Az április 6-i Magyar Péter szervezte demonstráció olyan, hagyományos értelemben vett politikai nagygyűlés volt, amilyet a magyar fiatalok jelentősebb része, 15 éves korig bezárólag, eddig kizárólag Orbán Viktor vezetésével láthatott. Ehhez mérten a szervező és politikai kihívó Magyar Péter kifejezetten olyan beszédet tartott, mint egy ember, aki abban hisz, hogy megfelelő mértékletességgel Orbán Viktor rendszere választási környezetben is kihívható és megverhető. Ez ajánlatának leginkább kétséges része.

A várakozásoknak részben megfelelt az a nagygyűlés, amit április 6-án Magyar Péter Talpra Magyarok! mozgalma tartott a Parlament előtt, a Kossuth téren. A megjelent tömeg, amelynek jelentős része a tudósítások szerint Budapesten kívülről, sőt egyesek esetében Nyugat-Európából érkezett, fontos szerepet játszott Magyar politikai üzenetében is.

„Hiába mondják mozgalmunkra, hogy belpesti médiahekk, nézzenek körül, látják, hogy nem igaz!” – jelentette ki az ismét fehér ingben, de már nyakkendő nélkül színpadra álló kihívó, aki a beszéde alapján valóban egy nyugatias, polgári-demokrata politikai mozgalomra vágyik. Ezt bizonyítja, hogy a demokrácia jegyében átlagembereket is beszéltetett, bejelentette, hogy mozgalma az Európai Parlamentbe készül, de a jelölteket a támogatói választhatják ki; Bálint András színművész Radnóti Miklóst szavalt az összegyűlteknek; ő maga pedig a „feudalizmus” és az Orbán-rezsim alávetettsége helyett autonóm szabad magyarokat képzelt a köztérre és vár szavazóként.

Mindez akkor is örvendetes, ha korábban, március 15-én már a jelölt személyét patríciusként, ajánlatát pedig hamisként értékeltem. 

Egyszerűen azért, mert amit Magyar Péter azóta tett és megfogalmazott, egyértelműen a magyar társadalom érdekében áll. Egészen pontosan úgy fogalmazott a színpadon: „Több mint húsz évig mindenki mindig egymás ellen uszított minket, de most nemzetként össze kell fognunk.”

A nemzeti összefogásról már sejtheti a beszéd minden hallgatója, hogy rejlik mögötte némi turpisság. Hiszen a nemzeti egységre, társadalmi békére, munkabékére és így tovább, általában azok szoktak hivatkozni, akik egy bizonyos, uralmi vagy elit-helyzetből attól félnek, hogy a társadalmi küzdelem, amely akár bérharc, akár az osztályharc más, bátortalan, elnézést kérő, de mégis jelen lévő folyamataiban jelentkezik, esetleg pozíciójukat veszélyezteti.

Magyar Péter, akárcsak az eddigi, bevett, intézményes ellenzék jobb- és baloldali legóelemeinek elnök-vezérigazgatói, akár a tényleges cégvezetők, ugyancsak olyan nemzeti összefogást akarnak elérni, ami békésen, vérontás és kisebb-nagyobb felfordulás nélkül elküldené az Orbán-rezsimet. Tehát anélkül, hogy az Orbán-rezsimből profitáló tulajdonosréteg érdekei érdemben sérülnének.

Ez a polgári demokrácia – így Magyar Péter – pedig azért lenne jobb, mert szolidárisabb, igazságosabb és szabadabb. Tehát ha lényegében ugyanolyan is, gesztusaiban kevésbé fafejű és kőszívű lenne, mint Orbán Viktor rendszere. A kihívó szombaton hangsúlyozta, ez az új rendszer esélyt adna a romáknak, hogy ne csupán kiszorítás és megvetés legyen osztályrészük, de általában a „társadalom alsó 20 százalékának” és gyermekeiknek is reményt nyújtana a felemelkedésre. Rendes állami oktatást és egészségügyet is eszközölne (legyen ez bármilyen nehéz is). Wass Albertet és Radnótit is idézne, mint a politikai szónok, de a jelenlegi rendszer kegyetlenségét és sokat emlegetett megosztottságot felszámoló jellegére utaló gesztussal még Ferge Zsuzsa nemrég elhunyt baloldali szociológusról is a tisztelet hangján beszélne.

Ez a program kétségkívül a méltányosságot ígéri a sokat kibírt és egyre mostohábban kezelt, lenézett magyar társadalomnak. Azt tehát, amire anyagi javakon és szabadságjokon túl éppen a legnagyobb szüksége lenne.

