Minapi hír, hogy az Orbán-kormány meghatározta a havi fejadagokat egy esetleges természeti vagy „katonai katasztrófa”, magyarán háború esetére. A kormány honlapján megjelent „Védelemgazdasági Alapterv” c. dokumentum többek közt fél kiló cukrot és két kiló lisztet ítél meg egy-egy főnek havonta, a „békeidőben” megállapított adatok alapján.
Az elsőre abszurdnak tűnő hír jelentőségét igazolja, hogy Franciaország és Németország is megerősítette katonai jelenlétét Kelet-Európában.
A kormány oldalán elérhető dokumentum szerint „a nemzetgazdaság védelmi felkészítésének általános, békeidőszakra is kiterjedő gazdasági hatása lehet”, mivel a fejadagok biztosítása érdekében „törekedni kell az ellátási láncok rövidítésére”, „a beszerzési költségek optimalizálására” és a megfelelő „gazdasági szereplők kiválasztására”, akik katasztrófahelyzetben is ellátják majd a lakosságot. A gazdaság mozgósítására
- fegyveres konfliktus,
- szövetséges erők támogatása,
- egészségügyi vagy katasztrófa jellegű helyzet,
- ágazati válsághelyzet
- vagy humanitárius beavatkozás esetén lehet majd szükség.
A „békeidőszak” idejére is irányelveket megfogalmazó javaslatcsomag az előző válsághelyzetekhez hasonlóan további ürügyet adhat arra az Orbán-kormánynak, hogy beavatkozzon a gazdasági folyamatokba az államhoz lojális emberek feltőkésítésével. Másrészről, a feltételezés, hogy a jövőben akár szükség is lehet háborús gazdaságra, nem teljesen alaptalan.
Alig két héttel a magyar kormány fejadagokról szóló terveinek napvilágra kerülése előtt Franciaország hadügyminisztere, Sébastien Lecornu bejelentette, hogy a „NATO keleti szárnyán kialakult helyzet” miatt Franciaország úgy döntött, megerősíti a katonai jelenlétét Kelet-Európában. A fegyverek és a katonák átvezénylését a napokban, október végén kezdték meg. Romániába gyalogsági harckocsikat, tankokat és további kétszáz katonát telepítenek át, Litvániába vadászgépeket helyeznek el, Észtországba pedig egy könnyű gyalogsági századot küldenek. Romániába már 2022-ben, a teljes körű ukrajnai háború kitörése után ötszáz katonát és száz pilótát küldött Franciaország.
Az elmúlt harminc évben a francia hadsereg inkább a Száhel-övezetben és a Közel-Keleten összpontosult, mint Kelet-Európában. A Le Monde összefoglalója szerint a kelet-európai jelenlét megerősítése „példátlan átpozicionálás”.
Az áthelyezés hátterében az idén történt nigeri katonai puccs áll, amelynek során a NATO-val és Franciaországgal jó viszonyt ápoló, demokratikusan megválasztott afrikai kormány helyére oroszbarát katonai hatalom került. A jelentős helyi érdekeltséggel bíró Franciaország a puccs után szinte azonnal jelezte, hogy hajlandó lenne katonailag is beavatkozni Nigerben, végül október 10-én megkezdte csapatai kivonását az országból.
Az afrikai térségben egyelőre még nem fajult háborúvá a feszültség. A francia hadsereg megerősítése Kelet-Európában viszont jelzés Oroszországnak, és ugyanannak a katonai eszkalációnak a része, mint ami Afrikában is történik.
És ez csak a közelmúlt legújabb fejleménye. A nyáron a NATO történelmének legnagyobb légi hadgyakorlatát tartotta Németországban, amelyben 25 ország, 250 repülőgép és 10 ezer ember vett részt. Ezelőtt pár hónappal, 2022 novemberében Németország bejelentette, fegyvereket telepít Lengyelországba, miután egy eltévedt ukrán rakéta véletlenül egy ukrán határhoz közeli lengyel faluban, Przewodówban csapódott be. A tavalyi rakéta-incidensről hamar kiderült, hogy baleset volt, ráadásul nem az ellenséges fél rakétája térült el. Az eset mégis rámutatott arra, mennyire törékennyé vált a béke a térségben, és hogy kisebb tévedések is vezethetnek nagyobb bajokhoz. Az orosz-ukrán háború mellett további aggodalomra adhat okot a hozzánk közel eső koszovói konfliktus fellángolása.
2014-ben, amikor még nem teljes valójában tört ki az orosz-ukrán háború, szakértők már arról írtak a nyugati sajtóban, hogy a konfliktus világháborúval fenyeget. Akkor ez még túlzásnak tűnhetett.
Ma sem jelenthető ki biztosan, hogy a háború tovább gyűrűzik, az erre utaló jelek viszont aggasztóak, és komolyan kell vennünk őket.
Ezért lenne különösen fontos, hogy az ellenzék is foglalkozzon aktívan a külpolitikával, ne csak a regnáló kormány. Különben egyszer csak azon kaphatjuk magunkat, hogy a külvilágban zajló katonai konfliktusok, amikről még saját magunknak se fogalmaztunk meg lényegi állítást, borítanak minden belpolitikai napirendet – pont úgy, ahogy az a 2022-es választások előtt történt.
