A megmaradt független médiumok sorában egyébként vitathatatlanul fontos szerepet betöltő 24.hu-nak a múlt héten sikerült megmutatnia, hogyan ne készítsünk videót egy égető társadalmi problémáról. A „HÉV rendészekkel és tettre kész polgármesterrel eredtünk a kerepesi drogturizmus nyomába” című, jelenleg 215 ezer megtekintésnél járó filmjükben nem csak a szerhasználat, a szegénység és a HÉV járatokon uralkodó állapotok szélesebb kontextusának bemutatására nem jutott idő, de az érintettekkel szemben is sikerült kritikátlan uszítást közvetítenie a lapnak.

Kezdjük az utóbbi hibával. A videóban kritika nélkül adják át Gyuricza László polgármester dehumanizáló beszédmódját olyan emberekről, akik a Magyarországon évek óta kezeletlenül maradt egészségügyi problémák, a szerhasználatban és válságok nyomán növekvő szegénységben élik mindennapjaikat. Sőt, a videó készítői maguk is több alkalommal olyan embereket mutatnak be, akikről nem tudjuk egyértelműen, hogy érintettek-e ebben.

Az akciófilmes zenei aláfestéssel Toroczkai László „migránsüldöző” videóit idéző képsorokon a polgármester olyan szavakat használ a helyzet kapcsán, mint „rajzás” és „kerepesi Walking Dead” (ezt a lap a borítóképén is kiemelte, erről később bővebben). Eképp az emberségüktől megfosztva, mint holmi kártevőket, zombikat mutatja be a valóban problémás, valóban problémákkal küzdő állampolgárokat. Ezzel erős kontrasztban áll a környéken élő egyik lakos, aki megemlíti, hogy azért illedelmesen köszönnek is – 

ez a videó egyetlen olyan mozzanata, ahol egy pillanatra embereknek látszanak az emberek, akikről szó van.

Amíg a rendpárti, egyébként 2019-ben még a Fidesz-KDNP színeiben induló polgármester szavait mindenféle kritika nélkül közvetítik a filmben, addig egyetlen szakértőt sem sikerült megszólaltatni a témában. Pedig a szerhasználat és annak háttere összetettebb kérdéskör annál, hogy valaki a rendőrök hiányát emelje csak ki és a település szegregátumait csak mint a szerhasználat forrását említse – anélkül, hogy mondjuk a szegregátumok helyzetének javításáról, helyi szociális ellátórendszerről beszélne.

A polgármester drogturizmusról beszél, amit felerősített a Hős utcai lakótelep megszüntetése. Gyuricza úgy fogalmaz, hogy „az ottani fogyasztói kör jelentős mértékben most innen szerzi be az orralávalót”. A videó mégis elfelejti kifejteni, hogy ha egy telep felszámolásával a probléma csak odébb tolódik, akkor a kerepesi helyzet hasonló módú „megoldásával” miért történne másképp?

Éppen ezért hiba mindezt csupán helyi szintű problémaként, csak egy rendpárti polgármester megszólaltatásával keretezni.

Gyuricza láthatóan nem is tud vagy akar a probléma mögé látni, talán éppen azért, mert annak okaiért különösen nagy felelősség terheli korábbi pártját, a Fideszt. Ő maga is a kormánypárt retorikája és politikája mentén csak rendészeti megoldásokat lát, ami különösen látványosan kiütközik akkor, amikor prevencióként egyedül a polgárőrség járőrözését(!) említi. 

A videóban bemutatásra kerül egy lámpaoszlop alatt elkordonozott, nagyjából 3-4 négyzetméteres utcaszakasz is, ahol Gyuricza elmondása szerint ott „a szerelmi légyottól kezdve minden ment”, ezért ő maga keríttette el a köz elől a területet.  Itt is egyértelműen érezzük azt, hogy nem lát a probléma mögé az, aki csak rosszindulatból, a maga örömére a természetbe piszkító, szerelmi életét utcasarkon jókedvében élőként látja a gondokkal küzdőket. Arról nem is beszélve, hogy egy közterület elkerítése önmagában bizarr megoldás.

