Elkezdődött a tanév, amit a kormánymédia sem hagyhat szó nélkül. A tanévnyitók, közméltóságok szavainak tolmácsolása és a tanulás kereteinek javulása feletti örvendezés mellett természetesen az ellenségről sem feledkeztek meg. A pedagógusok, diákok és támogatóik lassan két éve tartó tiltakozásának ellenében ezúttal nem a viktoriánus erkölcsöket sutba vágó diáklányt vagy a munkabeszüntetéssel tiltakozó (hallatlan!) pedagógust, hanem a szakszervezetet és aktivistáját állították pellengérre azért, mert a dolgát végzi.
A kormánymédia újabb boxzsákot talált magának Nagy Erzsébet személyében, aki, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) választmányi tagja. A Vasárnap (vasarnap.hu) nyomán a NER-sajtó több orgánuma is lejáratócikkeket közölt az egyik pedagógus-szakszervezet vezető tisztviselőjéről, aki aligha érdekelné a sajtó ezen szegletét, ha nem épp az oktatási rendszer hibáira hívná fel nap mint nap a figyelmet.
De mi is Nagy bűne a kormánypárti média szerint?
Szerencsére világosan fogalmaznak, így három plusz egy alapvető „problémát” emeltek ki a szakszervezeti vezető működéséből.
- Az Orbán Viktor regnálása idején bevezetett Nők40 korkedvezményes nyugdíjazás lehetőségét kihasználva 2021-ben nyugdíjba vonult.
- A PDSZ alapszabálya által lehetővé tett módon továbbra is szakszervezeti vezető, ennek keretében tiltakozik a kormány oktatáspolitikája ellen.
- A törvény adta lehetőséget kihasználva heti négy órában szakszervezeti munkát végzett.
+1. Miután a Vasárnap szerint többek között emiatt rúgták ki egy leépítés alkalmával, később pert nyert a korábbi munkáltatójával szemben.
Emellett megemlékezik a lap arról is, hogy a pletykák szerint Nagy Erzsébet nem a konfliktuskerülőségéről híres, illetve a PDSZ-en belüli korábbi feszültségekről is.
Az utóbbival kapcsolatban annyit érdemes megjegyezni, hogy egy szakszervezeti vezető esetében talán nem különösen súlyos probléma, ha nem szalad el a konfliktusok elől, de ezt a tagságnak kell eldöntenie, és amennyiben elégedetlenek, legfeljebb leválthatják. Ugyanez igaz a második pontra. Amennyiben a tagság elégedetlen azzal, hogy – miképp a Vasárnap is megjegyzi – egy több évtizedes pedagógusi és szakszervezeti szervezői tapasztalattal rendelkező tagjuk nyugdíjazása után is ilyen magas és látható pozíciót tölt be, akkor is leválthatják.
Ameddig viszont úgy látják, hogy megfelelően képviseli a szakszervezeti álláspontot, a dolgozók érdekeit és a szakmai kérdéseket a tárgyalások, tüntetések során és a szakszervezeti munka más frontjain, hovatovább ez összhangban van a PDSZ belső szabályzatával valamint a jogi keretekkel, addig a tagoknak minden joguk megvan arra, hogy őt bízzák meg képviseletükkel. A demokratikus szemléletű oktatás ellen kitartó hadjáratot folytató kormány szócsövének aggódó hangját biztosan meghallja és mérlegre teszi a szakszervezeti tagság.
Az első és harmadik pontok, valamint a plusz egy már annál érdekesebb.
Hisz az első esetében nehéz másra gondolni, mint hogy a Vasárnap névtelenségbe burkolódzó munkatársa azt várná el, hogy amennyiben Nagy él a kormány által minden nőnek felajánlott Nők40 lehetőségével, akkor ne tessék más miatt kritizálni a kormányt.
Magyarán lojalitást vár el az általános, mindenki számára nyitva álló lehetőség kihasználásáért cserébe.
Azt gondolhattuk volna, hogy a programot nem a kurzus támogatásáért cserébe hozták létre, hanem azért, mert ez az egész felnőtt életüket végigdolgozó nőknek jár.
A harmadik pont közvetett módon azt kifogásolja, hogy a dolgozói érdekképviseletben vezető pozíciót betöltő tisztviselők számára lehetőséget ad a jogrend, hogy az érdekképviseleti munkájuk egy részét a szakmai munkájuk időkerete egy részének terhére végezzék. Vagyis hogy Nagy Erzsébet, a PDSZ tisztségviselője munkaidejében szervezkedett. Világos álláspont, ugyanakkor merőben dolgozóellenes, és még a jelenlegi, mégannyira a foglalkoztató érdekeit szolgáló jogi kereteknél is szigorúbban nyomná el a pedagógusokat.
Bátor, még a kormány aktuális álláspontjánál is radikálisabb vállalás ez a szerzőtől, bár a névtelenség persze itt is némiképp megkérdőjelezi a kiállás komolyanvehetőségét. Kétséges ugyanakkor hogy sok pedagógust meggyőzhetne álláspontja igazáról.
Ezzel függ össze a jogrendünk magvas kritikájaként is értelmezhető megnyilvánulása, amivel voltaképpen azt vonja kétségbe, hogy az oktatásban – és bár ez nem derül ki, vélhetően az állami- és privát szektor számos más ágazatában – helytelennek tartja azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik a dolgozók számára az igazságszolgáltatást a munkáltatói túlkapásokkal szemben. Legalábbis jól kivehető rosszallással ecseteli, hogy Nagy 2004-ben munkaügyi pert nyert korábbi munkáltatója ellen, miután utóbbi kirúgta. A félreértések elkerülése végett: nem én adtam igazat neki, hanem a Magyar Köztársaság igazságszolgáltatási rendszere.
Természetesen
- a szervilizmus,
- a feltételekhez kötött kedvezmények igénybevételéért elvárt feltétlen lojalitás,
- és a dolgozói jogok eltörlésének követelése
mind jogában áll a Vasárnap névtelen szerzőjének. Még ha nem is tartom méltányolhatónak ásatag, reakciós gondolatait, de legalábbis világos álláspont.
