Az Orbán-rezsimet eddig úgy ismerhettük, mint ami a kiszámítható gátlástalanságon alapul, és legfőbb eszköze a jól programozott gépezet. Kutat, figyel, kimér, átszab, felmagasztal, leszámol vagy épp elhallgat. Mindezt úgy, ahogy a homogén, összezáró politikai-gazdasági elit érdekei megkívánják. A gépezetet gonosz emberi zsenialitás hozta létre, de több, mint az emberek, akik működtetik, akik hibázhatnak. A gépezetet úgy állították be, hogy ezeket a tévedéseket elsöpörje bármiféle beismerés nélkül. Néha embereket is elsöpör, az ellenzékieket kegyetlenül, céltudatosan, a kormánypártiakat csendesen, szinte észrevétlenül.

Kivéve most. Egy köztársasági elnök és egy volt igazságügyminiszter elsöprése nem tud csendes és észrevétlen maradni. De nem csak ők nem: maga a gépezet nem tudott feltűnés nélkül működni, sőt, az emberi hibák ebben az esetben magát a gépezetet fedték fel úgy, ahogy még soha semmi.

Novák Katalin és Varga Judit sokat tettek azért, hogy ez így legyen: azért is, hogy a gépezet eddig rejtve maradjon, és azért is, hogy a nyilvánosság elé táruljon. Ők voltak a gépezet emberi arcai: a gyermekekért és a családokért aggódó nők, anyák, akik harcba szálltak Brüsszellel, osztották a családi adókedvezményt, hiteltámogatást, miközben továbbra is kedvesen mosolyogtak a népre, és visszhangozták az épp aktuális kormányzati szólamokat.

Közben pedig szárnyalt a karrierjük: egyre magasabb pozíciókkal, fizetésekkel, amik egy életre biztosítják majd a saját és a családjuk anyagi biztonságát, és akkor még visszafogottan fogalmaztam.

Nap mint nap őket láttuk, sőt, a közösségi médiában olyan volt, mintha magunk is együtt ültünk volna velük az irodájukban, vagy pucoltuk volna velük az ablakot a házukban. Azok többségét, akik a gépezetet működtetik, nem látjuk.

A Rogán, Habony, Kubatov nevek, ha fel is merülnek, egy-egy ügy kapcsán kerülnek elő, és bár tudjuk, hogy a gépezetért felelnek, magát a működést egészében mi nem ismerhetjük, csak ők. Precízen beállítanak mindent. A plakátszövegeket, a szalagcímeket, a közbeszerzéseket, a tőkealapokat, a törvénymódosításokat, a rendkívüli jogrendet, a pozíciókat. Az alkuk, szívességek, az állami erőforrások újraelosztása rejtve marad.

Mint ahogy K. Endre, a bicskei gyermekotthon ex-igazgatóhelyettesének kegyelmi ügye is rejtve maradt volna. Erdélyi férfi köztiszteletben álló családból, aki ugyan hibázott, vagy talán nem is hibázott, hiszen ő maga nem volt pedofil, és hát ez akár elég is lehet, hogy kegyelmet kapjon… És miért ne adhatnának neki kegyelmet, ha valaki a rendszerből támogatja? Hogy miért támogatnak valakit egy vállalhatatlan, és súlyosságához képest minimálisan büntetési tétellel járó ügyben? Nem lehet tudni. Talán őt vagy a rokonát ismerik, talán mert erdélyi, talán csak szerencséje volt. Nem úgy, mint Budaházy Györgynek. Őt ugyanis azért támogatták, mert az érdekükben állt. Szélsőjobbos szimpátia, nemzeti érdek, meg hát a közös harc a meleglobbi ellen, a gyermekvédelemért.

Ja igen, a gyermekvédelem. Felmerülhetett volna szempontként K. Endrénél, hogy munkájából kifolyólag a gyermekeket meg kellett volna védenie az őket szexuálisan kihasználó igazgatótól, de ő éppen fordítva tette: az igazgatót védte, a gyermekeket hazugságra, önmaguk megtagadására kényszerítve.

Megtehette, hiszen ő és az igazgató is pontosan tudta, hogy valójában nem működik a gyermekvédelem. Nem a könyvfóliázós propaganda gyermekvédelem, hanem az, amit eredetileg jelentene: az állam kötelessége, felelőssége, hogy a gyermekeket megvédje a bántalmazástól.

