Közös nyilatkozatot adott ki a volt MTA-kutatóhálózathoz tartozó intézmények autonómiáját és pénzügyi helyzetét tovább romboló kormányzati tervek ellen az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ). A két szervezet november 23-án azt követően tartott fórumot, hogy a kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, amiben 

soha nem látott központosított struktúrát hozna létre.

A szervezetek felidézik, hogy 2019-ben a munkavállalók, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a nemzetközi tudományos közösség határozott tiltakozása ellenére a kormány parlamenti többsége segítségével elszakította a kutatóhálózatot az Akadémiától. Ugyan sikerült elérni, hogy az MTA a hálózat Irányító Testületén (IT) keresztül befolyást tudott gyakorolni a hálózat működésére, de képviselői kisebbségben maradtak. 

A kutatóhálózat kálváriája 2019-ben kezdődött, ekkor szavazta meg kétharmados kormánypárti többség az MTA-t feldaraboló törvényt, amelynek értelmében a legtöbb kutatóintézet az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) fennhatósága alá került. 2020-ban aztán a hálózat dolgozóit – azok tiltakozása ellenére – megfosztották a közalkalmazotti státuszuktól. Az Alkotmánybíróság tavaly novemberi döntése szerint viszont arra törvényellenesen kötelezték az MTA-t, hogy az ingatlanvagyonát továbbra is az immár leválasztott kutatóhálózat rendelkezésére bocsássa. A kutatóhálózat leválasztásakor ugyanis az ingatlanok az MTA tulajdonában, de az ELKH használatában maradtak.

Az ADF és a TDDSZ közös nyilatkozatában megjegyzi, a hamarosan 200 éves Magyar Tudományos Akadémiával szemben a leválasztott kutatóhálózat „nem vált bejáratott „brand”-dé, ahogy azt ígérték”, már csak azért sem, mert a nevét többször is megváltoztatták az elcsatolás óta. 

„A kormány által Gulyás Balázs kutatóhálózati elnök kérésére benyújtott újabb javaslat ismét megváltoztatná a kutatóhálózat nevét, és soha nem látott központosított struktúrát hozna létre, mivel az elnök egy személyben dönthetne kutatóintézetek és -központok megszüntetéséről, átszervezéséről és alapításáról. A javaslat kiiktatná a munkavállalói részvételt is az irányításból, és a kutatóhelyek vezetőinek sem lenne abba beleszólásuk.”

A szervezetek kiemelik azt is, szerintük ez a struktúra teljesen ellentétes a kutatóhálózat hagyományaival, amely az MTA felügyelete alatt is testületi irányítás alá tartozott (az elnök  egy személyben nem dönthetett), és ellentétes a tudományos szabadság intézményi biztosítékaival is, hiszen az egyetemeket, kutatóhálózatokat mindenhol testületek irányítják. 

A kutatóhálózat pénzügyi helyzetével kapcsolatban arról számolnak be, hogy az elcsatolás utáni minimális reálbér-növekedés rövid életűnek bizonyult, a rendkívüli mértékű infláció, a rezsiárak megemelkedése újra lehetetlen helyzetbe hozta mind a kutatóhálózatot, mind annak dolgozóit. Így számos munkavállaló bérét külön forrásból kell kiegészíteni a garantált bérminimumra. 

Ez az alacsony bér alapvető megélhetési problémát jelent.

„A kutatóhálózat elnöke ugyanakkor visszatart tudomásunk szerint kb. 11 milliárd forintot, a teljes költségvetés mintegy ötödét, amely intézkedés célja a kutatók számára ismeretlen. Egyes kutatóközpontok költségvetése 2024-ben jelentősen csökkenni fog, működésük fenntarthatatlanná válik, és csoportos létszámleépítések fenyegetnek”

– fogalmaznak a kutatók.

„Tiltakozunk az akadémiai szabadság módszeres felszámolásának újabb lépése ellen”

– írja közös közleményében öt egyetemi szerveződés és két szakszervezet, szolidaritást vállalva a kutatókkal. Szerintük a salátatörvénybe bújtatott új szabályozással a kormány példátlan hatalmat összpontosítana a kutatói hálózat újonnan kinevezett elnökének kezébe a pénzügyi források önkényes elosztásától kezdve egész intézetek megszüntetéséig:

„A tervezet lehetővé tenné számára a kutatóintézetek egységes, központi vezetésű vállalattá történő átszervezését, úgymond »a világ élvonalába való kerülés« érdekében. Az alapkutatás azonban nem menedzselhető vállalatirányítási módszerekkel. ”

Az aláírók szerint a törvényt a végletes hatalomcentralizáció általános hazai gyakorlatának jegyében, szakmai előkészítés és hatástanulmányok nélkül, a nyilvánosságot megkerülve terjesztette a parlament elé a kormány.

A kutatóintézetek vezetői és dolgozói a sajtóból értesültek a tervezett változtatásokról.

A kutatóhálózat elnöke válaszra sem méltatja a szakszervezet megkereséseit – írják a szervezetek, hozzátéve, az előzetes szakmai vita nélküli változtatások borítékolható eredménye a kudarc: lassú halódás vagy összeomlás. 

„Az alapkutatások logikájától idegen, dilettáns beavatkozás azzal fenyeget, hogy az alapkutatások elhalnak, az autonóm tudósok elvándorolnak, lecserélődnek beosztott, „műszeres emberekre”

– fogalmaznak a szakmai szervezetek, akik szerint mindez a felsőoktatást is mélyen érinti, mivel ebben a helyzetben a magyar egyetemeknek esélyük sem lesz Nobel-díjra érdemes kutatókat, a problémákat átlátó, a kor színvonalán teljesítő, kompetens szakembereket kinevelni. (Az aláírók: ELTE-sek az egyetemi oktatás jövőjéért, FDSZ BCE, FDSZ ELTE Szakszervezeti Bizottsága, Műegyetemiek az oktatás jövőjéért, Oktatói Hálózat, PDSZ Felsőoktatási Szekció, PDSZ Elnökség, Szegedi Oktatói Hálózat, VVL – Veritas Virtus Libertas.)