Ezután magánakcióra indul a – az erre saját bevallása szerint sem felhatalmazott – polgármester, aki, miután az erre a munkára szerződött rendőrökkel kedélyesen szelfizik, bratyizik, a település szélén sorra vonja kérdőre az arra járó, láthatóan beszámítható embereket. Majd a karhatalom munkatársainak a szegregátum szélén, amit keleties gitárzenével „nyomorpornóként” mutat be a kamera, 

a polgármester a „csak legyetek!” utasítást adja ki.

Innentől a HÉV-rendészet embereit kísérik, akik jegy nélkül utazókat szállítanak le a járatokról, akik közül többen agresszívan reagálnak – elsősorban nem is az utazásból való kizárásra, hanem a kamera jelenlétére. A videóban több korábbi képet is megmutatnak, melyeken a járatokon uralkodó áldatlan állapotok, szemét, emberi ürülék és megrongált berendezések látszanak.

Miközben tény, hogy súlyos a probléma, a HÉV-en uralkodó helyzet sokak életét keseríti meg nap mint nap, az is tény, amint a videóban elhangzik, hogy kevés rendőr híján a HÉV-rendészet munkája csak tüneti kezelés. 

De nem a rendőrhiány miatt, hanem mert egy alapvetően szociális és addiktológiai kérdés rendészeti megközelítése nem lehet más, mint tüneti kezelés.

Ahogy például az első kerületi hajléktalan embereket is legfeljebb arrébb zavarja egy kerülettel a fideszes Böröcz László által beharangozott rendőrségi vegzálás, a függők sem attól lesznek józanok és törnek ki a nyomorból, mert bevitték őket Kerepesen egy éjszakára.

A letartóztatásokkal, kamerázással és a fogyasztók büntetésével a probléma nem oldódik meg. Amíg az emberek szegregátumokban élnek, hiába áll a nélkülöző, rezsifizetés és élelmiszervásárlás közötti rettenetes döntésekre kényszerülők ablaka alatt a többmilliós riogatójármű, az nem rendezi a helyzetet.

A kormány rengeteg adóssága közül az egyik legégetőbb, legszembetűnőbb a szétszakadó társadalom legszegényebb rétegeinek segítése – és így a körükben terjedő ismeretlen szerek használatából adódó problémák tényleges orvoslása. Azt le kell szögeznünk, hogy a lakhatási szegénységhez hasonlóan a szerhasználat és annak következményeként kialakuló problémák kezelésében is nagyon nehéz helyzetben van központi segítség nélkül egy önkormányzat. De a megfelelő kormányzati intézkedések hiánya miatt

nehéz helyzetbe kerülő, út szélén hagyott emberekkel szembeni hergelés semmiképpen sem a megoldás felé vezető út, sőt!

Mert éppen az történik ebben a videóban, ami a kormányzat állandó kommunikációs szándéka: ellenségképet kreál azokból, akik súlyos, szakértői és állami közbelépést igénylő probléma elszenvedői, minden felelősséget rájuk hárítva. Láttuk ezt már máskor is, amikor a kormány a saját tétlenségét és inkompetenciáját épp azokra terheli át, akiken „elfelejt” segíteni – így a menekültekkel szembeni hergelés, a szegregált osztályok miatt kártérítésre jogosult roma fiatalok vagy a béreikért küzdő közalkalmazottak esetében.

A gyűlöletkeltés hatása jól megmutatkozik a videó alatti kommentek között is, ahol szintén a polgármester által is használt dehumanizáló beszédmód az uralkodó – nem egyszer a videóban megjelenő problémás emberek vélt származását kiemelve. Sajnos azzal, hogy a Gyuricza által javasolt „megoldások” mellett elmaradnak a szakértői szempontok, a polikrízisben élők helyzetének javítására irányuló komplex javaslatok bemutatása, nehezebb dolguk is van az egyszeri nézőknek, ha erre egyébként fogékonyak is lennének.