Bár az ellenkezőjének tűnik, erre utal az a Magyar által korábbi korrupcióellenes mozgalmaktól elkölcsönzött beszédmód is, amit itt is hangsúlyozott. A polgári szemlélet szerint ugyanis a Völner-Schadl ügyben felderített végrehajtó-kilakoltató-ingatlanszerző gépezet nem azért rossz, mert a bírósági végrehajtó kilakoltatással a hitelekkel tartozóktól olcsón megszerzik a lakásokat, és azután méregdrágán (azaz „piaci áron”) továbbadják. Hanem azért, mert ezt nem tiszta, átlátható és a vagyonnal rendelkező réteg széles köre számára elérhető módon teszik: a drága ingatlanvagyont egymással titkosan összejátszva, államtitkároknak juttatott kenőpénzek és titkos megegyezések nyomán (Magyar Péter és korábban Hadházy Ákos és Magyar Bálint megfogalmazása szerint a „maffiaállam” keretében) szerzik meg.

A méltányos polgári társadalomban a kapitalizmus a tőkeként kezelt hajlék, lakóhely, lakás kisajátítását ugyanígy bírósági végrehajtásokkal oldja meg (a navigare necesse est hitvallás alapján), ugyanígy kisemmiz tehát, ha veszítesz a nagy szerencsejátékban. De a vagyont megszerző tőkés akárki lehet, nem csupán a miniszterelnök megbízható barátai – a „méltányosság” tehát a tőke versengő csoportjaival szemben érvényesül. Ez a méltányosság egyértelműen minimumprogram, minimális elmozdulás lenne.

Magyar Péter mozgalma, eddig ismertetett programjának kerete, ajánlata egyszerűen összegezhető annyiban, hogy a magyar társadalom számára átlátható, a „korrupció” helyett törvényesített kapitalista, tőkés társadalmat akar létrehozni, ahol – mint sok helyen Nyugat-Európában – csupán a tőkeerő határozza meg a társadalomban elfoglalt helyünket. Amit fel akar számolni, az az, amit Tamás Gáspár Miklós az Orbán vezetésével egyre terjeszkedő, párhuzamos-rendelkező államként írt le, Ernst Fraenkel weimari német jogtudós nyomán.

Ennek a rendelkező államnak a sajátja, érvelt TGM, hogy a jogállami kereteket meghagyja és kiüresíti, ugyanúgy, ahogyan a parlamentet, a felelős kormányt is. Ezek helyett nem-választott, informális pozíciókat, intézményeket, Rogán Antalokat, és neki felelős titkosszolgákat, Mészáros Lőrinceket, Pintér Sándorokat hoz létre, akik a jogállam eszközeit megkerülve, rendkívüli eszközökkel élnek. Vészhelyzettel  indokolt rendeleti kormányzást vezet be: mind a magyar államéletet, mind a külföldi diplomáciát, mind pedig a tőke ügyes-bajos dolgait a háttérben, titokban, elszámoltatásra alkalmatlan módon intézi.

Amikor Magyar Péter – minden bizonnyal saját érdekében – nyilvánosságra hozta a feleségéről  készített titkos hangfelvételt, sokan morálisan megkérdőjelezték egyenességét. Ez a „hangfelvétel”, amelyen az szerepelt, hogy Varga Judit, az akkor még hivatalban lévő igazságügyi miniszter véleménye szerint a végrehajtási botrány ügyészségi vádiratából Rogán Antal nagyhatalmú miniszter „eltüntetett bizonyítékokat”, azonban elsősorban jelzés volt: Magyar mint „szivárogtató”, kész szembeszállni a magyar polgárok – még az orbánisták nagy része által is! – gyűlölt titkosszolgálati-rendőrségi mélyállammal, miután köreiket önkéntes alapon elhagyta.

Ez egy másik, de úgy tűnik, ugyanilyen erős morális logika. A nyugati világban a piszkos háborúkra, piszkos ügyletekre, félgyarmati és gyarmati kizsákmányoló vállalkozásokra fényt derítő, azokat közügyekké változtató „szivárogtatókra” Daniel Ellsbergtől Edward Snowdenig és Julian Assange-ig a közönség tisztelettel, míg az állam gyűlölettel, immoralitásukat hangsúlyozva tekint, és üldözi őket.

Viszont kétségtelenül olyan új pozíció és új ajánlat ez, amit Magyar Péteren kívül még nem igazán kínált fel senki az Orbán Viktorral és rendszerével nem rokonszenvező polgároknak. És mindez nem lebecsülendő, legyenek akármilyen önző, személyes szándékok mögötte, legyen a szivárogtató akármilyen „rossz ember” is a magánéletében. Ez a szivárogtatáson, a páncélszekrény és irattároló szimbolikus megnyitásán mint gesztuson mit sem változtat. Itt bújik meg tehát egyfajta polgári radikalizmus Magyar mozgalmában.

Magyar mostani, hosszú beszédében mind a magyarországi dolgozónak, mind pedig a Magyarországon tevékenykedő („nemzeti” és „nemzetközi, de lényegében egységes) burzsoáziának azt ajánlotta: a veszélyes, titkos, instabil és kiszámíthatatlan rendelkező állam helyett támogassák inkább az új „polgári Magyarország” és polgári társadalom ajánlatát, az ő vezetésével.

