Kedves szerkesztőség!

Azért írok nektek, mert tudom, független, baloldali hírportálként a minőségi, korrekt, hiteles és elfogulatlan tájékoztatás hívei vagytok, így érteni fogjátok aggodalmaimat ennek csorbulása miatt.

Elkeseredve kellett látnom, hogy a két, talán legnagyobb független médiánál, a 444-nél és a HVG online felületén hamisan adták át Jonathan Glazer szavait, aki az egyetlen volt az Oscar díjátadóján, aki kiállt a gázai mészárlás ellen.

A magyar sajtóban nem szokatlanok az apró hibák, helytelen fordítások, számomra egyértelmű helyzetek félreértelmezése. Sokszor a zártabb közösségek szakszavait nem ismerik, ilyenkor kisebb-nagyobb mértékben megszűnik a kontextus, elcsúszik a fókusz, nem látják a lényeget, vagy a probléma gyökerét. Ilyenkor időnként írok a szerkesztőségeknek, és nem kapok választ. Tehát

a magyar média pontatlansága nem ismeretlen számomra, de az Oscar-díjátadóról példátlanul rossz minőségű cikkek jelentek meg.

Március 10-én átadták az Oscar-díjakat, és Jonathan Glazer, a Nemzetközi Film kategória győztese, mint író és rendező vette át a díjat. A beszéde nemzetközi szinten is nagy visszhangot keltett. Jonathan Greenblatt, az Anti-Defamation League vezetője azt posztolta az X-re, hogy  „Őszintén elkeserítő látni, hogy az az ember kicsinyíti a holokauszt emlékét, aki erről készített filmet”, illetve „Izrael nem felhasználja a zsidó identitást, hanem minden zsidó létezési jogát védelmezi”. Emellett több felület úgy tudósított Glazer beszédéről, hogy a rendező „zsidóságát tagadja meg”. Közben megkezdődött egy aláírásgyűjtő nyílt leveles kampány, amelyben zsidó celebritások elítélik Glazer szavait. A nemzetközi médiát elárasztó cikkek ellenére a magyar független, ellenzéki médiában sajnos kevés publikáció jelent meg, azonban ezekben több fordítási probléma merült fel. Ezek a cikkek félretájékoztatják a olvasókat. 

A 444-et március 13-án, két nappal a cikkük megjelenése után kerestem fel a fordítási problémával, amire eddig nem kaptam választ.  A 444 cikke félrefordította vagy félreértelmezte Jonathan Glazer szavait, és egészen sértő színben tüntetik fel ezzel. De nem ők voltak az egyetlenek, a hvg.hu is félrefordította mondanivalóját. Nagyon fontosnak tartom, hogy erről szót ejtsen a magyar média, ugyanis az izraeli-palesztin háború címén futó népirtásról meglehetősen gyéren tudósítanak. Az Al Jazeera beszámolója alapján 2023-ban a háborús tudósítók 79%-a Gázában esett áldozatul. Hasonlóan aggasztó, hogy a CNN tudósítása szerint Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) fennállása óta ez volt a leghalálosabb háború segítő munkatársaik számára. 

A videó szerint, amit a 444 szintén linkelt cikkében, Glazer azt mondja: „All our choices were made to reflect and confront us in the present, not to say »look what they did then«, rather, »look what we do now«.” Ez egyértelmű akkor is, ha csak a filmet nézzük: Glazer filmje a családi idillt mutatja be, de mérhetetlenül nyomasztó. Auschwitz parancsnoka, Rudolf Höß és családja békésen élik mindennapjaikat, miközben a kerítésük maga a koncentrációs tábor közel négy méter magas fala. Nappal elnyomja a „szomszédok” hangját a gyerekzsivaj, de éjszaka áthallatszanak az áldozatok sikolyai, haláltusájuk. A dehumanizáció, az áldozatok semmibe vétele, teljes ignorálása áll az alkotás középpontjában. A legmegrázóbb jelenet számomra az volt, amikor óraműpontosságal, de teljes közönyösséggel és ridegséggel takarították a ma már múzeumként működő koncentrációs tábor üvegvitrinjeit. Tehát a film nyomán és a beszéd alapján is egyértelmű, hogy a rendező célja nem a múlt bemutatása, hanem a jelennel való konfrontáció. Ez egy lényeges mondat, ami kimaradt a cikkből, mert segít értelmezni, kontextust ad a beszédnek.

Glazer a videóban így folytatja: „Our film shows where dehumanisation leads, at its worst. It shaped all of our past and present.” Itt a 444-es cikk szerzője ismét nem említi a mondat másik felét: a dehumanizáció, elnyomás mindannyiunk múltját és jelenét formálta. Ez is egy kulcsmondat, ami kimaradt. Ezzel ismét a holokausztra, a palesztinok elnyomására, de az összes többi népirtásra és elnyomásra is reflektál.