A jogvédelem viszont a csodával határos módon, az érintett fiatalok bátorságának és a védőik szakmai elszántságának köszönhetően, bár sokkal lassabban, mint az elvárható lenne, de működött: az igazgatót és segítőjét, K. Endrét elítélte a bíróság. A bíróság, ami a gépezetet még olykor-olykor kellemetlen módon akadályozza működésében.

Hát miért ne lehetne aláírni azt a bizonyos papírt, ha már Zoltán (vagy bárki más) odatette Judit elé, aki továbbküldte Katalinnak, aki vissza Juditnak? Egy év múlva talán minderre senki nem is emlékezett volna, ha éppen azok számára nem derül ki, akik azért küzdöttek, hogy az ügyben érintett gyerekeknek az állam, amelynek az erkölcsi-politikai egységéért, jogállami működéséért, szociális ellátórendszeréért történetesen sokáig ez a három ember lett volna felelős, igazságot szolgáltasson.

De kiderült, mégpedig az derült ki, hogy ha a gépezetben az íróasztalra kerül a papír, akkor semmi más nem számít, csak az, hogy az asztalra került, és akkor annak oka van. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy az is kiderült, már a gépezetet működtető emberek sem tudják, milyen asztalokra kiknek az ügyei kerülnek, mi lenne az ő szerepük és miért. Hogy

nincs más magyarázat, itt nincs Brüsszel, Soros, Merkel vagy von der Leyen.

Ha addig nem is tudatosult, ezen a ponton mindenképp felmérik, hogy egy súlyos, gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény-sorozatban működnek közre felmentésért. Azt teszik, amit ilyenkor szoktak: hallgatnak. Aztán hirtelen, mintha minden Novákhoz közeli híres emberben egyszerre, magától kapcsolódott volna be az erkölcsi iránytű: nyilvános elhatárolódások sora jelenik meg a sajtóban.

Végül az elkerülhetetlen lemondások. Hibáztunk, felelősséget vállalunk. De miért is pontosan? Nyilván azért, mert megtehették. Ez a gépezet lényege: a hatalommal élnek, nem magyarázzák, az érdekeik szerint cselekednek, hiszen az Magyarország érdeke. De K. Endre kegyelme kinek az érdeke volt? Egyelőre nem világos, de könnyen lehet, hogy valójában senkié. Ami biztos, az az, hogy

ez a kegyelem a gépezet működésének szomorú mellékterméke. A gépezeté, ahol valódi gyermekvédelemre nincs pénz, ahol az állami gondozottakat pont az állam alkalmazottai bántalmazzák, ahol a jó kapcsolatok többet érnek, mint bármi más.

Ezt nehezményezi Varga Judit volt férje, Magyar Péter is Facebook-posztjában. Kijelenti, kilép a rendszerből, lemond az állami cégeknél betöltött pozícióiról. A gépezetért nem Novák Katalin és Varga Judit, a haza érdekében dolgozó politikusok, hanem a háttérben meggazdagodó propagandaemberek és a rendszerből csak hasznot húzó családtagok felelősek.

A kijelentés nem Magyar, Novák vagy Varga megítélése szempontjából érdekes, nem is a párton belüli politikai vagy érdekellentétek miatt, hanem mert rámutat arra, hogy a gépezet azért is maradhat fent, mert működtetői egy része még mindig elhiszi, hogy őket a gépezet nem darálta be. Ők azt teszik, amit a haza megkövetel, szemben a háttérben dőzsölő ügyeskedőkkel. Hiszen ők azért jutottak olyan gyorsan magas politikai-gazdasági pozíciókba, mert jól dolgoznak, tehetségesek, becsületesek, szereti őket a nép. Nem a propaganda, nem a választási machinációk, az urambátyám rendszer miatt. Nem a gonosz Tóni miatt.

Orbán Viktor egyetlen videóját leszámítva hallgat, nem ő hibázott, a gépezet alapvető működése, hogy őt izolálja e hibáktól, és ez egyelőre sikeres. Az ellenzék persze orbánozik, de azt ki hallja? Milyen változásra van remény? Az biztos, hogy az elmúlt napokban feltárult előttünk, hogy a gépezetet nem valamiféle mindent átlátó emberi zsenialitás, hanem a gátlástalanság, az érdekek és szívességek kusza, még a benne lévők számára is átláthatatlan rendszere működteti. Egyre rosszabbul. Hogy egy idő után kifullad-e, bedarálja működtetőit, szétesik, szétszedik vagy átalakul, valószínűleg senki sem tudja. De felsejlik a vége, és ez minden gátlástalanság és hatalomdemonstráció ellenére felszabadító.