Abban, hogy a fenti problémákkal élőket ne csak mint kártékony „zombikat”, „rajzásra érkező deviáns egyedeket” kezeljük, egy 24.hu-hoz hasonló elérésű platformnak hatalmas felelőssége van – különösen, amikor egy ilyen témában megszülető videójukat 215 ezer alkalommal tekintik meg. 

Valós megoldások bemutatása nélkül, a társadalmi felelősségvállalás és valódi kritikus újságírás helyett csak nyomorpornót és uszítást sikerült produkálni.

Az uszítás hatására a társadalom elfogadja, hogy „ezek az emberek ilyenek”, és nem fogja követelni a valós megoldásokat – hiszen azt sem tudja, hogy mit követelhetne. Ezzel pedig nagyban visszaveti az azokért küzdők munkáját is.

Arra, hogy hogyan nézhet ki egy nem a tüneti kezelésre fókuszáló, a problémát nem erőszakkal és megfélemlítéssel máshova átsöprő, szakmailag megalapozott válasz egy tényleg égető kérdésre, jó példa a főváros tavaly elfogadott drogstratégiája. Amíg a kormánynak immár évek óta nincs ilyen programja, addig Budapesten, szakértők bevonásával olyan dokumentumot hoztak létre, ami a prevenciót (ami nem járőrözést jelent), a különféle szektorok (pl. hajléktalan-ellátás, gyermekvédelem) és az addiktológiai szektor közötti együttműködést, és az ártalomcsökkentést támogatja.

Vissza a kerepesi Walking Deadhez – hiszen a kommentelők által kedvelt hasonlat valóban jól mutat rá arra, hogy mi a baj a szerhasználatról és a szerhasználókról szóló kommunikációval. Mert mi történik a sorozatban: egy globális, a világ kormányai által kezelni képtelen járvány sorra emészti fel az emberek szeretteit. 

A sorozatban az államok összeomlottak annak terhe alatt, és magányos csoportoknak kell védekezniük az életüket fenyegető, emberségüket elvesztőkkel szemben – ahogy ezt a 24.hu a borítóképén akarva-akaratlanul érzékelteti. A polgármester a magányos harcos, aki a helyiek életére törő hordákkal szemben próbál küzdeni.

A valóságban azonban ez nincs így. A kormány nem omlott össze, egyszerűen csak hagyja, hogy ne tőle várják a megoldást, ami a feladata lenne, hanem az érintetteket üldözzék el, velük szemben támasszanak elvárásokat. Hiszen szemben a hangzatos magánrepülős békemissziókkal, ellenségkép-generálással és gigaberuházásokkal ezek olyan problémák, amiknek a megoldásához valódi szakértők bevonására, és a pillanat uralásán túlmutató távlati gondolkodásra lenne szükség. 

Dolgozni meg kinek van kedve?

Nem az a baj, hogy a BRFK-nak nincs megfelelő, tömegközlekedésre szakosodott osztálya, hanem az, hogy nincs átfogó drogpolitika – hiszen a mi világunkban működnek a kormányok, amiknek éppen az ehhez hasonló problémákra kéne megoldást találniuk. Legalábbis annál komplexebbet, mint „zombiharcos” egységekkel az emberi mivoltuktól megfosztottakat ide-oda üldözni.

De itt emberekről van szó. És az, aki ezekben az emberekben nem embertársat, hanem zombit lát, annak a „láncfűrész”, a rendészet a megoldás.

Amint a Hős utca esetében, vagy az elmúlt évek büntetés alapú politikájából is tisztán látjuk, a probléma költözik, de nem csökken. És ha ezek a korábbi „próbálkozások” nem vittek sikerre, akkor lehet, hogy nem azok felturbózásával, hanem más megoldások keresésével lehetne célt elérni. Ahogy a „zombik” üldözése helyett a vakcinakutatás és a már érintettek gyógyítása lenne a Walking Dead túlélőinek igazi vágya.