Vasárnap lejárt a nigeri puccsista katonai juntának adott ultimátum, amelyben a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) a demokratikusan megválasztott elnök, Mohamed Bazoum hatalmának azonnali visszaállítását, és a hatalmat elragadó tisztek azonnali lemondását követelték.

A puccs a jelek szerint a napokban regionális katonai összecsapássá fajulhat, melyben az egyik oldalon az ECOWAS intervenciót támogató államok és szövetségeseik (Nigéria, Szenegál, Elefántcsontpart), a másik oldalon a térség egymást segítő katonai diktatúrái (Niger, Mali, Burkina Faso) csaphatnak össze.

A konfliktus a nyugati államok és Oroszország globális versengésébe is illeszkedik. Előbbiek jelentős gazdasági és stratégiai érdekeltségekkel rendelkeznek a nyersanyagokban gazdag, és iszlamista terrorcsoportoktól hemzsegő régióban, utóbbinak pedig az ukrajnai háború miatt érdeke, hogy minél jobban megnehezítse a NATO-tagállamok ellátását.

Az ECOWAS államai egy nappal azután jelentették be, hogy készek akár erőt is alkalmazni az alkotmányos rend visszaállítása érdekében, hogy a puccsot vezető Abdourahmane Tchiani tábornok Niger vezetőjének kiáltotta ki magát. (A puccs hátteréről és lehetséges következményeiről itt írtunk bővebben.) Tchiani azzal vádolta meg Bazoumot, hogy az elnök megpróbálja leplezni az ország nyilvánvaló politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági problémáit. A bejelentésre az ország fővárosában, Niameyben puccsellenes tüntetések törtek ki, de a junta gyorsan elfojtotta a tiltakozást: országos kijárási tilalmat rendelt el, a határokat pedig a katonaság lezárta.

A Nigerben július vége óta hatalmat gyakorló junta hajthatatlannak mutatkozott a szemben álló szövetség által adott ultimátum lejártát követően is. Hétfőn lezárták az ország légterét, Tchiani a jelenlegi vezetéssel szimpatizáló, szintén katonai puccsisták által vezetett Mali és Burkina Faso katonai delegációival tárgyalt egy lehetséges közös katonai védelmi tervről. A puccsisták egy 40 teherautóból álló katonai konvojt is a fővárosba rendeltek vasárnap éjszaka.

Regionális konfliktus globális vonatkozásokkal

Ha az ECOWAS a hétfő délután bejelentett csütörtöki csúcstalálkozón a katonai intervenció mellett dönt, a hadműveletekhez erősen kell támaszkodnia a blokk jelenlegi elnökségét ellátó, szomszédos Nigéria hadseregére. Miközben Niger mintegy 33 ezer aktív katonát tud felsorakoztatni (ha feltételezzük, hogy a sereg testületileg kiáll a junta mellett, és nem lázadnak fel egyes részei), Nigéria hadereje ennek többszöröse, jelenleg körülbelül 223 ezer főt számlál.

West African States (ECOWAS) has convened another Extraordinary Summit of the Authority on the political situation in the Republic of Niger. The Summit will hold in Abuja, on Thursday, August 10, 2023.

— Ecowas – Cedeao (@ecowas_cedeao) August 7, 2023

A konkrét számok persze csalókák lehetnek, mivel Nigéria hadserege a térségben zajló iszlamista felkelés miatt meglehetősen le van kötve, de összességében, pláne Szenegál és Elefántcsontpart megígért katonai segítsége mellett valószínűtlen, hogy a légierővel gyakorlatilag nem rendelkező, kis létszámú nigeri hadereg önmagában sokáig ki tudna tartani egy intervenció esetén, még Mali és Burkina Faso segítsége mellett is.

Nigéria nemrég megválasztott elnöke, Bola Tinubu ráadásul elkötelezett amellett, hogy országát újra a térség meghatározó erejévé tegye, ahogyan arra az Al-Jazeerának nyilatkozó szakértő, James Banett rámutatott, így valószínű, hogy Abuja a keményvonalasabb megoldás felé terelné a szövetséget.

Az ECOWAS fegyveres beavatkozást támogató tagállamainak azonban úgy belül, mint a nemzetközi térben is számolniuk kell a háborút ellenzőkkel. A térségben a már említett puccsista kollégák, Burkina Faso és Mali mellett Algéria sem örülne egy háborús konfliktusnak. A Nigerrel mintegy 1000 kilométeres közös határral rendelkező Algéria kifejezetten ellenséges mindenféle katonai akcióval szemben, az ország elnöke, Abdelmadjid Tebboune szerint egy ilyen „közvetlen fenyegetést” jelentene országára nézve. Csád, Niger nyugati szomszédja mindezidáig óvatos pozícióra helyezkedett, és leginkább mediátori szerepet vállalt, tárgyalva mind a megpuccsolt nigeri elnökkel, mind a katonai junta vezetőivel.

Annak ellenére az Európai Unió jelentős mennyiségű nyersanyagot, főként uránt importál Nigerből, a nagyobb tagállamok viszonylag megosztottak a katonai beavatkozás kérdésében. Olaszország és Németország határozottan ellenzi azt, míg a jelentős helyi érdekeltséggel bíró Franciaország már jelezte, hogy támogatna egy ilyen lépést. Párizs keményvonalas álláspontja érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy

az utóbbi három évben Mali, Burkina Faso és Guinea a volt gyarmatosítókkal szembehelyezkedő katonai puccsistái miatt eleve visszaszorulóban vannak a térségben. Ráadásul az atomenergiára erősen támaszkodó francia gazdaságnak hosszú távon komoly problémákat okozhat a nigeri utánpótlás elapadása (bár ez idő szerint még zajlik a kitermelés a nagyrészt francia tulajdonú bányákban).

Bár egyértelmű nyilatkozat még nem érkezett ebben a kérdésben Antony Blinken külügyminisztertől, elég valószínű, hogy az országban ezernél több katonát állomásoztató, és a megbuktatott Bazoum elnökkel erős kapcsolatokat ápoló Egyesült Államok is nyújtana segítséget a hatalom visszaszerzéséhez. Ezt húzza alá az is, hogy Kamala Harris alelnök is a „demokrácia visszaállítása” mellett szólalt fel a puccsot követő napokban.

Az USA már csak azért is érdekelt a helyzetben, mert a nigeri juntával szövetségre lépő Mali és Burkina Faso utóbbi években lezajlott katonai puccsai után ezen országok az orosz Wagner-csoport zsoldosseregét hívták be a különféle milíciák elleni harcra, míg a nyugati országokkal kötött védelmi szerződéseket felmondták.

Érdemes megjegyezni viszont, hogy miközben a Wagner üdvözölte a puccsot, és a junta támogatói körében valóban jelentős az Oroszországgal szimpatizálók aránya, egyelőre nem érkeztek hírek, amelyek alátámasztanák a zsoldossereg involválódását az országban.

A beavatkozás mikéntjéről valószínűleg csütörtökön döntenek az ECOWAS-államok, de az már látszik, hogy bármilyen nagyszabású katonai akció könnyen eszkalálódhat a teljes régiót érintő háborúvá, amelyet amúgy is hosszú évek óta terrorista csoportok és különféle milíciák áztatnak vérben.

(Al-Jazeera; Deutsche Welle; Le Monde; Mérce)