„Right now we stand here as men who refute their Jewishness and the Holocaust being hijacked by an occupation which has led to conflict for so many innocent people.” A 444 ezt ragadta ki, a következőképpen: „Most úgy állunk itt, mint akik tagadják zsidóságukat és a holokausztot, amit eltérített egy megszállás, ami aztán konfliktushoz vezetett, számtalan ártatlan ember kárára.”. Valójában ennek a mondatnak a helyes fordítása a további lenne. „Mi, férfiak úgy állunk itt, hogy megtagadjuk, hogy a zsidóságunkat és a holokausztot felhasználja egy megszállás, amely számtalan ártatlan kárára konfliktushoz vezetett.”

Értem, hogy a tükörfordítása (talán) a ‘hijacked’-nek az ‘eltérített’ szó, azonban nem erről van szó: Netanjahu a Hamaszt a nácikkal teszi egyenlővé, illetve további politikusok úgy karakterizálták az eseményeket, hogy „ez egy zsidók elleni háború”, illetve, hogy nem engedik, hogy a holokauszt megismétlődjön. Netanjahu már 2023-ban arról beszélt, hogy „Jordántól nyugatra mindent Izraelnek kell kontrollálnia. Ez ütközik a palesztinok szuverenitásával, (…) nem engedem, hogy meggyőzzenek egy olyan valóságról, ami Izraelt veszélybe sodorná.”

Ennek a politikai kontextusnak az elhallgatása felháborító. Ugyancsak felháborító, hogy a zsidóként a Hamasz támadását és az izraeli hadsereg 5 hónapja folyamatosan tartó pusztítását egyaránt elítélő rendező szavait így kifacsarták és megfosztották valódi jelentésétől.

Ezután a HVG kavarodott fordítási problémákba a Nemes Jeles véleményét taglaló cikkben. Az ő fordításuk így szól: „Most úgy állunk itt, mint férfiak, akik megtagadják a saját zsidóságukat, ugyanis a holokausztot kisajátította egy olyan megszállás, amely ártatlan emberek sokaságát sodorta konfliktusba.” Véleményem szerint ez továbbra is egy helytelen fordítás. Itt legalább érthető, hogy miért így fordították, de Netanjahu nem csak a holokauszt emlékét, de a zsidó nép egységét is hangoztatja, és az izraelieket egy kategóriába veszi az összes zsidóval, annak ellenére, hogy temérdek zsidó ellenzi a palesztin nép kiirtását.

Ennek fényében számomra teljesen egyértelmű, hogy Glazer nem a zsidóságát, a holokausztot tagadja, hanem zsidóságának és a holokauszt emlékének felhasználását egy genocídium validálása céljából. Kiállása még bátrabbnak tűnik annak fényében, hogy a Variety cikke alapján az A24 executive producere, és Netanjahu „közeli barátja, és jelentős összegeket áldozott különböző izraeli ügyekre,” és a beszéd alatt Glazer mögött állt a színpadon. Ő a beszéd után azt mondta, hogy Glazer nem egyeztetett vele a beszédről, és hogy nem ért vele egyet.

Természetesen megoszlik a zsidók véleménye az Izrael által indított támadásokról. A cionizmus mozgalmát már megfogalmazásától kezdve kritika övezte a zsidóságon belül is, de Izraelnek a Hamasz és Palesztina ellen folytatott háborúja óta egyre több zsidó ellenzi a történéseket. Lela Tolajian emberi jogi aktivista szerint „a palesztin hangok elnyomása nem az antiszemitizmus elleni harc, mert a népirtás ellenzése nem antiszemita”. Az izraeli megszállás Palesztina életterét 1948 óta folyamatosan csökkenti, így kiszorítva a palesztin lakosságot saját otthonából. Ez olyan súlyos lett az elmúlt években, hogy Gázát a „legnagyobb szabadtéri börtön” néven emlegették. Emellett az izraeli hadsereg nem csak Gázát teszi a földdel egyenlővé, de az izraeliek által megszállt Ciszjordániában is megnőtt a palesztin áldozatok száma 2023. október 7. óta.

Érdekesség, hogy a nemzetközi médiában is megjelent Glazer szavainak kiforgatása, annak ellenére, hogy angol – így azt feltételezhetnénk, nem ütközik nyelvi akadályokba a beszéd értelmezése. Viszont fontos megemlíteni azt is, hogy a külföldi médiában megjelenik mindkét oldal: mind a Glazert pártoló, mind a rendező szavait ellenző cikkek is megjelentek. Azonban tudomásom szerint a magyar médiában a másik oldal, az egyértelmű, helyes értelmezés és a teljes közlés nem jelent meg, csak félmondatok kiragadása és a mondanivalójának torzítása. Annak ellenére, hogy egy zsidó filmrendező, a holokausztnak emléket állító filmjéért kapott díjat. Ez a film önmagában is reflektál a jelenleg zajló háborúra, így a beszéde csak tovább konkretizálja, amit mérhetetlenül nyomasztó és fantasztikusan rendezett filmjében átadott.

Feltételezhető, hogy a magyar médiában a probléma forrása az, hogy az újságírók angolnyelv-ismerete nem megfelelő szinten van a beszédek értelmezésére. Azonban az is akadály lehet, hogy Magyarországon a zsidókat érintő kérdésekről nehéz beszélni. Mégis, valahogy az eredmény egészen rosszhiszemű és sértő.

Előre is köszönöm,
Kerekes Lili