Április 6-án azok tüntettek, akik az intézményes ellenzéket is a rendszer részének tartják. Magyar Péterről nincs erős véleményük, mozgalmuk a tagadásra épül, nem az igenlésre. Riport.

Az áprilisi 6-i tüntetésen mintegy tíz-tizenöt emberrel sikerült szóba elegyednünk, a tüntetést megelőzően pedig az interneten is felvettük a kapcsolatot néhány Magyar Péter szimpatizánssal, hogy többet megérthessünk a rendszer új kihívójának vonzerejéből.

A megkérdezettek közt volt kiábrándult fideszes, Márki-Zay Péter rajongó és baloldali is. Közös volt bennük, hogy bizalmatlanok a parlamenti ellenzékkel szemben, és még nincs szilárd véleményük Magyar Péterről, inkább csak azt remélik, valami elindul a személye körül.

Ezzel láthatólag Magyar Péter is számolt, aki a tüntetésen beharangozott Talpra, magyarok! mozgalmába egyaránt vár „konzervatívokat, polgári demokratákat, szociáldemokratákat, liberálisokat”, és Gyurcsány Ferenc elszámoltatását ígéri.

Szombat délután már a Deák téri gyülekezőnél is szembetűnő volt, hogy az átlagos ellenzéki tüntetéshez képest többen jöttek ki magyar, mint EU-s zászlóval. Egyelőre nem tudni, hogy ez egyben azt is jelenti-e, hogy a Magyar Péter körül gyülekező tábor erős nemzeti érzelmeket táplál, avagy elítéli a baloldal hurráoptimizmusát mindennel kapcsolatban, ami nyugat felől jön, hiszen maga Magyar Péter is javasolja az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Azt viszont nem a nemzeti lobogók magasabb száma, hanem a tüntetőkkel készített interjúk támasztották alá, hogy Magyar Péter olyanokat hívott utcára, akik megvetik az Európát kiáltó parlamenti ellenzéket: szinte minden általunk megkérdezett ember, pártpreferenciától függetlenül, elégedetlen az intézményesült ellenzékkel, a rendszer részének tekinti őket. 

Messiásvárók és kivárók

Habár a Mandiner legutóbb örömmel vette tudomásul, hogy kollégánk az előző tüntetésen nem találkozott kiábrándult fideszessel, ezúttal sikerült belebotlani egyikőjükbe:

„Én egy liberálisan konzervatív, történelmet szerető, jobboldali ember vagyok. Amit most a Fidesz csinál, az teljesen goebbelsi náci propaganda. ‘98 és 2002 között úgy gondoltam, hogy jó irányban van a Fidesz, bíztam is bennük, de most nem. Már akkor furcsák voltak, amikor újra hatalomra kerültek, de amit az elmúlt öt évben műveltek, az megengedhetetlen. Az minden, csak nem konzervativizmus, nem nemzeti szellem, csak negatív jelzőket lehet rájuk használni” – fogalmazott.

De az sem feltétlen igaz, hogy a tüntetők egy „Orbán Viktor nélküli Fideszt” szeretnének, amint azt Dobrev Klára érzékeltette. Már csak azért sem, mert egyelőre rendkívül képlékeny a véleményük Magyar Péterről. Egyikőjük úgy fogalmazott:

„Most azért vagyok kint, hogy megtudjam, mi legyen a véleményem. Van egy elképzelésem, és szeretném megtudni, hogy a valóság fedi-e az elképzelésemet.”

És nem csak ő, szinte minden interjúalanyunk egyfajta távolságtartással gondolt Magyar Péterre:

„Meg akartam nézni, hogy milyen Magyar Péter élőben, mert eddig vegyes érzéseim vannak vele kapcsolatban. Főleg azért, mert a rendszer tagja volt tizennégy évig. Kíváncsi vagyok mégis, hogy milyen alternatívát tud nyújtani, és mi az elképzelése a jövőről, és arról, hogyan kellene vezetni az országot. Azért jöttem ki, hogy őt meghallgassam, és valamilyen élményem legyen vele kapcsolatban, de nem egy online médiumon keresztül.” 

Egy másik résztvevő így fogalmazott:

„Azért jöttem, hogy meghallgassam, mi Magyar Péter elképzelése, hogy hogy indul el, és mit mond. Nem foglalkozom azzal, hogy honnan jött, az nagyon tetszik, hogy képes volt ezzel a hatalommal szembeszállni, és hogy idáig is helytállt. Most az a lényeg, hogy mi az elképzelése a jövőre nézve. Azért jöttem, hogy meghallgassam, mert nagyon sok mindent nem lehet tudni róla.”

