsérdi, kiemelt beruházássá nyilvánított, hatszáz hektáros területről tartott pécsi fórumon arra talán minden eddiginél nagyobb szükség lett volna, hogy a bizonytalanságot hivatalos forrásból származó információk oszlassák el. Leginkább azért, mert – mint ahogyan azt korábbi cikkünben kiemeltük –,

az ország eddigi legnagyobb kiemelt beruházási célterületét jelölték ki a város határában, a gödi akkugyármonstrum területének másfélszeresét.

Azt tehát lehet tudni, hogy hol és mekkora ipari fejlesztés készül, azt viszont, hogy ennek mi lesz a tartalma, egyáltalán nem. S amíg ez így lesz, a pletyák és az ország több pontján tapasztalt nagyberuházói visszaélések nyomán jócskán megalapozott félelmek fogják uralni a projektről szóló diskurzust. Ezért is lett volna hasznos, ha a térség ellenzéki országgyűlési képviselője – a Párbeszéd-frakciójában helyet foglaló Mellár Tamás – mellett a fideszes Hoppál Péter és Nagy Csaba is eleget tesznek a júniusi önkormányzati választáson jelölőszervezetként fellépő Mindenki Pécsért Egyesület, valamint a Pécs Most Egyesület és az LMP-s Keresztes László Lóránt meghívásának. Sem ő, a beruházásért a kormány részéről felelős külügy, sem pedig a Nemzeti Befektetési Ügynökség nem képviseltette magát, sőt az esemény házigazdái szerint nem is reagáltak az invitálásukra.

Ez a mostani helyzetben azért különösen nagy baj, mert a beruházással kapcsolatos hiedelmelmeket és félemeket egy ellentmondás mozgatja, amit csak a kormányzat, illetve a Fidesz illetékesei tudnának feloldani. Egyfelől ott van Szijjártó Péter külügyminiszter szóbeli cáfolata azzal kapcsolatban, hogy akkumulátoripari szereplővel tárgyalnának az iparterületre költözésről, másfelől viszont továbbra is tartja magát az a híresztelés, hogy az akkumulátorokat is készítő kínai Great Wall Motors autógyár építene üzemket a telephelyre.

Idén tavasszal egy ehhez kapcsolódó médiabotrány is borzolta a kedélyeket.  Ekkor a VSquare közép-európai oknyomozó projekt kormányzati forrása azt állította, a Miniszterelnöki Kabinetirodából utasítottak négy újságot is arra, hogy töröljék a cég Pécs mellé településéről szóló cikkeiket. A kérést állítólag az indokolta, hogy „a beruházás bejelentéséről szóló hírek negatívan befolyásolják a kínai befektetők szándékait”, a kormány ugyanis még tárgyal az autógyárral. A keddi esemény előtt egy héttel aztán az egyik Fidesz-közeli pécsi portálon újabb cikk jelent meg, amely szerint a Nemzeti Befektetési Ügynökség nem folytat olyan tárgyalást, amely akkugyártásra, vagy -újrahasznosítására irányulna.

A kormányzati szereplők nélkül a legfontosabb kérdőjelek a keddi fórumon sem egyenesedtek ki az ügyben, különösebben botrány sem kerekedett, az esemény azonban a kormányoldal részvétele nélkül sem volt tanulságoktól mentes. A rendezvény központi kérdése az volt, hogy mit lehet tenni az ellen, hogy a kormány – sok más településhez hasonlóan – kész helyzet elé állítsa a pécsieket és a környező telpüléseken élőket egy potenciálisan szennyező, és a helyiek érdekeivel ellentétes beruházás bejelentésével.

Nem ez volt az első pécsi fórum ugyanebben a témában: januárban a lehetséges akkumulátoripari beruházástól tartó pécsi civilek szerveztek szakmaibb jellegű beszélgetést az ágazat idehaza tapasztalt veszélyeiről. és A mostani esemény hangsúlyai inkább a konkrét jogi és politikai ellenállás lehetőségeinek megfogalmazásáról szóltak (nem véletlen, hogy maguk a szervezők is politikai szervezetek, ellenzéki politikusok voltak.)

Hiszen a félelmek és kételyek felerősödésének közvetlen oka a tavaly már kijelölt beruházási célterület „kiemelt” státuszúvá minősítése – ráadásul közvetlenül egy választás után –, ami a hazai jogi és politikai környezetben egyértelmű lépést jelent a társadalmi egyeztetések zárójelbe tétele és az érkező beruházások erőszakos áttolása felé.

