Habár Lázár János építési és beruházási miniszter szerint  az új építészeti törvény fő célja az, hogy „a magyarok munkájából magyarok haszna legyen”, számos civil és szakmai szervezet – valamint nem meglepő módon a politikai ellenzék is – gyanakvóan áll az előterjesztéshez. 

Az építészeti törvényjavaslatot két hete bocsátotta társadalmi egyeztetésre az építési tárca, amely múlt csütörtökön már le is zárult. Ha még az őszi ülésszakban elfogadja az Országgyűlés, akkor több lépcsőben, 2024. és 2027. július 1. között léphet majd hatályba.

Az előterjesztést ért kritikák közül a  Magyar Építész Kamara (MÉK) hozzászólása vert elsőként hullámokat, amely azt emelte ki ,hogy az új törvény ebben a formájában törölné a strand és kemping fogalmát, márpedig a MÉK területrendezési tagozat szerint ezzel eltűnik a garancia azok rendeltetésszerű használatára. Ahogyan a Népszava kapcsolódó cikkében szerepelt, a Kamara ezenkívül nem tartja jó ötletnek a Balaton vízpartjának az új törvény általi felszabdalását sem, mivel szerintük a köz- és magánfunkciók egyensúlya csak akkor biztosítható, ha a vízpartot egy egységként kezelik. Fontosnak tartanák, ha bekerülne a törvénybe, hogy a tó körül a zöldterület aránya nem lehet kisebb a beépítésre szánt területek 10 százalékánál. Hibásnak tartják továbbá a Balaton tómedrének jogi értelemben vett csökkentésére irányuló módosítást is, de nem tartják jó ötletnek a magánfürdőházak építését sem a tómederben.

Antal Attila politológus október 12-én az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendégeként a MÉK kritikájára reflektálva úgy értékelt: szerinte a törvény a Balatonhoz kapcsolódó építési szabályok megváltoztatásával (a strand és kemping fogalmának törlésével, a tó medrének jogi értelemben vett csökkentésével, magánfürdőházak létesítésével)

beismeri azt, hogy az Orbán-rendszer azt a neoliberális logikát követi, hogy a közvagyon minden határ nélkül magánosítható, privatizálható.

 „Mindez nem ígér sok jót a magyar társadalom számára és az a különösen dermesztő, hogy az Orbán-rendszer tönkre tette a munka világát, kiszolgáltatta a munkást a tőkének és most el akarja venni a pihenéshez való jogot is a közvagyonnak és a természeti közös értekeinknek a privatizálásával” – véli a szakértő.

Kun Zoltán, a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége elnöke közösségi oldalán úgy fogalmazott, további „huncutságokat” talált a törvényben: az élővilág- és tájvédelmi szakértő  szerint bár szimpatikusnak hangozhat a törvény szövegében az, hogy „zöldterület övezetből és erdőterület övezetből új beépítésre szánt területet, vagy különleges beépítésre nem szánt területet kijelölni nem lehet, kivéve, ha legalább az új kijelöléssel azonos mértékű és legalább azzal megegyező biológiai aktivitás értékű zöldterület övezet vagy erdőterület övezet kerül csereterületként kijelölésre”, ám

• ebből hiányzik a mezőgazdasági, gyümölcsös, vagy egyéb jelenleg még biológiai értelemben aktív területek listája
•  nem szerepel benne, hogy a csereterületnek a település közigazgatási határán belül kell lennie (amivel szerinte sérül az adott településen lakók egészséges környezethez való joga).

Kun szerint ennek az lehet a következménye, hogy bármelyik hazai települési önkormányzat átminősíthet egy mezőgazdasági területet mondjuk ipari övezetté, és ezt erdőtelepítéssel kompenzálja az ország egy másik településén. 

„Ez nagyon nem jó, hiszen a környezeti állapot romlását egy távoli kompenzációval nem lehet helyi szinten megoldani”

– véli a szakértő, aki kampányszerűen kért mindenkit, akihez eljut az üzenete, hogy küldjön egy emailt erre a társadalmi egyeztetés céljából megadott kormányzati email címre azzal a véleménnyel, hogy az inkriminált a 7§ (2) bekezdés szövegében szerepeljen konkrétan nevesítve a mezőgazdasági terület, gyümölcsös, nádas és egyéb vizes élőhelyek, valamint az, hogy a csereterületnek az új beépítésre szánt terület kijelölésével érintett település közigazgatási határán belül kell elhelyezkednie.

Jávor Benedek, a Párbeszéd európai parlamenti listavezetője hétfőn Facebook-oldalán ugyancsak hosszú lajstromba szedte a törvény visszásságait: szerinte „gumiparagrafus-erdővel” biztosítana látszatvédelmet és – a kormányközeli beruházóknak – szabad kezet a kormány a Balatonnál. Az ellenzéki politikus kifogásolta többek között, hogy

• a kormány által közzétett törvénytervezethez mellékelt hatásvizsgálati lap semmit nem ír a várható környezeti hatásokról;
• a balatoni főépítész a tervezet szerint a miniszter beosztottja és az állami főépítész alárendeltje lesz – ebben a konstrukcióban, bármiféle szakmai függetlenségi garancia nélkül ez Jávor szerint csak egy újabb, közpénzből fizetett bürokratikus pozíció;
• szerinte a Balaton-törvényen kívül egy másik jogszabályban módosítani a balatoni vízpart beépítésének, illetve a parthasználatnak a szabályozását helytelen;
• az önkormányzati elővásárlási jog Jávor szerint nem megfelelő eszköz a tópart megközelíthetőségének biztosítására, mivel még a tehetősebb önkormányzatoknak sincsenek erre forrásai; 
• problémás továbbá a törvény azon szakasza, amely kimondja: „A Balaton vízparti területein (jogszabályi kategória) „új beépítésre szánt terület kijelölése (…) kizárólag a telek rendezettségének kialakítása érdekében és csak akkor lehetséges, ha az nem sért környezetvédelmi, természetvédelmi vagy vízgazdálkodási érdeket” – ilyen a párbeszédes politikus szerint a valóságban nincs, a tópart teljes egészében Natura 2000 terület, nincs olyan pontja, ahol az új beépítés nem sért természetvédelmi érdeket. 
• A politikus azt sem érti, a törvény miért engedélyez vízparti területen új kikötőépítést, épületáthelyezést, illetve kikötőépítés esetén 20%-os beépíthetőséget, hiszen szerinte stratégiai környezeti vizsgálattal kellene előzőleg felmérni, mennyi hajót bír el a tó fenntartható módon, és ehhez mekkora kikötői kapacitás szükséges.
• További problémának tartja, hogy a part szabad megközelíthetőségére kizárólag szándékosan bonyolult megfogalmazású gumiszabályok vonatkoznak. Nincs szó a tervezetben a már elfoglalt partrészek szabaddá tételéről, a tó körüljárhatóságának javításáról. 
• Azt sem zárja ki a szöveg egyértelműen, hogy vízparti területen hotel épülhessen.