Olyanok is vannak, akik szkeptikusak Magyar Péterrel, és elsősorban nem benne, hanem abban bíznak, hogy a körülötte csoportosuló elégedetlenség indítja útjára majd a változást: 

„Én egyelőre szkeptikus vagyok, kivárok Magyar Péterrel kapcsolatban. Azért követem, mert eddig mindegyik politikusban csalódtam, vagy sikerült besározni. Ha eljut oda, hogy két év múlva ugyanígy gondolkodik, cselekszik, tenni akar a hazájáért, akkor szavazok rá, hogy esélyt kaphasson bizonyítani. Még nem döntöttem el, hogy kire fogok szavazni. A program és a helyzet alapján dönteném el, hogy érdekel-e Magyar Péter pártja.”

Sőt, olyan megszólaló is akadt, aki túlzónak tartja a Magyarnak megelőlegezett bizalmat:

„A messiásvárást picit túlzásnak tartom. Ugyanakkor az örömteli, hogy kihozza az embereket. Lehet, hogy a végén egy álesemény lesz belőle, ami nem ér el változást, ettől tartok, ezt gondolom valószínűbbnek, minthogy elindul valami, aminek hosszú távon hatása lesz. De azért kíváncsi vagyok, hogy mi mozgatja meg ma az embereket, hogy mennyien leszünk és hátha mégis valami érdekes vagy jó történik ma. Nem sok reményem van.”

A Völner-Schadl ügy és Rogán Antal érinthetetlensége, az, hogy Magyar Péter felvétele szerint Rogán Antal kihúzatta a nevét a végrehajtói maffiával kapcsolatos ügyészségi iratokból – ez is többet nyom a latba az emberek szemében, mint Magyar Péter személye:

„Azt gondolom, hogy ez a tüntetés Magyar Péteren felül áll. Magyar Péter politikai motivációit nem támogatom. Azonban ez az ügy, ez ennél sokkal nagyobb. Nem tudom elfogadni, hogy a végrehajtók belenyúlnak az igazságszolgáltatásba. Ez egy olyan vízválasztó pillanat most, hogy vagy túléli a kormány, és számomra akkor minden elveszett, vagy pedig nem éli túl, de ha legalábbis valami kis győzelmet ki tudunk itt sajtolni, az már nagyon jó lenne.”

Voltak persze kivételek is, akik már a zászlóbontásnál is bíznak Magyar Péterben, de ez kevésbé volt jellemző:

„Nekem nagyon szimpatikus ez a Magyar Péter. Az én családomban sokan szenvedtek a Fidesztől, és remélem, hogy ő borítja a dolgokat. Hogy nem lesz az a nagy fideszes elnyomás, ami most van.”

„Szerintem nagyobb hatása van annak, ha egy belsős ember mondja, hogy lop az állam, mint egy ellenzéki politikus, akire rá lehet fogni, hogy a Gyurcsány vagy a Soros fizetett embere.”

„Nincs ellenzék. Ők a kék Fidesz.”

Az általunk megkérdezett tüntetők szinte egyöntetűen mélyen bizalmatlanok a jelenlegi parlamenti ellenzékkel szemben. Magyar Péter érzékelhetően egyfajta űrt tölt be számukra. Egyrészt, szeretnének tiszta lappal induló, a múlt terheitől mentes ellenzéki politikusokat látni. Másrészt, amíg az ellenzéki pártok úgy látják, a NER-ből kiugrott Magyar Péter túl fideszes, addig a tüntetők ennek épp ellenkezőjétől tartanak – szerintük épp az ellenzék számára lett túl komfortos a NER.

„Láttuk, hogy hány ember kíváncsi az ellenzékre, hány embert tudtak utcára vinni a kegyelmi botrány kapcsán. Szerintem a saját párttagjaik és aktivistáik sem kíváncsiak rájuk. Ha kivittek volna minden aktivistát és párttagot, többen kellett volna lenniük.”

„Az eddigi ellenzéki pártok többsége szerintem gyengén, amatőr módon teljesített, és több megélhetési politikus is van az ellenzékben is, akik nem akarnak valódi változást.”

„Kormánypárti ellenzék van. Ez olyan választási lehetőség, mintha az ember összetévesztené a rézgálicot a viagrával, véletlenül beszedi, és nem tudja, hogy miért múlt el. Itt csak kormánypárt van. Semmi más.”