Víz és föld

A fideszes politikusok hiánya mellett azoknak a településvezetőknek a hiánya volt feltűnő, akik a beruházási terület által által közigazgatásilag közvetlenül érintett falvakat (Bicsérd, Kővágószőlős, Kővágótöttös) irányítják. A szervezők azt mondták, ezen települések vezetőitől  egyáltalán nem érkezett reakció a meghívásra. Vér József, Bicsérd független, júniusban újraválasztott polgármesterének álláspontja korábbi nyilatkozatokból ismerhető:  sem ő, sem az októberig hivatalban levő képviselő-testület nem ellenzi az ipari park telepítését. Vér állítja, az akkuipar esetleges megtelepedéséről nincs tudomása, az ezzel kapcsolatos híreket a 24.hu kérdésére korábban hangulatkeltésnek minősítette.

Akadtak azonban más környező településekről civilek a közönség soraiban: a júniusi önkormányzati választáson a szintén Pécs-közeli Szentlőrincen a Momentum egyéni jelöltjeként induló Berta Levente aggódva figyelte, ahogyan az érintett kistelepülések képviselő-testületei „narancsba borultak”, utalva arra, hogy helyben ezek a testületek nem próbálnak majd ellentartani a jövőbeli fejlesztéseknek. A  beruházási területhez tartozó termőföldeken gazdálkodó cég igazgatósági tagja, Jónás István ezt némi optimizmussal árnyalta, szerinte a falu önkormányzatában a beruházásokhoz való feltétel nélküli hozzájárulást ellenzők lesznek többségben, még ha a másik állásponton levő polgármestert most újra is választották.

A bicsérdi kiemelt beruházási ügy az eddigi magyarországi példák közül talán Győrszentivánéval mutat a legtöbb hasonlóságot: azt nem tudni, ki és mi fog oda települni, ellenben nagy a titkolózás. És míg a a győri külterület lakói a már most is szennyezéssel terhelt levegőjüket,

pécsiek a leendő ipari park alatt nyugvó ivóvízkincsüket érzik fenyegetve a lehetséges fejlesztésektől. S ahogy Győrszentivánnál is történik, úgy a baranyai térség agráriuma is kiváló termőföldektől esik el várhatóan.

Az összesen hatszáz hektárnyi bicsérdi beruházási területen kétszáz hektárnyi földet bérlő és használó rany-Mező Zrt. igazgatósági elnöke, Berki Gyula is megjelent a fórumon. Cége nem mellesleg 2023-ban Fenntartható Mezőgazdaságért Díjat nyert, így a potenciális szennyező ipari beruházóval eleve erős kontrasztot mutat. Berki beszámolt arról, hogy míg jelenlegi működésük során évente átlagosan száz munkavállalót foglalkoztatnak, a földek elvesztésével ez biztosan nem lesz fenntartható. Az elnök nehezményezte és döbbenetesnek nevezte, hogy a céget és őt „senki az égvilágon meg nem kérdezte”, mielőtt iparfejlesztési övezetté nyilvánították az általa művelt földeket. Ugyanakkor mondott olyasmit is, amire a jelenlévő jelentős része inkább csóválta a fejét : „Amíg nincs konkrétum arra vonatkozóan, hogy ezen a területen mit szeretnének csinálni, addig nincs miről beszélni. Majd ha a terület sorsa kockán forog, akkor kell nekünk mint cég, mint földhasználó összefogni, hogy márpedig ezt nem szeretnénk odaadni senki kezébe” – mondta a mezőgazdasági vállalat vezetője.

Kivárni vagy előre menekülni? Politizálni vagy jogászkodni?

Ha a kormánypárti szereplők hiányában erős véleménykülönbségek nem is jelentek meg a felszólalásokban, a lehetséges cselekvésről szóló beszélgetésekben alapvetően két, nem túl mély, de azért jelentős törésvonal sejlett fel. Az egyik az iparfejlesztés elszenvedőinek Berki Gyula által említett kivárásra, türelemre épülő hozzáállás és a főleg a moderátori szerepből Keresztes László Lóránt által is promotált „előre menekülés” forgatókönyve közti feszültség volt. Utóbbi attitűd egyértelműen népszerűbbnek tűnt a közönség soraiban, már csak azért is, mert a fent említett győrszentiváni civilek is úgy mutattak erőt és építettek saját szervezetet az elmúlt két évben, hogy a pontos kormányzati szándékokra és konkrét beruházóra azóta sem derült fény. Egyik képviselőjük, Kun Zoltán bár személyesen nem tudott eljönni kedden Pécsre, terjedelmes levelet küldött a győri civilek megszívlelendő tanácsaival.