Mindehhez legelőször is a régi ellenzék leváltását ígéri. A magyarországi rendelkező államban kijelölt helyét 2018 és 2022 nem igazán kikényszerített, súlyos választási vereségei után fokozatosan elfogadó, különböző ellenzéki pártok ugyanis mostanra köreikben is meghonosították – úgymond kényszerű módon – az antidemokratikus gyakorlatok nagyobbik részét. Programot csak szimbolikusan vagy nem is hirdettek, miniszterelnök-jelöltjeiket pedig nem pártok választmányai, jelölőgyűlései, hanem a Fidesz elleni összefogás-kényszer és választási matek szülte tárgyalótermi egyezkedés során választották ki: a kétkedőket a vitában elhallgattatták, vagy hitelteleníteni igyekeztek, mondván: a cél szentesíti az eszközöket.

Ennek egyébként nemcsak az lett a következménye, hogy ezek a jelöltek 2014-ben és 2018-ban is csúnyán buktak, de az ellenzék pártok körül is megteremtett egy légkört, ahol a párttagok, aktivisták és szimpatizánsok egy idő után teljesen ráuntak arra, hogy megpróbáljanak hatást gyakorolni arra, kire szavazhatnak, és kinek kampányolhatnak majd.

Választáson elinduló jelöltjeiket csak legutóbb, a 2019-es önkormányzati választáson és 2021-ben, a 2022-es választás előtt kísérelték meg előválasztás útján megtalálni, de végül ez az izgalmas demokratikus folyamat is háttéralkuk, egyezkedések, sértődések és titkos szövetségek szövevényébe fulladt bele: ahol az előválasztási győztes Márki-Zay Péternek ellenfeleivel való egyezkedés kötötte le a legtöbb idejét, és végül a választás után megalakult „összefogás” is ugyanolyan politikamentes, hatalmi érdekkörré változtatta az „Egyesült Ellenzéket”.

Azon túl, hogy nyilván nem könnyű a semmiből létrehozni egy szervezetet, gesztusértékű is,  hogy Magyar Péter új honlapján várja politikai jelöltek jelentkezését az EP-listájára, és azt ígéri, azok személyéről szavazni lehet. Ahogy nem véletlen az sem, hogy tüntetésén Orbán Viktor mellett Gyurcsány Ferencet is támadta. Magyar ebben az értelemben csupán eredménye annak a folyamatnak, amely során Orbán Viktor ellenzéke végül besétált a nekik állított csapdába, amennyiben nem törekedett új pártok, új mozgalmak élén meggyőzni a többiek szavazóit. Avagy, ha ilyesmivel próbálkozott, a régi, 2010 előtti tőkeerősebb politikai nagyvállalkozók (régebben az MSZP, mostanában pedig a DK) hálójába kerülve autonómiatörekvéseit feladta.

Az eredmény egyértelmű: a régi elitet és Fideszt is kihívó, egykori LMP-vel az országos politikába jutó Karácsony Gergely ma már Dobrev Klára háta mögött mosolyog a Magyar Péter-inspirálta, legújabb MSZP-Párbeszéd-DK összefogás sajtótájékoztatóján. A „régi ellenzék” leváltását 2016-ban ugyanúgy célul kitűző Momentum egykori elnöke, Fekete-Győr Andrást pedig még a Fideszhez közelálló Civil Összefogás Fórum is Magyar Péterre cserélte le az Orbán Viktor kihívóit támadó, legújabb óriásplakátjain.

És hiába tagadják mindezt politikusaik baráti médiájukban,

a balliberális ellenzék szimpatizánsai, szavazói április 6-án bizony másokkal együtt Magyar Péter tüntetésén gyülekeztek. Feltehetően azért, mert tele van a hócipőjük az egésszel, és valami újra, jobbra és békésebbre vágynak: például egy olyan működő, polgári demokráciára, ami egyébként Európában és Észak-Amerikában is egyre ritkább immár. Kőből van az, aki nem érti meg ezeket az embereket, és legalább egy kicsit nem szimpatizál velük és nagy reményeikkel.

Az persze nem világos, hogy egy ilyen gyökeres és „erkölcsi megújulást” ígérő polgári rendszer pusztán választások útján és a materiális hatalmi viszonyok megrengetése nélkül hogyan mehet végbe. Egyszerűbben: ha valóban új és demokratikus Magyarországot kíván Magyar Péter, ehhez hogyan lenne elég neki egy választási indulás, mikor csupán egy forradalom tudná ezen a ponton mindezt elérni. És ami még fontosabb: ha még a Magyar Péter által követelt „méltányos” polgári állam is csupán forradalom útján érhető el, miért ne menjünk tovább, miért válasszunk magunknak új urakat a régiek helyett?