És persze különösen Gyurcsány Ferenc jelenlétévél magyarázzák az ellenzék sikertelenségét:

„Ellenzék van, de minek? Az összefogás kudarcával akkorát kaptak, hogy azóta is tántorognak a ringben, és nem is nagyon tudnak felállni. Amíg össze lehet gyurcsányozni mindenkit, ahogy majd most megpróbálják Magyar Péterrel, addig nem is lesz az ellenzékből soha semmi. Ezért támogatni tudok minden olyan ellenzéki kezdeményezést, ami nem fog össze a DK-val. Amíg Orbán van, addig Gyurcsány is lesz, és fordítva is.” 

Nincs meggyőződve mindenki arról, hogy Varga Judit bántalmazásról szóló állításai mind hazug állítások lennének. Vannak persze, akik szerint Varga Judit egyszerűen csak hazudik – de összességében mintha ez is éppoly másodlagos lenne számukra, mint Magyar Péter személye.

„A háttérbe beraktam házimunka közben [az interjút]. Az elején az volt az érzésem, hogy ez olyan, mint a Mónika show. A végére úgy éreztem, hogy még a Mónika show-ban is szemérmesebben beszéltek a családi problémáikról. Nehéz megítélni, hogy mi az igazság, valószínűleg ezt soha nem fogjuk megtudni.”

Abban beszélgetőpartnereink Varga Judit állításainak megítélésétől függetlenül egyetértettek, hogy a személyes, illetve párkapcsolati erőszak szálnál fontosabb, hogy „most valami motoszkál a társadalomban”, és hogy „nem csak a hatalmon lévők részéről, hanem az ellenzéki palettán is változást akarnak”. Volt, aki arra is rámutatott, hogy a volt igazságügyi miniszternek felelőssége van abban, hogy nők nem kapnak elég hatékony védelmet, ha erőszak éri őket.  

„Nem biztos, hogy igaz, ami elhangzott az interjúban, mert nincs akkora esélye annak, hogy ez pont akkor derüljön ki, amikor a volt férje éppen politikai célokra tör. Ha így volt, az igazságügyi miniszter bármit tehetett volna ez ellen, most is tehet bármit. Majd meglátjuk, hogy mennyire fog aktívan fellépni a családon erőszak ügyében. Ezt majd Varga Judit tettei fogják meghatározni, hogy mennyire igaz, amit elmondott.”

Egyik interjúalanyunk felcsúti lakos. Három éve él Felcsúton, a családja tősgyökeres felcsúti. Nem érez különbséget aközött, amikor Budapesten volt ellenzéki és amikor Felcsúton. Varga Judit vádjaival kapcsolatban úgy fogalmazott:

„Ha a vádak igazak, és tudják igazolni, akkor elítélem. Csak az a baj, hogy Varga Judit pont annak az embernek adott interjút, aki a felcsúti stadion VIP részén tőlem egy karnyújtásnyira építette a szemem láttára a kapcsolatait!”

A régi haldoklik, de az új még nem tud megszületni

Összességében tehát nehéz megítélni, mit akarnak a tüntetők, inkább csak azt tudni biztosan, hogy mit nem.

A helyzet Antonio Gramsci szavaira emlékeztet – a régi már haldoklik, de az új még nem tud megszületni. Az óbaloldal és az ójobboldal is a régi világ része.

Amíg viszont az új-jobboldal Márki-Zay Péterrel már megszületett és Magyar Péter személyében lassan felnőtt korba ér, addig az újbaloldal legföljebb gondolatban létezik, vagy idejekorán a haldokló óbaloldalba ágyazta be magát.

A Kossuth téren megjelent több tízezres tömegből valószínűleg sokan fognak csalódni Magyar Péterben, amikor kibukik, hogy mennyire széttartó a tábora, és hogy sok különböző, egymással össze nem egyeztethető elképzelés gyűlt köré. Legalábbis ez szokott lenni a puszta tagadásra épülő politikai projektek szükségszerű sorsa, amikor idővel kénytelenek pozitív programot is hirdetni. 

Ám ezek az emberek azért sincsenek tisztában politikai különbségeikkel, mert még alkalmuk sem volt kifejezni őket – sem a képviseleti rendszerben, sem a személyi kultuszon alapuló, gondolatellenes ellenzéki pártok berkein belül. Pedig minden politikai cselekvés alapja, hogy „különvéleményem van”. A különvéleményt üldöző és megnyomorító országunkban már az is előrelépés lenne, ha Magyar Péter megadja azt a platformot az embereknek, ahol szabadon gondolkodhatnak. Már önmagában ez radikális változás lenne, és Magyar Péter ebben valóban csupán eszköz.