A másik dilemma lényege a beruházás elleni adminisztratív erőfeszítések (ahogyan többen utaltak rá a teremben, a „jogászkodás”) előtérbe helyezése vagy a politikai erő megszervezésének elsőbbsége volt. Ebben a kérdésben mindkét oldalon markáns érvként merült fel a 2005-től 2010-ig húzódó Tubes csúcsi, végül sikeresen meghiúsított NATO-lokátor telepítésének ügye. Eljöttek ugyanis az akkori civil mozgalom szervezői közül négyen a bicsérdi kiemelt beruházásról szóló fórumra, és felszólalásukban kiemelték: akkor a pécsi környezetvédők és civil szervezetek nem a hangos erőteljes ellenállásukkal, s nem is az érvénytelenül zárult 2007-es helyi népszavazással, hanem a bíróságon, jogi érveléssel nyertek (2010-ben végül érvénytelennek nyilvánította a Legfelsőbb Bíróság a NATO-lokátor építési engedélyét). Külön pikantériája egyébként a tubesi példának, hogy az akkoriban ugyan még közel sem ilyen volumenben és gátlástalansággal használt kiemelt beruházási státuszról szóló törvény első változatát a második Gyurcsány-kormány alkotta meg, s a pécsi NATO-lokátor volt az egyik első „alanya” a a jogszabálynak, amely ellen az akkor ellenzékben levő Fidesz hevesen tiltakozott.

Keresztes László Lóránt, s vele még többen a teremben pedig azzal együtt azon a véleményen voltak, hogy bár minden jogi lehetőséget ki kell aknázni azért, hogy a kormány ne hagyhassa figyelmen kívül a helyiek érdekeit, igenis életet kell lehelni a pécsi mozgalmi szcénába, hogy a Tubes-ügyhöz hasonló módon erőt tudjon mutatni, ha szükség lesz rá. Így azzal párhuzamosan, hogy indítványok sorát kell letenni a pécsi és bicsérdi önkormányzatok asztalrára az ügyben, meg is kell szervezni a lakosságot, hogy a helyiek feltételei szerint történhessen akár csak egy kapavágás is.

Erős politikai pozíció felvételére jó példákat szolgáltanak az elmúlt évek helyi civil kezdeményezései: Győrben a választáson végül alulmaradó fideszes Dézsi Csaba András polgármester azzal kampányolt, hogy „kilobbizta” az ipari parkra vonatkozó feltételek szigorítását. De ide vehető az érdi örnkormányzati kampányban bevetett fideszes „alternatív helyi népszavazás” is, amely a sóskúti gazdasági övezetbe tervezett akkufeldolgozó elleni referendumot igyekezett „kioltani”.

A pécsi önkormányzatot Ruzsa Csaba alpolgármester képviselte a keddi rendezvényen, aki kiemelte, hogy

a város egyik legjelentősebb jogi fegyvere, hogy – sok, csőd szélére került önkormányzattal szemben – még mindig maga diszponál a vízközművei felett,

miután annak ellenére sem adta át őket a kormánynak, hogy az a koronavírus-járvány és az azt követő energiaválság alatt csak azoknak a közműcégeknek a veszteségeit kompenzálta, amelyek a települések az állam tulajdonába bocsátottak. Így az önkormányzati tulajdonú Tettye Forrásház Zrt.-n keresztül rálátnak a bicsérdi beruházási célterülettel kapcsolatos hivatali folyamatokra. Emellett pedig a Péterffy Attila vezette pécsi önkormányzat már tavaly februárban elfogadott egy közgyűlési határozatot, amely alapján a testület nem támogatja akkumulátoripari beruházás létesítését a baranyai megyeszékhelyen. (Októbertől egyébként az újraválasztott Péterffy és frakciója nem lesz könnyű helyzetben, mert a Fideszé lesz a legnagyobb képviselőcsoport a testületben. )

A politikai „fegyvertár” egy ponton találkozik a jogi eszközökkel: ez pedig nem más, mint az az az LMP által útjára indított országos népszavazási kezdeményezés, amely eltörölné a kiemelt beruházásokról szóló törvényt, és amelyhez októberig 200 ezer aláírást kell összegyűjteni.

A keddi pécsi fórum valószínűleg az első közösségi esemény volt, ahol körbejártak az aláírásgyűjtő ívek;

egyúttal pedig az is leszűrhető volt, hogy eddig a közélet iránt érdeklődő, politikailag elkötelezett közönség soraiból sem mindenki hallott a népszavazási kampányról.

Bár maga az aláírásgyűjtés még gyerekcipőben jár,a pártok félreállításának üzenete már most hangsúlyos a kezdeményező LMP (tehát egy párt) és a kampányhoz csatlakozó politikusok (a keddi fórumon résztvevő és felszólaló párt nélküli Mellár Tamás és a Párbeszédet nemrég otthagyó Tordai Bence) kommunikációjában. Az LMP-t (pontosabban annak elnökségét) nemrég egy Magyar Hang-interjúban keményen kritizáló Keresztes László Lóránt sem véletlenül a civil összefogás fontosságát hangsúlyozta – saját pártja nevét talán egész este ki sem ejtette –, mindezt azzal nyomatékosítva:

„Jelenleg nincs párt az országban, amely önállóan ezt a 200 ezer aláírást össze tudná szedni. ”

A pártjaik révén egymással nem feltétlenül mindig a legjobb viszonyt ápoló képviselők a keddi fórumon együttműködésre és az ügy közös előmozdítására tettek ígéretet.